Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Szabó László: Gömör és Kishont vármegye paraszti társadalmát meghatározó tényezők
Jóllehet a századtorüulön már voltak az országnak dinamikusabban iparosodó és polgárosodó vidékei is, periférikus területté csak a trianoni határok tették elsősorban a vármegye magyar és vegyes etnikumú övezetét, éppen azt a részt, amely a megyén belül addig meghatározó szerepet, elérendő kulturális mintát, s az élelem forrását is jelentette. 5 A határmegvonás határszélivé tette, természetes központ nélkül hagyta, és elvágta korábbi kapcsolataitól a magyarországi gömöri falvakat. 6 Ugyancsak határszélivé váltak, és természetes déli kapcsolataikat veszítették a Csehszlovákiához került magyar települések is, legfeljebb egy országon belüli kelet-nyugat irányú mozgás vált intenzívebbé. Ez mindkét államban egy dinamikusan, XX. századi tempóban alakuló középső országrésztől való lemaradást eredményezett. A határmenti magyar vagy vegyes etnikumú települések helyzete minden tekintetben periférikussá vált, s ez mély nyomot hagyott az egyes települések társadalmán is. Főként a publicisztikában, s ennek következtében a köztudatban szlovák részről az gyökeresedett meg, hogy a magyarság a szlovákságot kisemmizte, holott éppen a legnagyobb ipari területek, Gömör egykori státusát fémjelző bányák, gyárak és városok kerültek Csehszlovákiához. Mellettük az erdők és a dúsfüvü hegyi legelők. 1.4. A térség másik újkori szembeötlő társadalmi jellemvonása, hogy a ma Csehszlovákiához tartozó részeken igen erős, a közösségeket romboló és hátrányos helyzetbe hozó nacionalizmus vált hivatalos állami politikává, amely nemcsak korlátozza, de egyenesen veszélyezteti a szlovákiai magyarság nemzeti létét, a kisebbségbe került magyarság gazdasági-kulturális kibontakozását. A magyar közösségek önmegvalósításának lehetőségei szinte a mini5 Schmidt A., 1900. 140. „A Sajó, Balog ós Rima völgyeinek deli lapályai a legjobb búzatermő földek köze számíthatók." — V.ö. ezt és az előbbi jegyzetet: Bél M., 1992. 11-14. Bél M. 1749-ből megfigyelései alapján közli adatait. — Fényes E., 1837. 3.k. 129—138. 6 Számos településen elmondják (Kánó, Imola, Aggtelek — s a Bódva-völgyi települések is), hogy 1938-tól a korábbi kapcsolatok ismét helyreálltak, s Pclsőc, Rozsnyó, Rimaszombat s a távolabbi Kassa milyen élénkülést hozott a kereskedelemben. Másik oldalról hivatkozom egyetlen licci fazekas családra, akik felelevenítették korábbi kapcsolataikat a magyar részekkel, s Licéről Beregszászra, Tarpára, Gergclyibc, Ugornyába, Vásárosnaményba, Gulácsra, Kisarba, Lónyára, illetve a Bodrogköz majd minden településére vitték újra árujukat. Nemcsak az indította el a gömöri fazekasság haldoklását, hogy a tűzálló cserépedényre már nem volt szükség, hanem az is, hogy piacaikat a határvonással elveszítették. — Szalay E. — Ujváry Z., 1982. 41—45. 7 Vizsgálatot végeztem 1995-ben Dcrcsken, ahol a magyarok a népesség 93,99%-át, a szlovákok 4,21, a cigányok 1,29 s a lengyelek 0,21 %-át teszik ki. A falu — egykori fazekas falu — 1995-ben a helyi kimutatás szerint 466 főből állt. A magyarok római katolikusok. A vizsgálat egyik célja az volt, hogy történeti tudatukat felmérjem. A közgondolkozásban Trianon a legnagyobb esemény, semmi nem szorítja háttérbe. Vonatkozik ez a különben magyar nyelvű cigányságra is. A másik saját létük kérdése, épp emiatt. A szlovákokat általában válogatott jelzőkkel illetik, noha nem ellenségesek velük. Élénken figyelik a magyar politikát, s 1956-ban reményekkel kísérték az eseményeket, majd apátiába zuhantak. A rendszerváltást is hasonló érdeklődéssel figyelték, Antall József Horthyhoz hasonló értékelést kapott, ám egyre inkább kiábrándultak, s a Horn-kormány politikája letargikus állapotot idézett elő. Két nagy élménye volt a ma legidő324 mumra csoKxenieK a iiivaiaius puniíjs-a miau. rci^c a hivatalos politika szintjére emelkedett Trianon után Magyarországon is a határrevízió, az irredentizmus vált hivatalos iránnyá. Az 1938-ban visszatért területen a szlovák etnikum aránya azonban igen alacsony volt, s már a rövid háborús évek miatt sem lehetett bénító hatása az idekerült szlovákság életében e politikának. Annál inkább volt káros hatása a magyarság kollektív bűnössé nyilvánításának, a méreteiben még ma sem pontosan ismert háború után megindított kitelepítéseknek, lakosságcseréknek. 8 A határon túli gömöri magyar közösségeknek ma a nemzetiségi léte forog veszélyben, s a tervszerű beolvasztás az osztályrészük. A most végrehajtott közigazgatási átszervezés és nyelvi törvény elemi jogaiktól fosztja meg még a tisztán magyar nyelvű településeket is. Ez ellen egyetlen védekezés a tradíciókba való bezárkózás, ami ma egyenlő a periférikus állapot konzerválásával, a korszerű kultúrából és életformából való kirekesztettséggel. 9 A magyarországi gömöri falvak szélsőségesen periférikus helyzetük miatt szintén létküzdelmet folytatnak, s az elöregedés, elnéptelenedés, a mai magyar kultúrából való kiszakadás árnyéka vetül rájuk. Ebből a társadalmi valóságból kell kiindulnunk. 2. A gömöri falvak társadalmának sajátosságait számos, a település életén kívüli külső történeti tényező alakította. Ezek a történelem folyamán eltérő arányban és módon hatottak a térség és az egyes közösségek társadalmára. A ma olyan fontos nemzetiségi kérdés — pl. magyar—szlovák viszony — másfél százada még nem volt nagy jelentőségű. Annál inkább a nemesség és jobbágyság viszonya, sebbeknek: Horthy bevonulása, amikor még a négyéves gyermekek is gyertyával és virággal álltak sorfalat a magyar csapatoknak. A másik ennek negatív lenyomata: a visszacsatolás, a jogvesztés és a csehországi kitelepítés. 25 családnak kellett mennie, de többségük visszatért. 8 Lásd ehhez: Az 1938 után visszakerült falvakról az 1941. évi helységnévtárat. Itt a megyeközpont Rimaszombat, amelynek felcdi járásában 58, a putnokiban 16, a rozsnyóiban 31, a tornaijaiban 44 település volt, összesen 107.181 lakossal. — Ujváry Z., 1989. 127—135. — Uő: 1991. 13—14. — Uő: 1994. 165—176. — Általában a csehszlovákiai nemzetiségi politikára vonatkozóan, illetve a trianoni kérdéshez néhány újabb, mert állandóan változó szemléletű cikket: Romsics I., 1996. — Szarka L., 1993. —Juhász Gy., 1990. — Szarka L., 1995. — Lázár Gy., 1987. 9 Idézünk egy tipikus esetet. 1987-ben Borzovára hazalátogató asszonyt: „Elmentem Prágába, mert itt nem volt lehetőség. Ott dolgozom, de csak csehekkel vagyok kapcsolatban. Van egy Magyar Kulturális Központ, ott összejöhetnek a prágai magyarok. Magyarnyelvű könyvesbolt is van. A Főiskolán József Attila Klub is működik. A főiskola rektora támogatta őket, de Szlovákiában már gátolják az ilyenek működését. Azért mentem én is Prágába. Prágában viszont már nincs CSEMADOK csoport, mert kevés ott az ember, pedig én 15 éves koromtól tagja vagyok... A kislányom beszél, olvas magyarul és csehül. A szlovákot és oroszt tanulni kell. Én Kassán érettségiztem magyar nyelvű gépipari szakközépiskolában 1975-ben és így tudtam érvényesülni Prágában is. Mikor érettségi ballagásunk volt, elmentünk a kassai dómig és Rákóczi sírjához virágot vittünk. Később ezt megtiltották és tömeges demonstrációnak minősítették. A lányom jól beszél magyarul..."
