Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó László: Gömör és Kishont vármegye paraszti társadalmát meghatározó tényezők

SZABÓ LÁSZLÓ GÖMÖR ES KISHONT VARMEGYE PARASZTI TÁRSADALMAT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK 1.1. Elöljáróban Gömör és Kishont vármegye magyar települései társadalmának főbb vonásait vázolom fel, figyelve azokra az okokra, külső tényezőkre, amelyek az egyes paraszti közösségek kultúráját, társadalmát kívülről, a közösség akaratától függetlenül befolyásolták.

1 Ám lehetetlen az egykor „Gömörországnak" nevezett megye egy részéről úgy beszélni bármilyen tekintetben, hogy ne tekintsünk az egészre, a teljes egységre, ne mutassuk be röviden annak megbomlását, amely mindkét, a népesség zömét adó etnikum viszonyát, sorsát, s a politika által vezérelt kettészakítását, sőt politikai szembeállítását, anomáliákat okozta. Ila Bálint hangsúlyozta, hogy a középkori Gömör megyében négy nemzetiség (etnikum) volt jelen, s más-más szerepük volt: a földművelő magyarok, a földművelő és (házi)iparral foglalkozó szlovákok, a bányászatot és a vasipart fellendítő németek és a pásztorkodó (juhászat), magas hegyi legelőket elfoglaló vlachok, akik főként a kárpátukrán (rutén) etnikumhoz tartoztak.

2 Mára a németek és rutének kultúrája gyakorlatilag emlékké vált, s csak a magyar-szlovák etnikum viszonyára egyszerűsödött a mindig politikai felhangot is hordozó nemzetiségi kérdés. Ahhoz azonban, hogy megértsünk bizonyos jelenségeket, dolgozatunk első részében az egész egykori Gömör, illetve az 1802-től Gömör és Kishont vármegye területével, s az itt lezajló folyamatokkal is kell foglalkoznunk.

3 1.2. A néprajz általában egy adott, jelenvaló vagy volt kulturális állapotból indul ki, és ennek viszonyai közül fejti ki azokat a tradícióval hitelesített elemeket, amelyeknek múltbeli történetét fel szeretné tárni. Ahhoz, hogy az építkezés múltjára, az egyes vidékeken kialakult háztípusokra, a felhasznált építőanyagokra, alkalmazott technikákra vonatkozóan megbízható és időmetszetekben hitelesíthető képet alakítson ki, elsősorban az szükséges, hogy a jelen valóságát, a mai építkezés egészét ismerje, s ezen belül határozza meg az egyes tájakra, településekre, társadalmi rétegekre, csoportokra vonatkoztatható múlttal, azaz tradícióval bíró elemeket. A jelent kell tehát alaposan ismernünk, s abban el kell tudnunk különíteni azokat a rétegeket, amelyek hagyományosnak mondhatók. Fel kell ismernünk azt, hogy hová jutott el egy közösség, egy kultúra, melyek a mai jellegzetességei, s ezek múltbeli történetét — ha időben is gondolkodunk — kell feltárnunk. Amikor a történeti Gömör és Kishont vármegye néprajzával foglalkozunk, látnunk kell, hogy társadalmi szempontból a XX. században néhány nemcsak jól kitapintható, hanem szembeszökő vonás jellemzi a megye településeinek társadalmát, ezen belül a magyar etnikumot. 1.3. Az egyik fontos szembeötlő jellemző, hogy századunkban és napjainkra az egykori gömöri magyar települések minden tekintetben „perifériális" helyzetbe kerültek, holott a múlt század közepén Gömör vármegyét Hunfalvy János még úgy tekintette, mint „Magyarországot kicsinyben", s olyannak, amely a bányászat, ipar terén elsők közé tartozik az országban; mezőgazdasága képes nemcsak önmagát eltartani, hanem az iparosodó részek népességét is. Hasonlóan vélekedett gróf Andrássy Géza is, aki a „Kis-Magyarország" megnevezést használta Gömörre. A „Gömörország" elnevezést éppen e teljessége miatt használták rá egyes szerzők szerint.

4 Cikkünk Gömör társadalmának alakulásával 1802-től, Gömör és Kishont egyesítésétől vizsgálja a társadalomtörténet főbb tendenciáit napjainkig. — Ma makro-, mikrotársadalomról beszélnek. IlaB., 1976.1. 153—165. Keményfi Róbert tanulmánya foglalkozik Gömör vármegye etnikai és társadalmi viszonyaival 1802-ig. 2001. 295—540. Hunfalvy J., 1867. LXXIX. — Andrássy G., é.n. Bevezető a Borovszky S. (szerk.) monográfiához, amely egészében igazolja mindezt. —Kosa L., 1990. 311. — Vö.: Paládi-Kovács A., 1988. a bányászatra, az iparra, illetve a vele kapcsolatos vándorárusok mozgására vonatkozóan. 323