Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Bogdán Melinda: A moldvai csángó csujogatások szerelmi szimbolikája

Járd ki lábam, járd ki most, Nem parancsol senki most. Az én lábam kijárja, Met az szokott e táncra. Szemem hunyorgatásra, Szájam mosolygatásra. Ihu, huhuhú! P:17659 Kötött kendő e feji, Kilenc kujok e tövin, Hetven tetű tetejin. P: 17659 S ekinek itt kedve nincs, Annak egy csepp esze sincs. P:17659 Vagyon kedvem, kimutatom, Hazamenek, megsiratom, Meg az annya halálát, Letöröm a dereka, Kifacsarom e nyakát, Hezzám ne szúrja zorrát. P: 17659 S e zén torkom se rozsdás, Az es meginnya mint más. P:17651 Iha iha ihatnám, Ha bor lenne, innyanám. S e zén torkom sem rozsdás, Az es megissza mint más. P:17651 Jaj oldalam minn nyilamlik, Hogy a torkom nem ihatik. P:17651 Kerüld meg e szalmás házat, Dugd bé azt a lepcses szádat. P:17651 Addig mondott e paraszt, Mig lehullott e barack. P: 17651 Része része reszete, Mind megcsaltál az este Kicsaltál e kenderbe, S ott hagytál egy pendelybe. P:17651 Vigyázz Mihály magadra, Mit vettél a nyakadra, Éjjel nem hagy aludjál, Nappal nem hagy dolgozzál. P:17651 Hazahozták e menyit, Ki letépje bezerit, Hazahozták e Íj anyát, Ki letépje kerpáját. P:17651 De e mámo sem gyenge, Beveti e gödörbe. (az ördöngös bábáknak ihogtatják ezt, az olyanoknak, akik nem akarják, hogy a nyirel azt a lányt vegye feleségül) P: 17651 Falu végén lakom én, Híres dáma vagyok én, Ötnek, hatnak adok én, Méges igaz vagyok én. P:17651 Ne szersd a más urát, Met nem viszen neked fát. Ne szeresd e más asszonyát, Nem varr neked inget, gagyát. P: 17651 Vej ér végű kendőbe, Menjünk ki az erdőbe. Veres végű kendőbe Menjünk mennyekezőbe. P: 17651