Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

talanul végezte dolgát, s így a posta szelleme nyugodtan maradhat a régi. Amint halljuk azonban, csak a tulajdonképpeni posta átköltözése lesz most aktuálissá, mert a távíró és telefon csak november 1-én tudnak átköltözni. Ennek oka, értesü­lésünk szerint az, hogy roppant komplikált és hosszú időt igénylő munka az új jelzőlámpás központ beszerelése, ami csak november l-re tud elkészülni. A távíró és telefon­központ átszerelésével egyidejűleg a posta a telefon előfizetők mai készülékeit is átcseréli mozgóhorgos készü­lékekre, amelyeknek az a tulajdonságuk, hogy csak a kagylót kell leemelni és máris jelentkezik a központ. Csen­getni nem kell, de nem is lehet rajta. Ott marad azonban a Szabadság-téren a régi posta­épület. Most mi történik ezzel? Elsősorban is nem volna szabad a postának azt az épületet elhagyni. Rendkívül fon­tos közigazgatási érdekek kívánják, hogy a megyeháza, bíróság, stb. hivatal közvetlen közelében ott maradjon egy kis postakirendeltség, ahol nemcsak ezekhez a hiva­talokhoz bejáró felek, de az egész Szanda és Scheftsik telep lakossága is elintézheti a postai megbízásait. Másod­sorban a postának is érdeke, hogy egy kis posta a régi he­lyén megmaradjon, mert nagyon jól tudjuk, hogy az embe­rek mennyire feledékenyek és még igen sokáig a régi megszokások rabjai lesznek és a régi postaépületet keresik majd fel. Márpedig a közüzemnek, mint a postának is, az a hivatása, hogy a közönség érdekeit a legmesszebbmenőleg szolgálja, s így kötelessége a postának, egyéb szemponto­kat nem is tekintve, a közönség kényelmére is a mai helyen egy mellék postát létesíteni. Az épület további felhasz­nálása csak november után következhet be, mikor az épület nagyrészét elfoglaló távíró- és telefonközpont is átköltözik az új épületbe, de viszont máris kellene cse­lekedni és legalább tervezni, hogy az üresen maradó postaépületet átadhassuk idején azoknak a kulturális intézményeknek, amik számára a város már elkötelezte magát. így elsősorban aleánylíceum céljaira kellene az épületet átadni, egyelőre csak a legszükségesebb átala­kításokkal. A városhoz még mindig semmiféle értesítés ez ügyben nem jött, s így félő, hogy a már most üresen maradó épület szeptemberben még nem állhat az iskola rendelkezésére. Tudomásunk szerint a V á r o s i Z e n e i s k o I a is itt jut állandó helyiséghez. (Szolnoki Újság, VII. évf. 69. sz. 1932. jún. 19. (vasárnap), 2. p.) Július 3. KEDDEN MEGNYÍLT AZ ÚJ POSTAPALOTA Amint már említettük is annak idején, a posta a Baross utcán emelt új épületét június 28-án kívánta elfoglalni, s teljesen új, modern berendezést szállítottak az új posta­palotába. D. Kovács István postaigazgató jún. 27-én, hét­főn meghívta a sajtó képviselőit az épületbe és bemutatta az új postát, amely bármilyen nagy városnak is díszére válnék. A modern külső stílust követi egyszerű, praktikus, egyenes vonalaiban a belső berendezés és a tágas, szellős, világos termek, modern, szabályozható ablakok és új szí­nek mindenfelé, szinte jól esnek a szemnek, s a sok cikor­nya és dísz hiánya emberibbé, közvetlenebbé teszi az épület belsejét. A beosztás során a posta üzleti részei a Baross utcai fronton nyertek elhelyezést, ide a bejárat a Baross utca felől van. A postafiókok és a csomag feladás, kiadás, expe­díció a dr. Liebner János utcai frontra került, s a közönség ide a sarok bejáraton keresztül juthat. A postakocsik a dr. Liebner János utca felől járnak be. Az első emeleten lesz a telefon gépberendezés, automa­tikus számlálók, kapcsolók, telepek stb., s ugyanitt van a szerelő lakása és műhely is. A telefonos kisasszonyok a második emeletre kerültek, ahol mosdóterem, napozó, társalgó szolgálja felüdülésüket a fárasztó szolgálat után. A palotában nyert elhelyezést az igazgató lakása is. Az épületet és összes helyiségeit P. Fehér Péter plé­bános június 27-én — megnyitás előtt —, magasan szár­nyaló beszéd kíséretében felszentelte. (Szolnoki Újság, VII. évf. 74. sz., 1932. július 3. (vasárnap), 2. p.) Október 11. „EZ A KIÁLLÍTÁS IS ÉLŐ TILTAKOZÁS A KIMÚLÁS ELLEN ÉS FÉNYES DOKUMENTUMA A MAGYAR NEMZET ÉLETKÉPESSÉGÉNEK. AZ IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE ÉS KIÁLLÍTÁSA SZOLNOKON. Vasárnap f. hó 9-én zajlott le az év egyik legnagyobb művészeti és társadalmi eseménye, az Iparművészeti Tár­sulat díszközgyűlése és reprezentábilis kiállítása Szolno­kon. A kiállításra Szolnokra érkezett a társulat fenséges elnöke dr. JÓZSEF FERENC királyi herceg, s rajta kívül a társulat választmánya, s több kiváló előkelőség, akik közül a következőket említjük meg: dr. CZAKÓ Elemér h. ál­lamtitkár, báró SZALAY Gábor a posta vezérigazgatója, SZABLYA-FRISCHOUF Ferenc alelnök, SEENGER Bé­la alelnök, FEJÉR Gyula keresk. miniszteri tanácsos, LI­GETI Miklós szobrászművész és neje, SCHOBER József, igazgató, F. KOVÁCS Erzsébet iparmüvésznő, dr. NÁ­DAI Pál író, MENYHÁRT Miklós építőművész, MED­GYASZAY István egy. magántanár és még igen sokan a fővárosi művészeti élet kitűnőségei közül.... DR. CZAKÓ ELEMÉR ELŐADÁSA Dr CZAKÓ Elemér ny. államtitkár, az Egyetemi Nyomda szolnoki születésű főigazgatója, az Iparművészeti Múzeum volt igazgatója tartott ezután alapos szakérte­lemre és jártasságra valló, közvetlen és érdekes előadást a múzeumokról általában, különös tekintettel a Szolno­kon tervbevett múzeum problémájára. Történeti át­tekintésben vázolja a múzeumok kialakulásának és fej­lődésének kérdését. A fejedelmi kegyuraság mellett a nép széles rétegei érdeklődésének és pártoló támogatásának éltető melege hívta életre világszerte a múzeumokat. Nem­zetnevelő és tanító hatásuk felmérhetetlen értékűvé teszik a múzeumokat, amelyekben ügyes és az élet realitásaihoz alkalmazkodó csoportosítással helyet foglalnak nemcsak a régen letűnt idők emlékei, hanem a közelmúlt és a jelen szellemi és gazdasági életének minden megörökítésre és 418

Next

/
Oldalképek
Tartalom