Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Czier Zoltán: Új ősnövények a Vasasi (Mecsek hegység) Alsó-Jurából

nyokat, amelyek az irodalomban Thinnfeldia rhomboidalis név alatt szerepelnek és bizonyítottan nem sorolhatók más nemzetségekbe, Pachypteris rhomboidalis név alatt nevezéktanilag átsorolom. CONIFEROPSIDA PROTOCONIFERALES VOLTZIACEAE Palissya Endlicher 1847 Palissya sphenolepis (Braun 1843) Brongniart 1849 (Tábla: XVI-1,2) Általános hivatkozások: 1838 Taxodites tenuifolius. Presl in Sternberg, p. 204, pl. 33, fig. 4 1843 Cunninghamites sphenolepis Fr. Braun. Braun, p. 17, pl. 2, figs. 16-20 1843 Cunninghamites sphenolepis Fr. Braun. Braun in Münster, p. 24, pl. 13, figs. 16-20 1847 Palissya Braunii Endl Endlicher, p. 306 1849 Palissya sphenolepis (Fr. Braun) Brongn. Brongniart, p. 68 1867 Palissya braunii, Schenk, p. 175, pl. 41, figs. 2-14 1883 Palissya Braunii Endl. Fontaine, p. 107, pl. 50, figs. 1, 2, pl. 51, fig. 1 1900 Palissya sphenolepis (Braun) Brongniart. Wanner et Fontaine, p. 249, pl. 32 1900 Palissya sphenolepis (Braun) Brongniart. Fontaine, p. 305, pl. 44, pl. 45, fig. 1 1908 Palissya sphenolepis, Nathorst, p. 7, pl. 1, figs. 1-27 1919 Palissya sphenolepis. Knowlton, p. 428 1968 Palissya sphenolepis (F. Braun) Nathorst. Weber, p. 65, pl. 15, figs. 155-157, pl. 16, fig. 176 1973 Palissya braunii Endlicher. Jongmans et Dijkstra, p. 551 1973 Palissya sphenolepis (Braun) Brongniart. Jongmans et Dijkstra, p. 555 1982 P. sphenolepis (Braun) Brongniart. Boersma et Broekmeyer, p. 32 Kárpát-medencei hivatkozások: 1860 Cunninghamites sphenolepis Braun. Stur, p. 57 1874 Palissya Braunii Endl. Stur, p. 116,117 1915 Palissya Brauni Endl. Papp, p. 610 1921 Palissya sphenolepis (F. Braun) Nath. Krasser, p. 370 1954 Palissya braunii. Andreánszky, p. 232 1961 Palissya sphaenolepis (F. Braun) Nathorst. Nagy, p. 631 1965 Palissya brauni. Oncescu, p. 345 1967 Palissya sphaenolepis (F. B.) Nath. Nagy, p. 44 1969b Palissya bronni. Nagy, p. 292 1974 Palissya brauni. Mutihac, p. 386 1985 Palissya brauniiSchenk. Préda etal., p. 74, tab. 1 1987 Palissya braunii. Bitoianu, p. 41 1990 Palissya sphenolepis (F. Braun) Nath. Givulescu et Czier, p. 12, tab. 1 2000b Palissya braunii. Czier, p. 39, tab. 3 2000b Palissya sphenolepis. Czier, p. 39, tab. 3 Anyag. 2 példány (L sz. 7, 8). Leírás. Leveles ágacskák középső és csúcsi részéből származó töredékek. Az ágacskák középső szakaszán a levélzet ritkás, csúcsi részén sűrű. A levélkék keskeny, lefutó alappal kapcsolódnak. Rövid szakaszon belül kiszélesednek, majd lándzsás vagy kissé sarlós alakban folytatódnak és hegyesen végződnek. Egy hosszanti érrel rendelkeznek. Hosszúságuk 3,3 mm-4,5 mm, szélességük 0,4 mm-1,3 mm közötti. Megjegyzések. A Palissya sphenolepis kombinációt Brongniart (1849) hozta létre, Cunninghamites sphenolepis Braun 1843 alapján. A Palissya braunii Endlicher (1847) a Palissya sphenolepis egy újabb szinonimája (Wanneret Fontaine 1900, Schweitzer 1963). Mindezek figyelembe vételével, a kárpát-medencei Cunninghamites sphenolepis és Palissya braunii anyagot Palissya sphaenolepis-ként nevezéktanilag átsorolom. Ebben az értelemben a mecseki jurában a P. sphenolepis általános elterjedésűnek mondható. Pécsről (Stur 1874, Papp 1915, Krasser 1921, Andreánszky 1954), Somogyról (Andreánszky 1954, Nagy 1961), Vasasról (Andreánszky 1954, Nagy 1967), Pécsbányatelepről (Nagy 1961), Hosszúhetényről (Nagy 1969b) ismeretes. EUCONIFERALES TAXODIACEAE Taxodiophyllum Van der Burgh et Van Konijnenburg-Van Cittert 1984 cf. Taxodiophyllum scoticum Van der Burgh et Van Konijnenburg-Van Cittert 1984 (Táblák: X - 2, XIV - 1, XV - 1,2) Általános hivatkozás a jelzőktől mentes nemzetség és faj számára: 1984 Taxodiophyllum scoticum, Van der Burgh et Van Konijnenburg-Van Cittert, p. 385, pl. 7, figs. 1-7, pl. 8, figs. 1-4, pl. 9, fig. 5, text-fig. 7 Kárpát-medencei hivatkozás: 2000b Taxodiophyllum aff. scoticum Van der Burgh & Van Konijnenburg-Van Cittert. Czier, p. 81, pl. 14, fig. 4 Anyag. 3 példány (L. sz. 15, 17, 27). Leírás. A kőzetlapokon minden irányban számos egyszerű tűlevél helyezkedik el. A levelek szélei egészek, csúcsa hegyes. A szálas levéllemez úgy az alap, mint a csúcs irányába fokozatosan elkeskenyedik. Középhelyzetű, erős érrel rendelkezik, amelynek szélessége 0,7 mm-1 mm. A legépebben megmaradt levél hosszúsága 75,5 mm, szélessége 5,3 mm. Eredeti hosszúsága 10 cm körül lehetett. Megjegyzések. A Taxodiophyllum nemzetség jelenléte a mecseki jurában újdonság. Hasonló példány a vársonkolyosi flórából is ismeretes (Czier 2000b). A Taxodiophyllum és Pityophyllum nemzetségek csak a kutikulák alapján különböznek egymástól. Mivel a mecseki példányok kutikuláris tulajdonságait nem ismerjük, a nemzetségi meghatározáshoz indokoltnak tartom a „cf." jelző használatát. INCERTAE SEDIS PTERIDOPHYLLA Cladophlebis Brongniart 1849 Cladophlebis sp. (Táblák: XVII-1,2, XVIII-1,2) Általános hivatkozás: 1967 Cladophlebis sp. Jongmans et Dijkstra, p. 3817 Kárpát-medencei hivatkozások: 1855 Pecopteriden. Kudernatsch, p. 235 1962 Pecopteris sp. Semaka, p. 552, tab. 1 1963 Fólia cladophleboidea. Humml, p. 200 1963 Cladophlebis sp. Semaka, p. 167 32