Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Csépai Ferenc: A karcag-asszonyszállási kun falu temetőjének növény- és textilleletei
roszkópos vizsgálat szerint az elemi szál átmérője 11-16 ^m között váltakozik. Hosszanti képen a szálak áttetszőek, keresztmetszetben is hernyóselyem szálának szerkezetét mutatják. A szericin burok szakadozott, de mindenütt fellelhető az elemi szálakon. Mindezek alapján leletmintáink anyaga nyers vagy félig hámtalanított hernyóselyem (IV. sz. Tábla, 29. sz. kép). - Kémiai analitikai színezékvizsgálataink szerint a fonalak barna színét ún. „nem krómozott színezék" alkotja, amely „levérzése" alapján a „direktszínezékek" csoportjába tartozik. A selyemszöveten átszőtt aranyszálak lilaszín-vizsgálata nem vezetett eredményre; a színezékanalitikában használatos csoportreagensekkel sem tudtuk feltárni. 2. Gyapjú a) 54., 211., 240. sz. sírokból barna színű, nemezeit posztódarabkák. b) 161., 201.A., 239., 252. sz. sírokból festetlen, fonalsodrattöredékek. c) 208. sz. sírból festetlen, kuszált elemi szálak. d) 193. sz. sírból lilás színű fátyol (kalanderezett) töredékek. e) 292. sz. sírból bronzszállal átszőtt szövettöredékek. A fentiek vizsgálatát szövetazonosságuk alapján együtt adjuk. A mikroszkópos hosszanti képen, különösen sötét látótérben jól láthatók a jellemző, egymást átfedő pikkelyek. Az elemi szálak átmérője 20-60 fim között váltakozik, cc sósavban nem, 5%-os káliumhidroxidban hidegen is oldódik. Az alkalmazott határozó kulcsok és recens anyagokkal történt összehasonlító vizsgálat szerint mintáink anyaga: (birka)gyapjú. (IV. sz. tábla, 30. sz. kép.) A festett szálak színezékvizsgálatával nem jutottunk eredményre. 3. Len (Lítium sp.J a) 27., 190. sz. sírokból korrodált bronztöredékekhez tapadt, festetlen szövetdarabkák, fonalsodratok. b) 56., 138., 155., 193., 229., 250., 273. sz. sírokból és az I. F. jelű szórványból bronzszállal átszőtt festetlen szövetdarabkák, fonalsodratok. c) 182. sz. sírból és a VII.F.-bői (szórvány) festetlen, kuszált elemi szálak. Mikroszkóp alatt az elemi szálakon jól megfigyelhető a helyenkénti vonalkázottság, harántcsíkozottság. A szálak átmérője 12-23 fim között van. Finomabb struktúrája szerint inkább len (Linumsp.) Kémiai mikroszkópos vizsgálat: vizes puhítás után rézoxidammóniában duzzadás, az elvágott végek szétnyílnak, jól látható a protoplazmaszál a rost belsejében. Nem oldódik. Klórcinkjódos lefedés után megjelennek az eltolódási vonalak. A floroglucin-próba negatív eredménnyel járt. Fentiek alapján mintáink nyers len fünum spjbő\ készültek (IV. sz. Tábla, 31. sz. kép). Végül megemlítjük a 136., 155. sz. sírokból kis mennyiségben előkerült, rendkívül rossz állapotú, korrodált bronzszálas, határozott struktúra nélküli töredékeket, melyek a jellemző kémiai reakciókat sem adták értékelhetően, emiatt meghatározásuk nem volt lehetséges. 52 BARKÓCZI László 1965. 259-266. 53 ILLYEVÖLGYI János-SCHINDLER István 1958.163. 54 FENTI. 1930. 10. 74 A hernyóselyem magyarországi jelenlétének rövid történeti áttekintése A tárgyalt textíliák között különös jelentősége van a viszonylag nagyszámú, hernyóselyemből készült szövetdaraboknak. Származásukat illetően csupán feltételezésekre vagyunk utalva. Ismeretes, hogy a selyemtenyésztés Kínában kezdődik időszámításunk előtt mintegy 3000 évvel. A kínai irodalom ekkor már mint fontos ipari nyersanyagot említi. Hajnal L-né szerint az általa meghatározott szőnyi, III. sz. végi, IV. sz. eleji, késő római sír selyemlelete kínai eredetű. 52 A selyem a IV. században kerül Európába, és Bizáncban honosodik meg. A VI. században Bizánc már virágzó selyemiparral rendelkezik. A gyártás központja a XII. században Itália. A XIII. században Franciaország lép fel méltó partnerként. Magyarországon csak a XVII. században kezdenek foglalkozni selyemhernyó tenyésztésével. 53 Iparszerű méreteket Mária Terézia uralkodása idején ölt, aki kötelezővé tette az eperfák ilyen célból történő ültetését, és elrendelte újabb selyemfonodák létesítését is. így a XVIII. század második felében jelentősen fellendült a selyemtenyésztés és -gyártás, különösen Délmagyarországon és Baranyában. 54 Hernyóselyemből készült viseleti maradványaink az archaeológiai leletek alapján XV-XVI. századinak datálhatok. Ebből a fentiek szerint arra gondolhatunk, hogy leleteink olasz vagy francia export útján kerültek Magyarországra - gyakori előfordulásukból ítélve nem is túl drágán. Az épségben megmaradt nagyobb töredékek - bonyolult szövéstechnikájukból ítélve - fényes múltra visszatekintő, fejlett selyemiparral rendelkező gyártóról tanúskodtak (IV. sz. Tábla, 28. sz. kép), egy olyan iparról, amely Magyarországon azokban az időkben teljességgel elképzelhetetlen volt. Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy hernyóselyemből készült sírleleteink igen nagy valószínűséggel nyugat-európai importból származnak. F) ANYAROZS [Clavicepspurpurea Fr., Tul.) A 179. sz. sírból mintegy 40 db, az anyarozs jellegzetes morfológiai tulajdonságait mutató töredékes lelet került elő. Alaktani sajátságaikat tekintve valamilyen növényi magmaradványra már a vizsgálatok kezdetén sem gondoltunk. Eredeti feltevésünket, miszerint a leletdarabok a termesztett rozs anyarozs néven ismert parazita gombájának áttelelő szkleróciumai lehetnek, a felületi, sztereomikroszkópos, valamint a belső struktúra áteső fényben történő mikroszkópiai vizsgálatai megerősítették. Az anyarozs-gomba leggyakrabban a rozs kalászában található, de rokonai ritkán előfordulnak a többi gabonaféléken és a vadon élő pázsitfüvek kalászában is. 55 A hazánkban előforduló, gyakoriságukat tekintve legfontosabb ilyen növényeket, illetve rajtuk élősködő gombáikat összehasonlítás céljából az alábbi hiteles herbáriumi példányokon 56 vizsgáltuk: Molinia coerulea (L) Mnch. 3 55 SOÓ Rezső-KÁRPÁTI Zoltán i. m. 302. 56 E helyen mondok köszönetet dr. Újhelyi József MNM Növénytára osztályvezetőjének szíves szakmai tanácsaiért, s a tanulmányozársa megkapott hiteles herbáriumi szakanyagért.
