Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Egri Mária: Chiovini Ferenc

világítva taglalja a lehetőségeket. Miután hasonló probléma foglalkoztatja jelenleg is a 2002-re felújított művésztelep gazdáit, nem érdektelen idézni néhány részletet a korabeli állásfoglalásokból. „A megboldogult Zombory Lajos alapító és törzstagja volt a Művésztelepnek. Halála után természetszerűleg felvetődött a kérdés, hogy kit válasszanak a helyére, ki legyen az új törzstag. A legtöbb joga és esélye Chiovini Ferencnek van, aki megyei születésű, kitűnő művész s legrégibb idő óta lakik a telepen, mint vendég. De felvetődött az az eszme is, hogy a telep többé ne válasszon törzstagot. Sokan úgy vélik, hogy az örökös törzstagrendszer megmerevíti, s fejlődésre alkalmatlanná teszi a telepet, mert megakadályozza azt, hogy a tehetséges fiatalokból időnként felfrissítsék. A telep szempontjából ajánlatosabbnak látszik az, ha az örökös törzstagság helyett, mondjuk 3-5-7 évre hívnak meg művészeket, amit természetesen később meg lehetne hosszabbítani, ha a művész képességei nem csökkentek s egyéb szempontból is méltó arra, hogy a telep lakója maradhasson. Utoljára két évvel ezelőtt választottak törzstagot, Aba Nóvák Vilmost, — úgy látszik ő lesz a telep utolsó örökös törzstagja.™ A Művészeti Egyesület egyelőre nem tudott dönteni. Igazgatósági ülésén „alapos vita után" úgy határozott, hogy a törzstagok műtermein kívül, mint vendégtagok meghívást nyernek s további egy esztendőre műtermet kapnak Chiovini Ferenc, Borbereki K. Zoltán, Istókovits Kálmán és Révész Péter Pál.

32 Végül Chiovini Ferencet csak 1936-ban választotta meg az Egyesület a telep örökös törzstagjává. A szolnoki művészkolónia a II. világháborúig nyári telep volt, a művészek a téli hónapokat a fővárosban töltötték, s csak az év melegebb időszaka alatt tartózkodtak szolnoki műtermeikben. Télen befejezték vázlataikat, kiállították nyáron készült munkáikat, és részt vettek a város művészeti közéletében. Chiovini Ferenc is a húszas évek második felétől az Ernst Múzeumban, a Nemzeti Szalonban, ahol a Művészeti Egyesületnek alapító tagja volt,

33 rendszeresen szerepelt munkáival. 1934-ben például a 82. kollektív kiállításon jelentősebb anyaggal vett részt.

34 A kolónia tagjai Szolnokon is minden évben megrendezték a telep vendégműtermeiben évi beszámoló bemutatóikat. De az első olyan kiállítás a szolnoki művésztelep megalakulása óta, amelyen a főváros valamelyik kiállító helyiségében a szolnoki teleptagok együtt mutatkoztak be, csak 1936-ban, a telepalapítás jubileumán valósult meg a Nemzeti Szalonban. Ekkor indult az a később hagyománnyá váló rendszer, hogy a kerek jubileumi tárlatokat Szolnokon kívül Budapesten is megrendezik, s a kolónián alkotók friss munkái mellett áttekintést adnak a kolónia történeti anyagából is. Chiovini Ferenc művészi sikerei fokozódtak. 1938-ban, a Szent István jubileumi kiállításon bemutatott munkájáért miniszteri elismerésben részesült. Sűrűn kapja a megrendeléseket, készít freskót, portrét, történelmi képet és természetesen festi olaszországi emlékeit ugyanúgy, mint a megunhatatlan Tiszát, Alföldet, ellesett falusi pillanatokat. Egyre nagyobb figyelemmel kísérik munkásságát, több elismerő kritikát kap. Jelentős anyaggal szerepel az évi kiállításokon, munkáiról minden esetben megkülönböztetett figyelemmel írnak. „Csütörtökön volt a megnyitó a „Művésztelep" intim hatású termeiben. ... Három termet töltenek meg a képek, szobrok, kerámiák, melyekben ott lebeg a kiállítók titáni ereje, egyénisége. ... Idei termésük színe-javát nyújtják nekünk, csodálóiknak.... Az első terem31 Szolnoki Újság, 1934. jan. 9. 3. 32 Szolnoki Újság, 1934. márc. 22.1. 33 A Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület Chiovini Ferenc festőművész számára a 432. számú Alapító Tagsági jegyet állította ki. 408 ben mindjárt Chiovini Ferenc „Tisza" és „Búzarakodás" című temperái. Virtuóz készséggel odalehelt, de markáns színfoltjai élettel telítik meg a szőke Tisza levegőjét. Ugyancsak tőle valók a „Kocsik", „Tabán" c. művek is, melyekben szintén csillogtatja oroszlán körmeit. Nagy művészi invencióval megfestett és átélt műve „Szt. István térítő útja" c. kompozíciója, hol csodálatosak ízig-vérig magyar típusai, kompozíciós átütő ereje.™ - írja a Szolnok és Vidéke 1938-ban. Nemcsak kiállításait méltatja a helybéli kritika, de a művésztelep elismertetésével, megszerettetésével kapcsolatos egyéb tevékenységét is. A Nemzeti Jövőnkből értesülünk, hogy:„/l nyári szünet után a Városi Népművelési Bizottság ismét megkezdte működését. Ingyenes tárlatlátogatást hirdetett, hogy a városi társadalom széles rétegeit elvigye a nagysikerű őszi kiállításra s megismertesse a művészteleppel.... Kemény László felső kereskedelmi iskolai tanár, a Bizottság ügyvezető elnöke, a tárlatlátogatás megszervezője ismertette a megjelentekkel a szolnoki művésztelep múltját és jelentőségét. A tulajdonképpeni tárlatlátogatást Chiovni Ferenc festőművész vezette szakszerűen és dicséretreméltó ügybuzgalommal. Egyenkint „bemutatta" a résztvevőknek a kiállított képeket, rámutatott jellegzetességükre, ízelítőt adott a képalkotás és a képnézés művészetéből, ismertette a különböző technikai e/járásokat; a fametszést, a rézkarc készítést, az olaj- és tempera-festést stb. A tárlatvezetésnek nagy sikere volt. A pompás ötletet minden évben meg kell valósítani. Igy a társadalom fogékonyabb rétegeit közelebb hozzuk a művésztelephez, maradandó művészi élményben részesítjük őket, megkezdjük azt a képzőművészeti nevelést, amelynek hiányosságai fájdalmasan kiütköznek még középosztályunk tagjainál is.™ Szükséges még szólnunk a művész néhány portréjáról is. E téren is jeleskedett, mutatja ezt több ízben megfestett saját arcmása. Nem véletlen hát, hogy rendre kapott portrémegrendeléseket nemcsak a polgárság részéről, de a megye, a megyei városok, köztük Szolnok hivatalos vezetése részéről is. Megfestette többek között a híres papköltő, Verseghy Ferenc portréját, a kormányzó arcképét Mezőtúr illetve Szolnok város számára. Ő fejezte be a hirtelen elhunyt Pólya Tibor Horthy István lovassági tábornokról festett arcképét, s 1941-ben a vármegye megbízására készítette roffi Borbély György ny. főispán képmását. 1941-ben ismét jubiláris kiállításra készül a művésztelep. „Most felemás a művésztelep, a keleti szárnyon lévő épületrészt tavaly átépítették magyaros stílusú, korszerű épületté; a nyugati rész a régi holland stílusú épület rokkant állapotban van. Jancsó Lajos igazgató tervei szerint 2-3 év alatt elő tudják teremteni az átalakításhoz szükséges 20-30 ezer pengőt s akkor ezt a részt is rendezik. A telep otthont ad 8 törzstagnak s egy-két vendégnek. A tavaszi, budapesti igatósági ülés határozta el, hogy az idei őszi tárlatot műtermenként rendezik meg, vagyis a három kiállítási terem anyagán kívül a közönség megtekintheti a művészek műteremben lévő alkotásait is. "

Q7 A negyvenéves jubileumra rendezett kiállításban a kortárs képek mellett retrospektív anyaggal is várták a közönséget. Öt teremben rendezték el az anyagot, „a három állandó kiállítási terem mellé még két műtermet csatoltak. Ez megkönnyítette a rendezést és a gazdag anyag is jobban érvényesült. ™ - írja a Nemzeti Jövőnk. A telepen ekkor 8 törzstag; Aba-Novák Vilmos, Borbereki Kovács Zoltán, Chiovini 34 Nemzeti Szalon 1934. 82. kiállítás. Az állam megvásárolta "Csónakkikötő" c. festményét. 35 Haraszti Pál: A művésztelepi kiállítás. Szolnok és Vidéke 1938. szept. 11.4. 36 Tárlatlátogatás a művésztelepen. Nemzeti Jövőnk 1939. szeptember 20. 37 Készül a művésztelep a jubiláris kiállításra. Nemzeti Jövőnk 1941. július 15.1.