Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Czier Zoltán: Új ősnövények a Vasasi (Mecsek hegység) Alsó-Jurából
1964 Pecopteris orientális Schenk. Mateescu, p. 80, 82 1964 Cladophiebis sp. Semaka, p. 661, tab. 4 1967 Pecopteris sp. Semaka, p. 125, tab. 2 1972 Cladophiebis sp. Semaka etal., p. 439 1997 Cladophiebis sp. Czier, p. 24 1998b Cladophiebis sp. Czier, p. 25 2000b Cladophiebis sp. Czier, p. 40, 92, pl. 58, figs. 1-6, tab. 3 Anyag. 2 példány (L sz. 1, 2). Leírás. Egyenes gerincű lomblevelek csúcsi, illetve középső részei. A levélgerinc hosszúsága mindkét töredék esetében 77 mm, szélessége 0,4 mm-9,8 mm közötti. A levélszárnygerincek legnagyobb mért hosszúsága és szélessége 21 mm-37 mm, illetve 0,8 mm-1,6 mm. A levélkék alapjuk teljes szélességében, váltakozón illeszkednek. Átlagos hosszúságuk és szélességük kisebb mint 6 mm, illetve 5 mm. Egyszerű főerük 50°-90° szögben illeszkedik és a csúcsban végződik. A főér mindkét oldalához 3—7 oldalár illeszkedik. Az oldalerek dichotómikusan elágazódnak, majd a levélke szélein végződnek. Megjegyzések. A mecseki jurából a Cladophiebis nemzetségnek ez az első leírása és ábrázolása. Mivel azonban a kárpát-medencei térség igen gazdag Cladophiebis sp. példányokban, a nemzetség jelenlétének kimutatása várható volt a Mecsekből is. Dijkstra & Van Amerom (1981) összesített adatai alapján állítható, hogy Pecopteris kizárólag a paleozoikumban létezett. A Kárpát-medence jurájából származó „Pecopteris" anyag így nem tartozhat ehhez a nemzetséghez. A példányokat a Cladophiebis nemzetségbe sorolom. Összehasonlítás A szakirodalom és jelen tanulmány alapján, a vasasi flóra legnagyobb példányszámú faja Clathropteris meniscioides (Brongniart) Brongniart. A Királyerdő alsó-jura flórájának domináns eleme szintén ez a faj [Czier 1993). A Királyerdő lelőhelyei Bihar megyében (Románia), Bánlaka és Vársonkolyos környékén találhatók. Közülük a Vársonkolyos melletti külszín (Réce külszíni fejtés) a legjelentősebb (2. ábra) - az említett fajhoz tartozó legtöbb példány (levelek, gyökerek, törzs- és ágmaradványok) onnan került begyűjtésre. A vasasi és vársonkolyosi flórák erős hasonlóságát számos más közös elem is alátámasztja, úgymint az Equisetites, Phlebopteris, Dictyophyllum, Nilsonia, Ginkgo, Taxodiophyllum és Cladophiebis nemzetségek és ezeknek bizonyos fajai, amelyeket az alábbi nevezéktanilag átnézett - taxonlistán felsorolok (2. táblázat). Noha a Mecsek és a Királyerdő teljes flóráinak összehasonlítása az összes lelőhely figyelembe vételével még várat magára, a hasonlóság a vasasi és vársonkolyosi lelőhelyek alapján már most nyilvánvaló. A Mecsek hegység és a Királyerdő jurakori flóráinak hasonlóságát egy szigetsorral, illetve egymáshoz közeli szigetekkel magyarázom, amelyeknek folyói egy közös, sekély vizű, epikontinentális-lagunáris üledékgyűjtő medencébe torkollottak (3. ábra). Az alsó jura időszakban a szigetek bőséges vegetációjából létrejöttek a kőszéntelepek, majd a fokozatosan erősödő transzgresszió hatására a szárazulatok felszíne lecsökkent, így a középső jura flórája már szegényes, a felsőjurában pedig, miután a tenger mindent elborított, a szárazföldi növények eltűnnek. Kovács et al. (1987, 2000), Gawlick et al. (1999), Márton (2000), Vörös (2001), kimutatták, hogy a Mecsek-Villány és a Bihari autochton szerkezeti egységek, mint a tiszai egység részei, a triász és jura folyamán a stabil európai platform szélének részei voltak, egymáshoz viszonyított ősföldrajzi közelségüket számos tényező bizonyítja, az esetleges déli (afrikai) helyzetükre vonatkozó feltételezések pedig alaptalanok. Terepbejárások alkalmával megfigyelhető, hogy a két terület fáciesbeli megjelenése ("gresteni fácies") sok mindenben hasonlít egymásra, például abban, hogy az ősnövényeket tartalmazó alsójura szekvencia alatt mindkét esetben jelen van a karbonátos triász. Lachkaret al. (1984) megjegyzik, hogy Ausztriában, a gresteni fácies típusrétegsora transzgresszíven a metamorf aljzatra vagy bizonyos paleozoikumi rétegekre települ. Mindebből arra következtetek, hogy a Mecsek és a Királyerdő faciálisan erősebb hasonlóságot mutat egymással, mint a tipikus gresteni rétegsorral, ez pedig megmagyarázza, illetve alátámasztja a két flóra affinitását és ősföldrajzi közelségét. A kifejlődések eltérései szerintem nem számottevők, azok pedig, amelyek mégis észlelhetők, leginkább a litológiát érintik: a Mecsek flórája kőszéntelepekhez, a Királyerdő flórája pedig tűzálló agyagokhoz kötődik. Megjegyzem azonban, hogy az alsó jura kőszén nem csak a Mecsekben, hanem a Királyerdőben is ismeretes. Noha ott jóval kisebb mennyiségben fordul elő, a múlt század 60-as éveiben szórványokban még ki is termelték. Köszönetnyilvánítás Bodorkós Zsolt (Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc) gyűjteményfelelősnek megköszönöm, hogy a paleobotanikai anyagot tanulmányozás céljából rendelkezésemre bocsátotta. Köszönetemet fejezem ki Hon. Prof. Dr. Kedves Miklós (Szegedi Egyetem, Növénytani Tanszék) és Dr. Kovács Sándor (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Földtani Tanszék) uraknak, akik hasznos szakmai tanácsokkal láttak el és írásomat véleményezték. Bizonyos szakirodalmi forrásmunkák megszerzésében, az említetteken kívül segítségemre voltak: Dr. CsongrádiJenőné és Prof. Dr. Kordos László (Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest), Dr. Georgina M. DelFueyo (Argentin Természettudományi Múzeum, Buenos Aires), Dr. Johanna Eder (Természettudományi Múzeum, Bécs), Dr. Benőit A. LePage (Pennsylvania Egyetem, Philadelphia), Dr. Nagy István Zoltán (Budapest), Sütő Zoltánné (Komló), Dr. Henk W. J. Van Amerom (Heerlen), Dr. Johanna H. A. Van Konijnenburg-Van Cittert (Utrechti Egyetem), Dr. Colette Vozenin-Serra (Pierre et Marié Curie Egyetem, Párizs) - fáradozásukat ezúton is köszönöm. Jelen írás előtanulmány „A Kárpátmedence jurakori makroflórája" című könyvemhez, amelyhez a kutatási költségeket a Magyar Tudományos Akadémia biztosította. 33
