Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Kocsis Mónika: Egy rontáseset fázisai

KOCSIS MÓNIKA EGY RONTASESET FÁZISAI Váratlan helyzetekben bukkanhatnak fel a hiedelemtörténetek. Szatmárnémetiben, 2002. december 27-én, rokonlátogatás alakított ki egy váratlan gyűjtési szituációt. Ez a háromtagú család (K. Piroska (1952) és K. Károly (1943), valamint K. Piroska édesanyja, Sz. Piroska (1933) alkotja) valóságos kis mikroközösség, amely karácsony környékén, pihenés közben egy olyan helyzetet teremtett meg, ahol felelevenítődnek olyan történetek is, amelyek hiedelemként kerülnek elmondásra, és olyanok is, amelyek a valóság leírásának szándékával születnek. Ezek a történetek egyértelműen a szórakoztatást szolgálják. A család elsőgenerációs városlakó, Sz. Piroska és férje, néhai Sz. István 1971-ben költöztek a városba, egy kertes házba. Mindketten Kakon születtek. Az 1970-es szamosi árvíz elvitte a gazdaságukat, így a városba kényszerültek, ahol folytatták a földművelést és állattartást, valamint gyümölcstermesztésbe is belekezdtek. Sz. István munkát vállalt a szatmári sörgyárban. Lányuk K. Piroska még 1970-ben férjhez ment K. Károlyhoz. Nagykolcsra költöztek K. Károly ekkor már Szatmáron dolgozott egy építőipari vállalatnál. 1984-ben költöztek a városba két gyermekükkel. A rögzített beszélgetést a gyűjtési szituáció indította el. De ez a mozzanat nem törte meg a beszélgetés vonalát. Olyan történetekre kérdeztem rá, amelyeket már elmondtak nekem korábban. A beszédhelyzet helyzetorientált

1 volt, ugyanis gyűjtési szituációként fogták fel, és igyekeztek úgy viselkedni, ahogyan ebben a helyzetben jónak gondolták. K. P. próbálta meg irányítása alá vonni a beszédhelyzetet, és valamiképpen sugallni a többieknek azt, hogyan is kellene viselkedni.

2 Az első néhány történetre

3 nekem kellett rákérdeznem, azután egy-egy téma köré egy kis témaorientált beszédhelyzet alakul ki.

4 Az emlékezetnek szüksége van olyan helyekre, egyénekre, eseményekre, amelyekhez hozzá tudja rendelni az emlékeket. Az emlékezetet konkrét helybeli és időbeli kötöttség jellemzi.

5 Két családtag kommunikációjában a felemlegetett helyek, események, egyének stb. hasonló emlékeket gerjeszthetnek. A hiedelmekről való beszédükben egy távolító gesztust figyelhetünk meg: az elmondott történetek a múltba (fiatal- ill. gyermekkor idejére) helyeződnek, amely múlt lezárul a családok városba költözésével. A megváltozott tér nem termeli újra a hiedelmeket, a mnemotechnikai rögzítés nélkül az emlékezet válsága következik be, nincs tétje a hiedelmek ismeretének. A beszélők hangsúlyozottan reflektálnak arra, hogy eszükbe jutott valami, emlékeznek valamire, vagyis az emlékezet kommunikációs folyamatokban való részvétel révén épül ki. Az egyén részben arra emlékszik, amit kommunikációban képes közvetíteni.

6 Kommunikatív emlékezetről beszélhetünk ez esetben, mert a közelmúltra vonatkozó emlékek jönnek elő, amelyeken az egyén egy kortárs csoporttal osztozik.

7 Megszorításokkal a két nő, anya és lánya, egy kortárscsoportba tartozik. Ugyanabban a faluban születtek, a helyek, az emberek, akiket ismernek, szinte fedik egymást. A kettejük kommunikációjában jelenik meg a „közös" emlékezet, amely nem is mindig közös, csak a kommunikáció során lesz alárendelhető a „közös" jelző alá. Az összeegyeztethetetlen részekről (mindketten másra emlékeznek) közösen kialakítanak egy elfogadhatót, amit kommunikálnak a „gyűjtőnek". A dolgozatban egy szerelmi rontás elemzésével kívánok foglalkozni. Megpróbálom kimutatni a hiedelemtartalmat, valamint ennek néhány vonatkozását bemutatni a falu/K. Piroska értékrendszerére. Azért esett a választásom erre a történetre, mert ezt az „esetet" saját maguk tapasztalták. Saját, elérhető életterükben, a mindennapokba ékelve tudták megfigyelni, ellentétben a többi történet nagy részével, amit ők maguk is valakitől hallottak, és többnyire hiedelemnek tartanak. Ezt a történetet valóságként kezelik, ami lehetővé teszi, hogy az implicit hiedelemtudásuk egy részére is következtetéseket vonjak le. Nem teszi értéktelenné a többi szöveget az, hogy ők maguk is hiedelemként kezelik, mert ez is a tudásuk része, 1 Keszeg 1993. 23. 2 Pl. 1. (10) szöveget a szövegtárban. Esztétikai értelemben „szép" szöveget akarnak előállítani. 4 3 A szövegeket a hiedelcmmonda katalógus alapján közlöm, de az 5 elhangzás sorrendjében is megszámozom őket. Érdemes megfí- 6 gyclni, hogy milyen sorrendben következnek egymás után, mert 7 ez segíthet megérteni az emlékezés működését, az asszociációsorok keletkezését. Keszeg 1993. 25. Assmann 1999.39. Assmann 1999.37. Assmann 1999. 51. 281