Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Fekete István: Harcok Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1944. október-novemberében
egy méltányos fegyverszünet megkötésének feltételei. A kiugrási kísérlet azonban sikertelenül végződött, s Horthy lemondatása után a Szálasi-féle nyilas mozgalom került hatalomra. Ezzel a háborúból való kiugrás reményei végérvényesen szertefoszlottak. Az események is jelzik, az Ukrán Front parancsnokának a hadműveleti szünetre vonatkozó parancsától függetlenül a pozíciók megtartására irányuló csatározások tovább folytak. Október 16-án a 49. szovjet lövész hadtest visszafoglalta Kunhegyest és Kunmadarast, ezzel megszűnt a 233. szovjet hadosztály bekerítettsége. A 4. román gyalog hadosztály Mezőtúr—Szarvas térségéből végrehajtott menet után elfoglalta a Szolnoktól délre, a Tisza-kanyarban lévő védelemi állását, erői kisebb részével a Tisza jobb partján a Tószeg—Vezseny közötti hídfőkben, többségével pedig a bal parton, Rákóczifalva körzetében. 43 Az október 16-i szovjet támadás, a 20. (magyar) gyaloghadosztályt is meglehetősen érzékenyen érintette. A harcokban sok halottat, sebesültet és hadifoglyot veszítettek. Az akkori eseményekre az egyik résztvevő a következők szerint emlékezett vissza: ,^Amikor elértük a Tiszát, annak hídjain (Csongrád és Szolnok között) özönlöttek át a magyar és német járművek. A gyalogság pedig a zsúfolt hidak előtti veszélyes dugókat elkerülve ladikokon, csónakokon, kompokon, minden úszóképes vízi-járművön hagyta el a veszélyes bal-partot. Amikor a kormányzói proklamációt visszavonták, ennek híre eljutott az első vonalakban harcolókhoz is, és akkor megállíthatatlanul megkezdődött a hadsereg felbomlása. A tiszteket néhány nap múlva feleskették Szálasira. Nálunk ez úgy nézett ki, hogy aláíratták az eskü szövegét. Néhány tiszt ezt megtagadta, de hajuk szála sem görbült. Mindenki maradt a beosztásában. Október 20. körül a hadosztály ezredeit a megfogyatkozott létszám miatt harccsoportoknak nevezték. A Tisza menti harcokban ez a kevés katona, a szabad ég alatt lövészgödrökben töltötte a nappaljait és éjszakáit. Élelmet többnyire nem kaptunk. Azt ettük, amit az elhagyott tanyákon a gazdák otthagytak. A szovjet csapatok lendületéből még arra is futotta, hogy a Tiszán átkelve hídfőket létesítsenek Tiszaalpárnál, Tiszavárkonynál és Tiszaugnál. " 44 A 20. magyar hadosztály parancsnoksága Nagykőrösön rendezkedett be, innen irányították a Szolnok déli szegélye és Tiszaalpár között védekező harccsoportokat. Ezen a mintegy 40 kilométeres terepszakaszon 5 ilyen magyar katonai kötelék volt védelemben, melyet az őket vezető parancsnokokról neveztek el. Nick alezredes csoportja a 13. és a 14. gyalogezredek maradványaiból (körülbelül 200 fő) állt, Mihályi alezredes csoportja zömében a huszár hadosztályból kikülönített 4/II. huszárosztályból tevődött össze, de gyalogosok is voltak ide beosztva (300 fő). Botond alezredes csoportja a 23. gyalogezred maradványait (400 fő) fogta hadrendbe. Holczer százados csoportja, főként a 14. gyalogezred maradványaiból állt (mintegy 200 fő), Horváth alezredes csoportja (mintegy 400 fő) csendőrökből alakult. Az így részekre tagolódott had43 M. V.Zaharov 1973. 443^44. p. 44 Gerc 202. p. 45 Uo. 202—204. p. 480 A Horthy-család három nemzedéke osztály összlétszáma mintegy 1500 fő lehetett (eredeti létszáma áprilisban, amikor a frontra indul 10500 fő volt!). Mindezek ellenére október 20-ig sikeresen tartották a Tisza vonalát. 20-án a Botond harccsoport támadást indított a Tiszakécske településen hídfőt foglalt 2. román hadosztály alegységei ellen, amely a magyar hadosztály védelmének az egyik legsebezhetőbb pontja volt. Erről az akcióról Tibay Géza a következőket mondta el: „Amikor megindult a támadásunk, amit egy jelképes tüzérségi előkészítés előzött meg (mivel ágyúink alig voltak), a románok fejvesztve menekültek. Néhány óra alatt felszámoltuk a hídfőt, és az arcvonallal kijutottunk a Tiszáig. Sok foglyot ejtettünk. Sikerünktől a románok alaposan meglepődtek, de azt hiszem, hogy mi is elcsodálkoztunk önmagunkon. 20-án Tiszaugnál viszont a románok indítottak támadást. Átlépték a Tiszát, és az ott védekező Mihályi csoportot Szikrapusztáig vetették vissza. Itt Nickl alezredes csoportja segítségével sikerült őket megállítani. A Holczercsoport viszont a 24. német páncélos hadosztályhoz csatlakozva a szovjeteket verte ki a tószegi hídfőből. A következő két napon szovjet és román támadások érték a Tiszaalpár—Tiszakécske országút között húzódó magyar főállásokat. November 4-én a 20. magyar hadosztályt tartalékba helyezték, s a parancsnoksága november 6-án Sződre települt. E napokban Jászberényt sűrűn bombázták a szovjet repülők. 46 16-án Stánescu dandártábornok 2. román gyalogos hadosztályát kivonták a Törökszentmiklós térségében folyó harcokból, és a 203. szovjet hadosztály balszárnyára, Nagyrév — Tiszasas körzetébe vezényelték a 297. szovjet hadosztály leváltásra. El is foglalta a Tisza jobb partján lévő hídfőket és a bal parton kijelölt körletet. Ezzel magyarázható találkozásuk a 20. magyar hadosztállyal, illetve annak harccsoportjaival. 47 Törökszentmiklóstól délre, a fegyverneki vasútállomás környékén a szovjetek betörtek a német páncélgránátosok állásaiba, amit a németek visszavetettek. Ezen a napon a 24. német páncéloshadosztály első szállítmányai megérkeztek Szolnokra, és a IV. német hadtest alárendeltségébe kerültek. A hadosztály Bu46 Uo. 205—206. p. 47 Szolnok megye 1944—45-ös eseményeiből. 23. p., Borusl969. 17—26. p.
