Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Cseh János: Kelta ház Szelevény mellett

pedig belül egyenetlen. Függőleges, kissé ívelt oldalfal - a perem egyenesre „vágott", ferdén bevagdosott rovátkákkal díszített (Kerbverzierung), amelyek különböző távolságra helyezkednek el egymástól. A cserép mérete 5,4x3,8 cm. A falvastagság: 1,3-0,7 cm (11. kép 4). 28. Edényrész, bögre-csésze perem- és oldaldarabja. Szemcsés anyagból pusztán szabad kézzel formázott, barnás tónusú. A belső oldalon „fémes" rákenés (grafit) figyelhető meg. A külső fölszín egyenetlen, de simább. A függőleges peremrész vízszintesre alakított és kissé megvastagodó. A tárgy nagysága 5,7x2,8 cm, a falvastagság 1-0,7 cm (11. kép 5). 29. Edény (fazék?) alj- és oldaltöredéke. Durva, szemcsés agyagból szabad kézzel formált. Színe teljességgel megállapíthatatlan, mivel a tűz körüli használat során külső felszínére feketés szennyeződés-kéreg rakódott, s belül is hasonló árnyalatú lett. Az egyenes, ill. kissé homorú talprészhez enyhe profiláltsággal kapcsolódik az ugyancsak egyenes oldalfal. A rekonstruálható fenékátmérő kb. 10 cm. A cserép mérete 9,3x7 cm. Falvastagsága: 1,6-0,6 cm (11. kép 6). 30. Edény - bögrének vagy csészének nevezhető agyagkészítmény, Gebrauchskeramik - töredéke. Durva (samottal is kevert?) nyersanyagból kézzel formált, de viszonylag gondos munka. Nem lehetetlen, hogy korongon utándolgozták. Barnásszürke színű. A teljesen tagolatlan perem - a hozzávetőleg függőleges oldalfal záródása egyenesre „vágott" és fényezett. A lelet mérete 5,6x5,6 cm, falvastagsága 0,9-0,6 cm (11. kép 7). 31. Fazék vagy bögre perem- és oldalrésze. Pusztán szabad kézzel, korong nélkül készített. Anyagában nagyobb mennyiségű adalék figyelhető meg. Színe barnás, belül füsttől-koromtól feketés. Felszíne mindkét oldalon elég jól elsimított (utánkorongolt?), a külső nagy felületen lepattogzott. A lágyan ívelt, függőleges-ferde oldalfal vízszintes peremmel záródik. Mindezen adatokból egy 12-14 cm magas, kb. ugyanilyen szájátmérőjű, 7-8 cm talpátmérőjű készítmény állítható helyre. A cserép mérete: 6,2x5 cm. A falvastagság: 0,9-0,7 cm (12. kép 1). Az egyszerű formájú, függőleges, csak kevéssé ívelődő oldalfalú, durva, kézzel formált edények jól körülhatárolható csoportot alkotnak a szelevényi telepanyagban. Megfelelőit említhetjük pl. Carei/Nagykároly környékén a Bobald IV - pe terasa píriului Mérges - elnevezéssel szereplő La Téne C korú kelta településről.

65 Innen csupán 10-15 km-re van Ciumesti/Csomaköz, ahonnan hasonló időrendietnikai összefüggésben ugyancsak közöltek „zsák (sac) formájú" durva edényeket.

66 Kontúrjában megfelel, méretben kisebb változatot képvisel egy Gomolava-ról származó lelet.

67 Viszont nagyobat, ám összességében közelebb állót egy másik konyhai edény (lonac), mely bütyökdíszes volta révén is kapcsolódik emlékanyagunkhoz.

68 Nyugatabbi kelta területekre (Morvaország és Csehország) tekintve Strachotín, Bílina - utóbbi Teplice térségében a Cseh-középhegység és az Érchegység között - és Vikletice I települései említhetők, ahol ún. hordó alakú alkalmatosságok kerültek napvilágra.

69 Mint szkíta 65 NÉMETI, loan 1981-1982. Pl. XLVIII. 1-2. 66 ZIRRA, Vlad 1980. Pl. XXXIV. 11-12. 67 JOVANOVIC, Borislav-JOVANOVIC, Marija 1988.128. T. VIII. 6 és 127. 68 Ua. 161. T. XXXIII. 1 és 160. 69 CIzMÁR, Milos 1987. 222. Obr. 13. 5-6, 8-9 és 11-12,214. Obr. 6. 7 és 13 (kisebb és nagyobb változatok); WALDHAUSER, Jirí—HOLODNÁK, Petr 1984. 191. Obr. 6.10; DRDA, Petr 1977.375. Obr. 6.5 és 7-8 (íveltebb oldalfallal). 70 CSEH János 1990A 15. 9. kép 6-7. és 8. 71 JOVANOVIC, Borislav-JOVANOVIC, Marija 1988.120. T. II. 3 és 118., 159. T. XXXI. 6 és 158, 161. T. XXXIII. 5 és 160. Valójában ehhez a kori előzményre utalhatunk a Közép-Tisza-vidéken Szolnok-Zagyvapart egy publikált gödörházának anyagára.

70 32. Edény fragmentuma, alj- és oldalrésze. Durva, szemcsés nyersanyagból szabad kézzel formált. Sötétes szürkés színű. A felület kívül-belül viszonylag simára eldolgozott. A fenékrész megvastagodással csatlakozik az egyenesen emelkedő oldalcsonkhoz. A lelet nagysága 5,5x5,4 cm. A falvastagság: 1,5x0,6 cm (12. kép 2). 33. Edénytöredék, fazék oldaldarabja. Durva, samottot is tartalmazó agyagból szabad kézzel formált. Barnás színű, a fal magja sötétes. Felülete belül simább, kívül szemcsés. Az enyhén ívelődő oldalfalon kónikus, kissé fölfelé álló bütyök helyezkedik el. A fragmentum mérete 6,8x4,5 cm, vastagsága 0,8-0,6 cm (12. kép 3). 34. Tál, ill. csésze (Schale) része, háromnegyedes töredéke. Durva, törmelékes anyagból korong nélkül, szabad kézzel formázott. Barnásszürke tónusú. Felülete kívül is, belül is egyenetlen, hepehupás. A kónikus edény oldalfala enyhén homorú, a perem kifelé ferdén csapott. Tetején bevagdosások/rovátkolások sorakoznak. A lelet két darabból ragasztott. Mérete: 14x7,5 cm. Falvastagság: 1,4-0,8 cm. Az edény kb. 7 cm magas, 14-15 cm körüli szájátmérőjű és 5-6 cm talpátmérőjű lehetett (12. kép 4). 35. Csésze vagy tál fragmentuma, oldalfala. Durva, törmelékes agyagból készült korong nélkül, szabad kézzel. Színe barnásszürke. Felülete kívül-belül rücskös, hepe-hupás. Az egyenes oldalfal alján már az aljrész indulása látható. A lekerekedő perem belső oldalán ill. tetején szabályos elrendezésben ujjbenyomkodások sorakoznak. A cserép nagysága 7x6,5 cm hozzávetőleg. A falvastagság: 0,9-0,5 cm. A töredékből egy 7 cm (plusz-mínusz 1 cm) magasságú, 16-18 cm száj/peremátmérőjű és kb. 6 cm-es fenékátmérőjű alkalmatosságot tudunk rekonstruálni (12. kép 5). A föntebbi sorokban leírt edények legjobb párhuzamait a szkordiszkusz település-területen (ill. az Amantini földjén) fekvő Gomolava oppidumából ismerjük. Három durva anyagú, kónikus, enyhén profilált aljú, ujj-benyomkodásos peremű tálkáról csészéről (solja, cup) van szó, melyek 5,5,-8,5 cm-es magasságukkal, 16,5-20 cm-es szájátmérőjükkel és 6,5-8 cm-es talpátmérőjükkel - ha néhány cm-rel nagyobbak is - szinte pontos megfelelői a szelevényieknek. Koruk a Kr. e. 2. század második fele és a Kr.u. 1. század (döntően első fele).

71 Egy hasonló agyagkészítmény előfordul a Moresti/Malomfalva melletti kelta telepen is.

72 Távolabbi analógiákat tudunk említeni Ciumesti/Csomaközről.

73 A szelevényinél valamivel terjedelmesebb egy edény Pollanten-Berching kelta településéről.

74 Mondat erejéig még a rovátkolt és a benyomkodott peremdíszre térünk ki, amely ismereteim szerint a kelta edényanyagban előfordul, de - talán kijelenthetjük - nem túlságosan gyakran.

75 36. Tál perem- és oldaltöredéke. Közepes minőségű agyagból szabad kézzel formált. Színe barnásszürke ill. szürkésbarna, mely azonban csupán egy vékonyabb csík. A felszín mindenütt gondosan fényezett anélkül, hogy ennek a felület-kezelésnek nyoma maradt volna. Az elvékonyodó, legömbölyített perem befelé húzott. Az oldalfal kerámia-csoporthoz sorolhatók az ún. dák csészék (dacian cup, dakische Schale, dacka solja) is az említett lelőhely emlékanyagában: ua. 11. Prilog 1e 1-2,15. Prilog 2. (alulról a második sorban) 72 HOREDT, Kürt 1979.39. Abb. 16.10. 73 ZIRRA, Vlad 1980. Pl. IX. 26, Pl. XXIII. 2 és 4 (amennyiben párhuzamnak tekintjük ezeket). 74 FISCHER, Thomas-RIECKHOFF-PAULI, Sabine-SPINDLER, Konrád 1984. 347. Abb. 29.4. 75 Többek között Herzogenburg: WINDL, Helmut 1972. 92. Abb. 28. 6 és 70.; Ciumesti/Csomaköz: ZIRRA, Vlad 1980. Pl. XXXIV. 13 és Pl. XXXV. 3. 53