Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Csépai Ferenc: A karcag-asszonyszállási kun falu temetőjének növény- és textilleletei

Secale cereale L ~ Claviceps purpurea (Fr.) Tul. Sesleria coerulea ~ Claviceps sesleriae Stag. A felsorolt növényeken élő nevezett gombákat vizsgálva megállapítottuk, hogy alak és méret tekintetében leletanyagunk kizárólag a rozson élősködő Claviceps purpurea (Fr./Tu/.ha\ mutat igen nagy egyezőséget. Jellemző tulajdonságai a következők: Az érett rozs kalászában, a szem helyén található, de a rozsszemnél jóval nagyobb képződmény. Kívül feketésszürke vagy violaszínű, belül szennyes fehér, karom alakú, kb. 1-3 cm hosszú, néha hosszabb is, 2-5 mm vastag, többnyire sarlószerűen meggörbült. Felületén néhány borda látható, jellegzetes szagú, kissé csípős ízű, frissen húsos, szárazon szaruszerű. Fiziológiai hatását nézve mérgező gomba.

57 Hatóanyaga: 0,1-0,15% alkaloida (lizergsav+sztereoizomer izolizergsav),

58 amely az élősködő anyarozst a mérges gyomnövények között a leghirhedtebbé tette.

59 Mérgező hatása súlyosabb esetben ideggörcsöket, majd végelgyengüléses halált okoz.

60 Az irodalomban a következő elnevezésüket találtuk: anyarozs, bábafog, rozsanya, varjúköröm

61

, csókaköröm

62

. Anyarozs-leletünk ép darabjainak alaktani tulajdonságai: hosszuk 9-17 mm, vastagságuk 2-5 mm között van. Felületük enyhén bordázott, homokszínű, helyenként gombostűfejnyi méretű, a „kéregből" megmaradt fekete színű foltokkal. Alakjuk kissé görbült. A kalászba ékelődő alapi rész kihegyesedő vége tompa - melyen a recens anyagon a sphacelia maradványa, fehéres színű kis sapka van -, kisebb-nagyobb mértékben letörött. A kalászból szabadon kiálló, elvékonyodó csúcs két esetben viszonylagos épségben megmaradt. Tartásuk rideg, kemény, összecementált homokszerű. Mikroszkópos vizsgálatok Néhány általánosan használt alacsonyabb konzisztenciájú beágyazó-átitató anyaggal - mint a paraffin, ill. a polietilénglikol-5000 M - történő átitatás nem járt eredménnyel. Sikeresebben alkalmaztuk a faszenek vizsgálatára ajánlott módszert, melynek során emelkedő koncentrációban kanadabalzsammal itattuk át a vizsgálatra szánt darabokat és keresztmetszeti csiszolatokat készítettünk belőlük. A mikroszkópiai kép egy igen zilált szerkezetet mutat, de helyenként jól felismerhetők a Claviceps p. belső, keresztmetszeti szerkezetére jellemző vékony gombafonalak sűrű szövedékének (álparenchima), cementálódott sejtszerű hálózatának szakadozott foszlányai (V., tábla, 32., 33. sz. kép). - Kémiai analitikai vizsgálatokra szerény laboratóriumi feltételeink mellett kísérletet sem tettünk. Feltehetően lebomlottak a hosszú évszázadok alatt a talajban ért különféle hatások következtében a bizonyítást jelentő alkaloidok; - közöttük az anyarozs kémiai azonosításában fontos lizergsav és származékai. A recens anyarozs 25-33% zsíros olajat és 1% homokot is tartalmaz. Talán ezzel magyarázható, hogy a fenti komponenscsoportok a külső forma és a belső szerkezet felismerhetőségét nagyban elő57 GIOVANNI R.-SZATHMÁRY G. 1961.93.; BRUCKNER GY. 1965.979-982. 58 RÖMPPH. 1960. 540. 59 RAPAICSR. 1934.152. 60 RAPAICSR. 1934.153. 61 GIOVANNI R.-SZATHMÁRY G. i. m. 93. 62 RAPAICSR. 1934.153. 63 JÁGER, K.-D. 1966.177., Taf. 44. i. Tab. 3. Bell. 12. (Megjegyzés: A tornowi várbástya leletanyagában szerepel ugyan rozsmagok között anyarozs, de az nem sírlelet.) segítették, de legalább a lelet fizikai megtartásához és morfológiai meghatározásához mindenképpen hozzájárultak. Rövid történeti és hiedelemadatok az anyarozs ismeretéről, felhasználásáról Az anyarozs sírba való helyezésének okáról, egyáltalán hasonló sírleletről nem találtunk adatot az általunk ismert régészeti és néprajzi szakirodalomban.

63 Ennek magyarázatához csupán találgatásokra, feltevésekre vagyunk utalva. Feltételezésünk alapjául az anyarozs kémiai szerkezete, biokémiai tulajdonságai, fiziológiai hatása, ezek összevetése növénytörténeti adatokkal, hiedelmekkel, népi gyógymódokkal szolgált. A középkorban a rozstermesztés kiszélesedése az anyarozsmérgezés gyakoriságát is szükségszerűen növelte, s közvetve tömegbetegségek okozójává vált.

84 Érdekes adatokat találunk Rapaics műveiben, ahol a szerző leírja, hogy az anyarozs ismerete a bronzkorba nyúlik vissza, amikor a rozst, mint gabonanövényt nemcsak hogy ismerték, hanem termesztették is.

65 A tömeges mérgezések első megdöbbentő történelmi adataként említik Limoges-t, ahol 591-ben mintegy 40.000 ember vesztette életét anyarozsmérgezés következtében. A tömegmérgezéseket minden esetben a lisztbe őrölt anyarozs okozta, mely a kenyérrel együtt jutott az ember testébe. Magyarországon az anyarozsmérgezés nem volt gyakori, főleg csak a nemzetiségi vidékeken lépett fel. Számon tartják a XVIII. század végi mérgezést (1786; Baranya m., 1788; Győr és Komárom m.), valamint az 1908. évi tömeges mérgezési esetet, amiről Magyari-Kossa Gy. számol be. Szerző megjegyzi, hogy az oláhok az anyarozst kellemes íze miatt szeretik, s nemhogy kirostálnák a lisztből, még ügyelnek is rá, hogy a kenyérben benne legyen.

66 Az anyarozs történetével és külső-belső tulajdonságaival részletesen foglalkozik Békésy-Garay: Az anyarozs című tanulmányában.

67 De más, eddig nem említett korábbi szerzők

68 is e témával kapcsolatos tanulmányaikban, valamennyien megegyeznek abban, hogy az anyarozs, mint elsősorban a rozs élősködő gombája, rendkívül mérgező és a fentebb említett és kiragadott példákkal illusztrált élettani hatása miatt vált széles körben ismertté, nevezetessé. A rozzsal összeőrölt anyarozs nem rontotta el a kenyér ízét, így a betegség oka sem volt kideríthető. Tény azonban, hogy az ergotizmusnak vagy bizserkórnak nevezett betegség előidézője az anyarozs volt. A betegség előrehaladottabb állapotban a végtagok megfeketedésével (mumifikálódás), majd vérzés nélküli letörésével járt. A nép Isten büntetésének, szent tűznek („ignis sacer"), vagy Szent Antal tüzének tartotta, ami ellen és kiengesztelésül vezekelni, koplalni kell. A „gyógymód" - ha nem is az istenek jóvoltából - sokszor bevált, mivel a szent helyekre való vándorlás közben és a zarándokhelyen nem az otthoni, hanem máshonnan származó kenyeret ettek, ami mentes volt e mérgezőanyagtól.

69 Később gyógyhatást tulajdonítottak neki és Szent Antal ereklyéivel hozták összefüggésbe.

70 64 DANISSKA J.-BAGI J.-ANTAL J.-né 1965. 198.; TAKÁCS I. 1960. 110.; ISSEKUTZB. 1948.299. 65 RAPAICSR. 1934.153. 66 RAPAICSR. 1934.154. 67 BÉKÉSY M.-GARAY A. 1960.1.10. 68 SCHILBERSZKY K. 1924. 56. 36-42.; SZABÓ Z. 1925. 116-117.; HOHENAUER I. 1877. 10.; Gyógyszerészeti Hetilap 1862.; PACHINGER A. 1874. 1-12.; RENNER A. 1881. 169-170., 199-200., 209-211.; K. MÁTYUSJ. 1787.123-125. 69 SCHILBERSZKY Károly i. m. 37. 75