Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

míg újra létrehoztam a már meglazult kapcsolatokat. Végre megszereztem a szükséges összeköttetéseket, melyek segítségével hozzájuthatok a külföldi szakirodalomhoz. Évekig kellett foglalkoznom az embertan egész területével, míg lehetővé vált számomra, hogy önálló munkásságot is folytathassak. Kis antropológiai laboratóriumot rendeztem be. A műszerek nagy része sajátom, egy részének beszerzéséhez a Nm.VK. Minisztérium is hozzájárult a testneveléssel összefüggő tudományos kérdések tanulmányozására kiutalt segélyével. 1923-ban a Bartucz Lajos szerkesztésével megindult Antropológiai Füzetek munkatársa lettem. Sajnos, az egyetlen magyar antropológiai folyóiratot, melynek idegen nyelvű melléklete egyedül képviselte a hazai embertant külföldön, anyagi támogatás hiányában 1928-ban kénytelenek voltunk megszüntetni. A középiskolai reform idején némi reményünk volt az embertan tanításának a középiskolába való bevezetésére. Erről a tárgyról a Néprajzi Társaság azóta megszűnt embertani szakosztályának ülésén tartottam előadást (1924). 1929 óta minden évben antropológiai vizsgálatot végzek középiskolai tanulókon, különös tekintettel az ifjúság testi fejlődésére és testi nevelésére. Vizsgálati anyagomnak legnagyobb részét még nem tudtam feldolgozni nagy elfoglaltságom miatt. 1931 óta az ujjak bőrlécrendszerével is foglalkozom az Orsz. Bűnügyi Nyilvántartó daktiloszkópiai osztályának ujjnyomatai alapján. Vizsgálataim részben folyamatban, részben feldolgozás alatt vannak. 15 éve gyűjtöm és tanulmányozom a magyarságra és a rokon népekre vonatkozó antropológiai irodalmat. 1932-ben dolgozatom jelent meg az Anthropologischer Anzeigerben. Ugyanekkor a Gesellschaft für Physische Anthropologie (most Deutsche Gesellschaft für Rassenforschung) tagjává választott. Majd a Biological Abstract munkatársa lettem. A debreceni Tisza István Tudományos Társaság 1935-ben levelező, majd rendes tagjává választott. 1934-ben magántanári képesítést nyertem az antropológiából a debreceni M.Kir. Tisza István Tudományegyetem bölcsészettudományi karán. Magántanári próbaelőadásom tárgya volt: Az ujjak bőrlécrendszerének fejlődéstörténeti és rasszantropológiai jelentősége. Az 1934—35. tanévtől kezdve minden félévben tartottam előadást, mostani félévem a tizenegyedik. Hetenkénti utazásom Debrecenbe anyagi áldozattal jár, mert magántanári tiszteletdíjam költségeim felét sem fedezi. A debreceni egyetem állattani intézetében didaktikai célból kis antropológiai gyűjteményt hoztam össze. Előadásaim kiterjednek az embertan egész területére. Eddig a következő kollégiumokat tartottam: Bevezetés az embertanba. Antropológia. Csonttan. Koponyatan. Az emberi test külső alaktana (Somatologia). A bőr és haj, tekintettel az életkorbeli, nemi és faji különbségekre. Anthropometria, tekintettel a fejlődésre, a nemi és faji különbségekre. Az ember helye a természetben. A Föld emberfajtái és népeinek faji összetétele. A magyarság antropológiája. A gyermek testi fejlődése (pedagógiai antropológia). Előadásaimban nagy súlyt vetek a tanárképzésre. Mint 20 éve működő középiskolai tanár és 1937 óta a debreceni tankerület természetrajzi tanulmányi felügyelője jól ismerem a középiskolai természetrajztanárok igényeit, de embertani képzésük hiányait is. Meggyőződésem szerint a biológia gimnáziumi tanárának szakműveltségéből semmi esetre sem szabad hiányozni az életszemlélet antropológiai elemeinek. Az új középiskolai tanterv különben is több alkalmat nyújt embertani ismeretek tanítására. A földrajz szakos középiskolai tanárok nem nélkülözhetik az emberfajták testi sajátosságainak, különösen Eurázia és mindenekelőtt Magyarország rasszantropológiájának bizonyos fokú ismeretét. A középiskolai földrajz tananyagában gyakran nyílik alkalom az emberfajták fizikai jellemvonásainak tárgyalására. A fajiság kérdéseivel szemben a történész sem állhat érdektelenül. Egyre növekvő jelentőséget nyer az antropológiai tudás az orvostudományokban is. A modern orvos szakműveltségének nélkülözhetetlen eleme az antropológia eredményeinek ismerete. Az alkattan, örökléstan és eugenetika csak antropológiai szaktudás alapján művelhető. A debreceni egyetem orvostudományi karának tanárai fontosnak tartják, hogy az orvosképzésből ne hiányozzanak az antropológia elemei. Az 1938—39-es tanév óta a debreceni egyetem orvoskarán (az anatómiai intézetben) is tartok antropológiai előadásokat — a kar kívánsága szerint — minden tanév első felében (a f. tanévben másodízben). Jankovich professzor a másodéves orvostanhallgatóknak kötelezővé tette az antropológia hallgatását. Medikus hallgatóim nagyobb része önkéntes kollokválással bizonyította be, hogy előadásaimat eredménnyel hallgatta. Pályám legfontosabb céljának tekintem, hogy Debrecenben a tanárképzés és orvosképzés terén hasznos munkát végezzek. Embertani tárgyú dolgozataim, cikkeim és ismertetéseim az Anthropologischer Anzeiger-ben, az Antropológiai Füzetekben, a Természettudományi Közlönyben, a Természettud. Közi. Pótfüzeteiben, a Debreceni Szemlében, a Magyar Orvosok és Természetvizsg. Vándorgy. munkálataiban, a Tanáregyesületi Közlönyben, a Pedagógiai Szemináriumban, a Búvárban, a Testnevelésben és a Sportorvosban jelentek meg. Tudományos munkásságomat igen erősen korlátozza nagy hivatali elfoglaltságom. A pályát szerető gimnáziumi tanár csaknem teljes munkaerejét a tanításnak, nevelésnek és szaktárgyainak kénytelen szentelni. Feladatai vannak a város kulturális életében is. Mint középiskolai tanár kötelességemnek tartottam Szolnoknak és környékének földrajzával, történelmével és pusztuló régészeti emlékeivel is foglalkozni. 1927-ben a Földrajzi Társaság szolnoki vándorgyűlése alkalmából földrajzi kiállítást rendeztem. Régészeti leletekkel, okmányokkal, könyvekkel, térképekkel, rajzokkal, grafikonokkal és ismertető leírásokkal mutattam be Szolnok földtani viszonyait, földrajzi helyzetét, őskorát, történelmét, mai gazdasági életét és műveltségi állapotát. 1928-tól munkásságot fejtettem ki a Földr. Társ. Didaktikai Szakosztályában is mint a szakosztály titkára, majd választmányi tagja és az Ifjúság és Élet c. ifjúsági folyóirat munkatársa és újabban szerkesztőbizottsági tagja. Választmányi tagja lettem a szolnoki 407