Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Cseh János: Kelta ház Szelevény mellett
falvastagság 1-0,5 cm. A helyreállítható aljátmérő megközelítőleg 7,5 cm (10. kép 4). 19. Edényalj (a forma meghatározhatatlan). Tisztább agyagból sebesen forgó korongtányéron kialakított, barnásszürke árnyalatú, füst/koromfoltos. Kívül-belül sík agyagtalp, melyről még annyit lehet mondani, hogy a belső oldalon finom koncentrikus korongozásnyomok konstatálhatok. A töredéket két részből ragasztottam össze. Méret: 9,9x7,7 cm. Vastagság: 0,9-0,8 cm. Az edény rekonstruálható fenékátmérője kb. 14 cm (10. kép 5). 20. Grafitos-barázdált fazék („agyagszitula") - Kammstrichtopf aus Graphitton ill. Graphittontopf - oldaltöredéke. A cserép papíron végighúzva „fog". Szürkés, „fémesen" csillogó anyagú. Nyilván korongolt, bár ennek semmi nyoma nincs. A külső felületen függőlegesen 1-2 mm-es bordák-árkok húzódnak. A torzó mérete: 3,5x3,5 cm, falvastagsága 0,8-0,7 cm (10. kép 6). 21. Fazék töredéke, oldaldarabja. Közelebbről nehezen megállapítható szemcsés anyaggal mixelt agyagból korongolt. Kívül sötétesebb barnásszürke árnyalatú, belül szürke sáv látható. Az egyenes oldalfalon vertikálisan széles hornyok (4 mm körüliek) és keskeny bordák vannak, rücskös felületen. A cserép mérete 7,1x5,5 cm. A falvastagság: 1,1-0,8 cm (10. kép 7). Emlékanyagunkban csak egyetlen töredék képviseli a szemcsés anyagú, „grafit-nélküli", fésűs díszű, ill. felület-kezelésű, közepes méretű edényeknek számító csöbrök - szitulák - körét. Területi „közelsége" folytán (hozzávetőleg 100 km) vettük első helyre a tiszaszőlősi (Aszópart) kelta földbe mélyített ház keramikáját, melyben több ilyenféle ill. azonos fazékrész fordult elő. 52 Hasonló, minden bizonnyal a főzésnél stb. használatos szemcsés/csillámos tartalmú agyag-készítményekre a szigetszentmiklósi leletek között is számos példa van. 53 Az ún. nyíltszíni telepeknél maradva citálhatjuk az úgyszintén késői kelta herzogenburg-i lelőhelyet, markáns soványított, fésűs konyhai alkalmatosságaival. 54 Amint a hasonlóképpen alsóausztriai mühlbach-it is. 55 Nyugati kelta területen Berching-Pollanten egyik keramika-csoportját említhetem. 56 Staré Hradisko - a Morava/March felső folyása, a Drahanyihegység térségében - oppidumának gyakori „grafitmentes" fazekai már a kelta várak világába vezetnek bennünket. 57 így Gomolava-n Szerémség, Sava/Száva-mente - az emlékanyag földolgozói a fazekak egy külön kategóriájába - pot I - sorolták ezeket. Durva homokkal és finom kaviccsal soványítottak, lassan forgó korongon készítettek, befelé hajló vaskos pereműek, cm-ig terjedő falvastagságúak, s magasságuk is egészen 45 cm-ig számítható. Díszítésük a szokásos: függőleges árkolás. 58 Az edénytípus markánsan jelenik meg Gellérthegy-Tabán település-leletei sorában. A bennünket érdeklő edények a „Kammstrichgefásse" egyik variánsát reprezentálják („Pseudographittongefásse"). Különböző színű, kaviccsal kevert, zömökebbnek mondható, fölül súlypontos fazekak 25-35 cm közötti magassággal, 25-30 cm körüli szájátmérővel és durván 20 cm-es talpátmérővel. 59 Ezekkel a késői együttesekkel szemben ill. mellett a közép-Tisza-vidéki jelenségek arra utalnak, hogy a tárgyalt csöbrök legalábbis ebben a térségben - a La Téne C időszak derekán (Kr. e. 3. 52 CSEH János 1990B. 72. 7. kép 5-7 és 63-64 (a fragmentumok leírása). 53 HANNY Erzsébet 1992. 251 -253. 54 WINDL, Helmut 1972. 64-65. 55 MAURER, Hermann 1974. 27. 56 FISCHER, Thomas-RIECKHOFF-PAULI, Sabine-SPINDLER, Konrád 1984. 337. 57 MEDUNA, Jirí 1970. 50. 52 század második fele és a következő évszázad első fele) már bizonyosan használatban voltak a telepeken. 22. Edényrész, oldaldarab. Az anyag dúsan tartalmaz grafitot, emellett mészkőszemcséket is. Szürkés színű. Valószínűleg korongolt, habár ennek semmi kézzelfogható nyoma nem maradt. A kissé ívelődő fal külső felülete durván rücskös. A cserép 6,8x6,8 cm méretű és 0,8-0,7 cm vastagságú (10. kép 8). 23. Edénytöredék, oldalfal. Anyaga dúsan tartalmaz grafitot és egyéb adalékot is. Föltehetően korongozott keramikáról van szó, miként az előző lelet esetében. Szürkésbarna árnyalatú. A külső fölszín durva, rücskös, mely talán elkopott seprűzés maradványa. A töredék mérete: 7,9x5,5 cm. A falvastagság: 0,9-0,7 cm (10. kép 9). 24. Tárolóedény (hombár) torzója, oldalfala. Különböző jellegű adalékkal (kavics, cseréptörmelék stb.) kevert agyagból korong-szerkezeten készítették. Élénkebb barnás - bordó - színű. Belül korongolásnyomok. A külső felszín lepattogzottnak tűnik, érdes, durva. A lelet nagysága 9,8x8,5 cm. A fal vastagsága átlag 1,4 cm (11. kép 1). 25. Dólium fragmentuma, oldalrésze. A kelta fazekas különböző eredetű soványító-anyaggal kevert agyagból formálta korongján. A fönti cseréphez hasonlóan élénk barna ill. bordó tónusú. A belső oldalon vízszintes vagy függőleges húzásnyomok figyelhetők meg. A külső felszín gondosan, simára eldolgozott. A tárgy mérete: 7,7x4 cm. A falvastagság: 1,5-1,4 cm (11. kép 2). 26. Tároló alkalmatosság aljtöredéke. Anyaga szemcsés, kavics csal-homokkal (a sok apró csillogás nyilván a kvarc-csillám tartalom), egyébbel mixelt. Korongolt. Élénkebb barnás, bordóba hajló árnyalatú. A lepattogzott felületű darabról többet nem is igen lehet mondani. Mérete 9,8x7 cm. Vastagsága 2,8 cm körüli (11. kép 3). A szelevényi házban lelt néhány korongolt, szemcsés anyagú, barnás színű, vaskos falú hombártöredék (talán egyetlen edény részei?) analógiái kitűnően nyomon követhetők a Kr. e. 2-1. századi kelta települések keramika-együtteseiben. A szigetszentmiklósi - a Csepel-sziget északi részén -, La Téne D korú lelőhelyen több ilyenfajta kavicsos, szürke, 1-2 cm vastag falú edény(töredék) fordult elő. 60 A gomolava-i pitoszokat (pithos) is hasonlóknak, nagyméretű, befelé (is) húzott, profilált peremű, egészen közel 2 cm-ig terjedő falvastagságú, nagyobb mennyiségű durva homokkal soványított, felületükön vöröses színű, belül szürkés-feketés agyag-készítményeknek írják le. 61 A Gellérthegy-tabáni tárolóedények (Krausengefáss, Vorratsgefáass, Speichergefáss, Toneimer) egyik külön csoportját képezik azok, melyek apró kavicsszemekkel kevert anyagúak - így durva felületűek -, szürkés és barnás árnyalatúak. Változó, 50-100 cm magasságúak, gömbös ill. tojás alakúként jellemezhető formájúak. Előfordul a barnás agyagbevonat - slip -, amely lepattogzás formájában szintúgy megtalálható a tiszazugi lelőhely hombárjainál. 62 Tiszaszőlősön (Aszópart) is előkerült egy vaskos D-formájú, szemcsés peremrész, mely 25-30 cm szájátmétőjű tárolóedényre vet fényt. 63 Innen még két cserépre hivatkozhatunk - ezek nagyobb méretű fazekak vagy hombárok voltak. 64 27. Bögre/csésze - Kumpf, Topf - peremtöredéke. Durva, különböző jellegű adalékanyagot tartalmazó agyagból korong nélkül, szabad kézzel formált. Barnásszürke színű. Felülete mind kívül, mind 58 JOVANOVIC, Borislav-JOVANOVIC, Marija 1988. 206. 59 BÓNIS Éva 1969.185. 60 HANNY Erzsébet 1992. 242., 248., 249. és 253. 61 JOVANOVIC, Borislav-JOVANOVIC, Marija 1988. 206. 62 BÓNIS Éva 1969.191-193. 63 CSEH János 1990B. 72. 7. kép 1 és 63. 64 Ua. 72. 7. kép 2-3 és 63.
