Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

DOKUMENTUMOK BALOGH BÉLA: ÉLETRAJZI ADATAIM (Curriculum vitae) BALOGH Béla egyetemi magántanári kinevezését 1934 júniusában adta hírül a sajtó. Első szemeszterét a debreceni Tisza István Tudományegyetem bölcsészkarán 1934 szeptemberében kezdte meg. „Curriculum vitae"jében is azt írja, hogy „az 1934—35. tanévtől kezdve mindenfélévben tartottam előadást, mostani félévem a tizenegyedik. " Vagyis, a dátum nélküli dokumentum megírásának időpontja 1940. Akkor íródott, amikor a végleges helyváltoztatás — a Szolnokról Debrecenbe költözés — mellett döntött. Ami azt jelentette, hogy sokirányú tevékenysége közül az antropológia mellett kötelezte el magát végérvényesen. Ám lelkiismeretes, kötelességtudó ember lévén, egyéb, beindított, megkezdett munkaterületeit is becsületesen és tisztességesen igyekezett átadni, továbbviteli lehetőségét megszervezni, bebiztosítani. Köztük a múzeum és könyvtár ügyét is. Erről tanúskodik „Curriculum vitae"-je is, mely ugyan már nagy százalékában antropológiai működésének foglalata, tartalmazza a „mellékcélok"-at, „kitérők"-et is. Ezek közül a múzeumi érdekűeket — önhatalmúlag — kövér betűvel jelöltük. 1890. január 3-án, Kassán születtem, hivatalnok családból. Róm. kath. vallású vagyok. 13 éves koromban szüleim elhunytak. A középiskolát Beregszászban végeztem. 1907-ben beiratkoztam a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karára a természetrajz—földrajz szakcsoportra, de vegytani előadásokat is hallgattam. Tanári szakvizsgát 191 l-ben tettem. Az egyetemen különösen Kövesligethy, Entz, Lenhossék és Török professzorok előadásai voltak hatással reám. Kövesligethy professzornak köszönhettem, hogy az 1909 év nyarát az ógyallai csillagdában tölthettem, mint ösztöndíjas hallgató. Itt készítettem el tanári szakdolgozatomat matematikai földrajzból. Tanulmányi időm második felében érdeklődésem elsősorban az antropológia felé fordult. Török Aurél színes előadásai igen megragadtak. Harmad- és negyedéves koromban az Antropológiai Intézetben dolgoztam. Török professzor részemre gyakornoki vagy tanársegédi állást helyezett kilátásba. Erre azonban nem kerülhetett sor professzorom halála miatt (1912). Hogy antropológiai tanulmányaimat megalapozzam, még mint bölcsészettanhallgató orvoskari előadásokat is látogattam, majd még egy félévre orvostanhallgatónak iratkoztam be, hogy másodszor is hallgassam az anatómiát, az anatómiai és szövettani gyakorlatokat és a fejlődéstant. Hallgattam továbbá tájbonctant, sebészeti anatómiát és vegytani kollégiumokat. (Ma magánkönyvtáramban az antropológiai szakmunkák és folyóiratok mellett az orvostudományi irodalom van legjobban képviselve.) Bölcsészdoktori szigorlatot 1911 decemberében tettem az antropológiából summa cum laude eredménnyel. Melléktárgyaim voltak: zoológia és kozmográfia. Doktori értekezésem címe: Adatok a lapockacsont méreti vizsgálatához. Osteometriai tanulmány. Az 1911—12. tanévben a budapesti VI. ker. áll. főgimnáziumban működtem, mint ösztöndíjas gyakorló tanárjelölt. Ezután életkörülményeim egy időre elsodortak a komolyabb tanulmányoktól. 1913-ban önkéntesi évemet szolgáltam Bécsben, majd Budapesten. Egyetemi hallgató koromban élvezett két ösztöndíjamat a katonai szolgálat után nem kaphattam vissza, ezért az 1913—14. tanévben kénytelen voltam egy magánintézetben tanítani. A középiskolai tanári oklevelet 1914 márciusában szereztem meg. Hosszú katonai szolgálatom idejében kedvenc tanulmányaimmal való kapcsolataimat többször megkíséreltem felújítani, de — néhány fontosabb szakmunka és folyóirat elolvasásától eltekintve — sikertelenül. 1914-ben, az első mozgósításkor bevonultam. Még a bevonulás előtt megnősültem. Egy ideig itthon teljesítettem szolgálatot, majd az orosz harctérre kerültem. 1915 tavaszán orosz fogságba estem, súlyos vérhassal és tüdőcsúcshuruttal. Az oroszok jó ideig kórházakban kezeltek, majd Szibériába vittek. Sikerült hazajönnöm még a háború alatt, 1918 januárjában. Itthon könnyebb, de minden időmet lekötő szolgálatra osztottak be. A forradalom kitörésekor, mint főhadnagy szereltem le. Menekültem családommal a Délvidékről. Költözés közben kiraboltak. Végre tanári állást nyertem Szolnokon, a felső kereskedelmi iskolában, majd 1918 decemberében a szolnoki állami főgimnáziumhoz neveztek ki rendes tanárnak. Ma is itt teljesítek szolgálatot. Tanítok földrajzot, természetrajzot, egészségtant és filozófiát. A vörös uralom alatt lakásomat összelőtték a román ágyúk. Rommá lőtt lakásomat teljesen kirabolták. A román megszállás után, 1920-ban, nyugodtabb idők következtek. A harctéren szerzett betegségemből felgyógyultam. Végre ismét kedves tanulmányomhoz, az antropológiához foghattam. Evekre volt szükségem, míg megismerkedtem az elmúlt évtized tudományos haladásával, 406