Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Vajda Mária: Szexuális bűnök és büntetések a XVIII. századi puritán Debrecenben és környékén

„ négyszer volt kőzöm vélle, kéczer ide haza, kéczer a' Mezőn, azzal biztatott, hogy elvészen Feleségül. " Az asszony büntetése: „Hóhér által verettessék meg. "

39 A Debrecen város szolgálatában álló, közismert Kuczik András hajdú is házasságot ígérve vette le a lábáról a Mester utcai csapszéken szolgáló bakonszegi Gerő Anna hajadon leányt, akit teherbe is ejtett. Mindkettőjük „rendszerint való büntetése" a 12 forinton megváltható vesszőzés. Kuczikot elbocsátották a hajdúk strázsamesterségéből is, s a gyermektartás címén, 30 forint megfizetésére kötelezték.

40 Bár a bíróság szigorúan büntette a paráznaságot, a házasságon kívüli kapcsolatból világra jött gyermekekről a keresztényi szeretettől vezérelve, példamutató módon igyekezett gondoskodni. A Balog György özvegyével, Vecsey Erzsébettel paráználkodó Német Istvánt is, mivel a nő viselősnek mondta magát, kötelezték, hogy állítson kezest, „hogy ha a gyermek életben születik, tartásárul gondot fog viselni, s a mig kezest nem állít, a tömlöczben marad". Kiszabták büntetésüket is, de „minthogy a N. Városnak most Mestere nincsen, mester keze helyett 40 Páltzákra " ítéltetett Német István, s „ mester keze helyett" 24 korbácsra az asszony. Mindketten megválthatták büntetésüket.

41 Különösen azokban az esetekben volt fontos az ügy rendezése, ennek írásba foglalása, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a parázna férfinak nincs szándékában feleségül venni a gyermek anyját, sőt a saját felelősségét is egyértelműen a nőre hárítja. A somlyói Szűcs István is, bár azt nem tagadta, hogy a püspöki Szigyártó Sárával kétszer volt köze Varga Pál istállójában, de azt állította, hogy „utánnam járt a Leány, úgy rontott meg", kihasználva részegségét. A szégyenbe került lány ennek az ellenkezőjét vallotta: „én nem jártam utánna, inkább ő járt én utánnam, úgy ejtett meg. " Mindkettőjüket mester általi megvesszőzésre ítélték, melyet megválthattak, ezen kívül a legényt a gyermek tartására 20 forint fizetésére kötelezték, melyből hatot készpénzben azonnal le kellett tennie, „a többirül adgyon Levelet a Leánynak, hogy a gyermek szülése után megfizet. "

42 A gyermektartás ügyét általában a paráznasági perrel együtt tárgyalták, de előfordult, hogy a bíróság úgy határozott, hogy „a Gyermek tartás eránt való rendelés a Szülés után halad", mint pl. Nagy Mihály és Somogyi Katalin paráznasági ügyében.

43 A gyermektartásra (alimentácio) többnyire 20-40 forint közötti összeget ítéltek meg a bírák, a vagyoni helyzet függvényében.

44 50 forint már nagyon ritkán fordult elő.

45 A törvényszék eljárásmódjára jellemző, hogy a terhes nők testi büntetésének végrehajtását a szülés utánra halasztották, „Ha terhét leteszi verje meg a Mester ".^ A paráznaságból teherbe esett Szalárdi Sára hajadon leányt, miután várható volt, hogy „ minden órán szülésének ideje 39 IV. A. 1018. e. 6. k. 225. (1746. október 8.) 40 IV. A. 1018. c. 6. k. 212-213. (1746. augusztus 27.) 41 IV. A. 1018. e. 5. k. 232-234. (1740. április 23., április 30.) 42 IV. A. 1018. c. 5. k. 658-659. (1743. október 19.) 43 IV. A. 1018. e. 5. k. 445. (1742. március 12.) 44 IV. A. 1018. e. 5. k. 376. (1741. augusztus 5.) 256 eljön, kezest sehol sem kaphat", aki felelősséget vállalna érte, ennek ellenére, „ hogy a Tömlöczben ne szüllyön, olly Conditioval el bocsáttatik, h. ha szülni fog Törvényre előáll. "

41 Néha évek múltán jutott a bírák tudomására a paráználkodási eset, s akkor vonták felelősségre a bűnöseket. Jándi Jánost és Kapros Annát, Fiók János özvegyét is azért állították 1743-ban törvényszék elé, mert „Ezelőtt circiter két esztendővel paráználkodtanak egymással, gyermekek is született, de a gyermek itt nem kereszteltetett, nem neveltetett, hová tették, adgyanak számot rólla, ha nem adhatnak, kécség kivül megölték, bűntettesének halálosan." Egymással való közösködés eket megvallottak, s azt is, hogy a gyermeket megkereszteltették, de nem Debrecenben, hanem Kis Peresen. „Sárándra vitték Dajka kezébe ott megholt." ítéletük: „Nyilván való paráznaságokért Hóhér által megverettetnek irredemptibiliter " 48 A kurválkodás, szajhálkodás kárvallottjai, elítéltjei egyértelműen a nők voltak. Bár ebben a korban az üzletszerűség, az anyagi ellenszolgáltatás még nem játszott szerepet — annak ellenére, hogy a partnerek többnyire honorálták a nők szolgálatait —, s a bírák sem vizsgálták az ellenszolgáltatás mértékét, csupán azt, hogy a nő viszonylag sűrűn váltogatva szexuális partnereit, „saját testével rútul kereskedve", tisztességtelen életet élt. (Bár sokszor azt is kurválkodásért, szajhálkodásért ítélték el, akit csupán „ vére hajtott" a katonákkal való kapcsolatra.) Debrecen messze tájakat összekötő vonzásával, a korabeli viszonyok között nagyvárosiasnak számító jellegével, a vásári sokadalmak idején különösen felduzzadó népességszámával, a katonaság, a sokféle foglalkozású ember jelenlétével is összefüggött a szépszámú, folyamatosan botrányos, buja életet élő, testével kereskedő, partnereit sűrűn váltogató szajhák beáramlása. A kurválkodók, botrányos életvitelükkel, látványos kicsapongásaikkal, túlkapásaikkal, válogatás nélküli partnereikkel, erkölcsromboló magatartásukkal, lényegesen nagyobb hatással voltak a város társadalmára, mint a mindennapi életvitelükben a társadalmi szokásokat s más normákat egyébként betartó, tiltott kapcsolataikat általában rejteni igyekvő házasságtörés és paráználkodás jelentősen nagyobb számú szereplői. A kurvasággal, szajhálkodással vádolt nők jelentős többsége szabad személy (lány, özvegyasszony) volt, s kisebb részük házasságtörő asszony. Illetőségüket tekintve máshová valók, a közeli települések mellett a történelmi Magyarország távoli megyéinek települései is szép számmal szerepelnek származási helyük megjelöléseként. Debreceni polgár leányai vagy asszonyai nem aljasodtak közéjük (még ha a paráználkodók, házasságtörők táborában szép számmal képviseltették is magukat), de a város szegényebb sorsú polgárjog nélküli lakóit megtaláljuk közöttük. Ugyanakkor ismételten utalni kell arra, hogy a bűnök 45 1743-ban, Pócsi István egy özvegyasszonyt teherbe ejtve, 50 forintot helyezett letétbe. IV. A. 1018. e. 5. k. 623. (1743. június 22.) 46 IV. A. 1018. c. 5. k. 373. (1741. augusztus. 5.) 47 IV. A. 1018. c. 5. k. 385-386. (1741. szeptember 2.) 48 IV. A. 1018. e. 5. k. 651. (1743. szeptember 7.)