Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Vajda Mária: Szexuális bűnök és büntetések a XVIII. századi puritán Debrecenben és környékén

Feleségül". S a két szerelmes a törvényszék előtt egymással való paráználkodását nyilvánosan megvallván, „egymásnak házasságra ajánlják magokat". Ezek után Nagy András kijelentette, hogy Kamuti Anna mellé nem áll, mivel parázna személy. A két fiatalt „a Mester kezére" ítélték, de a testi büntetést pénzzel megválthatták, „ a szoboszlai emberiül való elválás dolgában relegáltatnak tiszteletes uraimékhoz. "

31 Különösen az 1739—40. évi nagy pestisjárványt követően az özvegyen maradtak újabb házasságkötését igyekezett szorgalmazni a tanács, s az elharapózó paráználkodást megfékezni. Borús Mihály, aki özvegy Harangi Gáspárné Ökrös Erzsébethez „sokat járt éjjel nappal csókolták, kaparászták egymást", „kécségkivülparáználkodtanakis, vallyákmeg tortura alatt is, ha különben nem akarnák, az után ütessék el a fejek." A vádlottak azonban tagadtak, azt állítván, hogy „Borús Mihály azért járt oda mert Haranginé ő reá és két gyermekére mos s gondgyokat viseli. " Ezzel a részigazsággal azonban a bírák nem elégedtek meg, s a további tanúk beidézéséig arestomba küldték őket. Még ugyanaznap, nem sokkal később azonban megvallottak, hogy „paráználkodtak talán kétszer, de megegyeztenek, hogy házasság szerint öszve kellyenek" Büntetésül mester kezére ítéltettek.

32 Paráznaságuk miatt a törvényszék elé kerülő, házasságot választó párok jelentős részénél útban volt a gyerek, a nő már látható teherrel állt a bírák elé. Nemcsak az egymással ismerkedő, vérüknek, kíváncsiságuknak megálljt parancsolni nem tudó párok jutottak ebbe a helyzetbe, hanem akadtak, akik a tiltott kapcsolat ily módon való megpecsételésével akarták kikényszeríteni a házasságkötésüket ellenző szülői akarat megváltoztatását. A tekintélyes Miskoltzi Ferenc szenátor Zsuzsanna leánya is ugyancsak közel lehetett a szüléshez, amikor az őt teherbe ejtő kocsisukkal, Kállai Mihállyal bírái elé állt. A fiatalok nem tagadták, „ volt 4szer közök egymással, paráználkodtak, a kis házban tavaly Szüretkor, de igérik, hogy egymással való házassági életre adgyák magukat." Minden bizonnyal nem ilyen rangon aluli férjet szántak a kisasszonynak, de ez kisebb foltot ejtett a család becsületén, mintha lányuk házasságkötés nélkül, „tisztátalan ágybul", „fattyat vetett" volna. A tekintélyes atya beleegyezve a házasságba, a kocsis vővel közösen állta a 12 forint büntetést.

33 Számos esetben a házasságkötést követően derült ki, hogy a feleségül vett ara nem volt ártatlan, és más férfival való kapcsolatából már útban volt a gyerek. 1740 szeptemberében azért állt Debrecen bírái előtt egy pár, mert „Kapus Erzsébetet Sütő István ez előtt 4 hónappal vette el feleségül, de várandós, hogy nem sok idő múlva szülni 30 Feltételezhetően a szülői akaratot befolyásoló, a két család vagyoni kondíciójának, társadalmi helyzetének különbözősége húzódhat meg hátterében. A két családi név, bár ez utóbbi Finta alakban, már szerepel az 1703-1709 közötti debreceni anyakönyvekben és az 1707-1708. évi adóösszeírásokban. Vö. KOVÁTS Zoltán; Népesség és település. In: RÁCZ

I. szerk. 1981. 54, 57. 31 IV. A. 1018. c. 5. k. 422. (1742. január 11.) 32 IV. A. 1018. c. 5. k. 205. (1740. január 21.) fog. " A nő bevallotta, hogy mielőtt férjhez ment Sütőhöz: „ Volt kőzi Jánki Sámuel nevű vőféllyel, attól való a gyermek. " A becsapott férj „ Úgy vette el az Asszonyt, mint tiszta személlyt, de így lévén dolga tovább vele nem lakik. " A nő a „Mester kezére ítéltetik", a férjet pedig az elválasztást illetően a tiszteletes urakhoz utasítják.

34 Szabó Ilona is, mielőtt férjhez ment volna Kardos Mihályhoz, „mással, úgymint Fúró Jankóval paráználkodott, méhében is fogadott mégis úgy ment hozzá, mint tiszta személlj, az Ura sem akarja hozzá venni, első éttzaka is el ment az Ura ágyárul és Fúró Jankóval hált, büntetődgyék, mint parázna. " Szabó Ilona beismerte, „ volt közi Fúró Jankóval, nem tagadgya, mellytül való a gyermek is, erővel adták pedig az Urának, de első éttzaka nem vétkezett Fúró Jankóval, vagy azolta miolta ezen Férjéhez ment, hanem azért ment el az ágyrul, hogy az ura szidta, verte. " A nő 24 korbácsütés elszenvedése alatt sem vallott mást. Hogy ezután milyen élete lehetett a házaspárnak, a későbbi századokból való recens gyűjtések alapján feltételezhetjük csak.

35 A házasságkötés azonban a bíróság elé került paráználkodási esetek többségében szóba sem került. Gyakran azért sem, mert a vétkes társ nem volt fellelhető. így járt Nagy Mária, Nyíri István özvegye is, aki miután „az elmúlt Húsvétkor Visztai Pál Ifjúval paráználkodott", saját bevallása szerint „azon Legénnyel 4szer volt közi, nem tudgya hová ment el, Vasvári János Úr mendicansa volt". Az asszonyt hóhér általi megverettetésre ítélték, de büntetését pénzzel megválthatta.

36 Azonban ha mindkét felet sikerült is a törvény színe elé idézni, hiába voltak szabad személyek, nem vállalták az egybekelést. Az egymással közösködő Kos Gergely és Vári Anna sem, bár a nő már „két gyermeket is szült ezen tisztátalan ágybul". Mester kezére ítélték mind a kettőt, a férfi megválthatta pénzzel a hóhér általi megcsapattatást, de a nő számára nem engedték, „minthogy már harmadszor vetett fattyat. " A bírák előtt úgy nyilatkoztak, hogy a gyermekek tartásáról Kos Gergely megegyezett a nővel, „ és többet semmit sem kíván ",

37 Előfordult, hogy éppen a nő szabódott a házasságkötéstől. Özvegy Szentpéteri Istvánné tekintetes asszony nem akart felhagyni a kalmársággal, ez tartotta vissza attól, hogy a Debreceni István nevű özvegy szabóhoz férjhez menjen, pedig már közös gyerekükkel várandós volt, s a férfi még a törvényszék előtt is kérlelte. A mester kezét megváltandóan, 12-12 forintra ítélte őket a magisztrátus, s a gyermektartás ügyét a szülés utánra halasztotta.

38 Pedig a nők gyakran éppen a házasságkötés reményében létesítettek szexuális viszonyt. A szatmári Török Sára, Vincze István özvegye is, aki N. Szőke János Úr Csontos György nevű kocsisával paráználkodott, azt vallotta, hogy 33 IV. A. 1018. e. 5. k. 353. (1741. június 22.) A házasságon kívüli kapcsolatból származó gyermekek helyzetére vonatkozóan L.: VAJDA Mária, 1995. 187-225. 34 IV. A. 1018. e. 5. k. 268. (1740. szeptember 10.) 35 IV. A. 1018. e. 5. k. 373-374. (1741. augusztus 5.); VAJDA Mária 1988.71-82. 36 IV. A. 1018. e. 5. k. 423. (1742. január 13.) 37 IV. A. 1018. e. 5. k. 289. (1740. december 17.) 38 IV. A. 1018. e. 5. k. 243-244. (1740. június 18.) 255