Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Fekete István: Harcok Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1944. október-novemberében

Szovjet harckocsik támadása parancsnoksággal, ezért motorkerékpáros futár hozta-vitte az eseményekről szóló híreket. Ez jelentős mértékben rontotta a hadosztály harctevékenységének vezetettségét. Ilyen és ehhez hasonló csaták után Schmidhuber vezérőrnagy (a 13. hadosztály parancsnoka) úgy döntött, hogy állásháborúkban nem őrli fel erőit és eszközeit, hanem az 1. német páncélos hadosztállyal történő erőegyesítésre tartalékolja azokat, ezért feladta Kisújszállást. Az egyesülés viszont az 1. német páncéloshadosztállyal október 10-én Dévaványánál megvalósult, s ezzel a 13. német páncéloshadosztály a részére meghatározott feladatot (legalábbis a végcél tekintetében) tejesítette.

29 A Dél Hadseregcsoport parancsnokának utasítására Heszlényi tábornok kiadta a parancsot a 3. magyar hadseregnek a Tisza vonalára történő visszavonulásra.

30 Az 1944. október 6. és 12. közötti harctevékenység után a Plijev Lovas-Gépesített Csoport elhagyta megyénket, és Debrecen irányába fordult. Szolnok megye területén 12-e után az 53. szovjet hadsereg (az 57., a 49. és a 27. lövészhadtestei) maradtak. A 49. szovjet lövészhadtest Kisújszállás irányából október 12-én elfoglalta Kunhegyest, Abádszalókot, Tiszaderzset és Tiszaszentimrét.

31 Az északnyugati irányba támadó, Alehin vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló 27. lövész hadtest október 8-án húsz órára kijutott a Törökszentmiklós—Tiszaföldvár—Kunszentmárton terepszakaszra. Ezzel egyidőben a Govorunyenko vezérőrnagy vezette 18. harckocsi hadtest október 10-én hajnalra egészen Kecskemét alá ért. Itt kapta a parancsot, hogy forduljon vissza, és a 49. szovjet hadtesttel együttműködésben megyénk területén folytassa tovább harctevékenységét.

32 A 27. lövész hadtesttől balra, az Osztasenko vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló 57. lövész hadtest tevékenykedett. Október 11-től a Tisza középső szakaszán, az 57. hadtest balszárnyán, Szolnok megyétől délre, a Mindszent térségében folyó harcokba bekapcsolódtak az 1. román hadsereg 4. és 7. hadtestének katonái is.

33 Október 12-re a szovjet-román erők elérték az Abádszalók — Kisújszállás — Túrkeve — Rákócziújfalu — 29 Számvéber 2002. 157—158. p — Magyarország felszabadítása. 1980. 120. p. — Szolnok megye 1944—45-ös eseményeiből. 1969. 123. p. 30 Számvéber 2002. 134. p 31 Uo. 18. p. Cserkeszőlő terepszakaszt. A szovjet csapatok Várkony és Tószeg térségében átkelnek a Tiszán, és hídfőt létesítenek a túlparton. Ebben a térségben a 3. magyar hadsereg állományába tartozó 20. gyalog hadosztály volt védelemben. A hadosztály egyik katonája a szovjet támadással kapcsolatban a következőkről számolt be: „...az oroszok hatalmas páncélos erőkkel indították meg támadásukat. A papírvékony védelmünk elégtelen volt annak elhárítására. Ellenállási gócok ugyan kialakultak, de ezek nem voltak elegendőek arra, hogy a Tiszántúlon megtartsuk őket... hadosztályunk fellélegezhetett, mert a szovjet-támadó ék Debrecen felé fordult, és így október 20-ig kissé nyugton hagytak bennünket."

34 Minthogy a szovjet offenzíva nyomán a Tiszántúl jelentős része elveszett, a német hadvezetés megerősítette az innenső parton lévő hídfőket Az első két nap harcait követően 7-én a megyénkben található fontos hídfőkben a következő német-magyar erők voltak védelemben: — Kunszentmártonnál és Öcsödnél az 1. (magyar) huszárhadosztály részei. — A tiszafüredi hídfőben az 1. riadóalakulat (14 tiszttel, 83 altiszttel, 292 katonával). — A kiskörei híd védelmében a Bienstock őrnagy vezette 21. német hídépítő-utászzászlóalj törzse és annak 4. százada (a hidat légi találat érte, ezért azt egy rövid ideig csak gyalogos forgalomra lehetett használni, de az utászok 9 nap alatt kijavították). — Szolnoki hídfőben a 741. német hadseregközvetlen utász zászlóalj, mintegy 800 fővel. Ez kiegészült a német tábori repülőtér 300 katonájával, valamint 250 hídépítésre alkalmazott katonával, továbbá 90 utásszal és 100 gyalogsági harcra bevethető tüzérrel. Ezeken kívül a hídfőt megerősítették még mintegy 500 főnyi magyar katonával. — A tiszaugi hidat egy magyar honvéd szakasz biztosította 2-2 darab golyószóróval és géppuskával. Műszaki akadályrendszere gyenge volt. Később, a harcok előre haladtával, ide vezényelték még az 1. magyar huszár hadosztály egy huszár és egy kerékpáros századát.

35 E fontos eseményekkel zárult a megyénkben folyó harcok első szakasza. E napok során mindkét fél alapvető törekvése a stratégiai kezdeményezés megragadása és megtartása volt. A német Dél Hadseregcsoport parancsnoksága a harcok megindulása előtt a kialakult helyzetelemzésből azt a következtetést vonta le, hogy a szovjet hadvezetés fő céljának Budapest mielőbbi megközelítését és elfoglalását tekinti. Ezért arra számított, hogy a főcsapást a Duna— Tisza közén fogja mérni. A német parancsnokság a feltételezett szovjet támadási főirány oldalára és szárnyára egy-egy ellencsapást tervezett, melynek részleteit a „Zigeunerbaron" (Cigánybáró) hadművelet tervében dolgozták ki. Friessner tábornoknak és törzsének azonban 32 Magyarország felszabadítása. 1980. 120. p. — Borús József 1969. 18. p. — Hazánk felszabadulása 1944—45. 1970. 40. p. 33 Uo. 40 p. 34 Gere József 2000. 195. p. 35 Számvéber 155—156. p 477