Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

72?. A-é/7. Pólya Tibor karikatúrái: aj gyermekkori barátja, dr. Karczag László; b)-c)-d)-e) torontói ismerősei 123. kép. Pólya Tibor önarcképe a „ Toronto Daily Star" 1925. március 5i számának címlapján Munkácsy óta senki annyi elismerést és megbecsülést nem szerzett hazánknak, mint ő. Malcolm Vaughan amerikai művészettörténész, aki 1935-ben a „New York American" művészeti kritikusaként első ízben nézte meg az akkor éppen ott kiállító Aba-Novák és IványiGrünwald Béla képeit, nemcsak elvállalta és megírta kiállításukhoz a katalógus előszavát, de Aba-Novák alkotásait olyan nagyra értékelte, hogy az 1941-ben megjelentetett Andre Derainről írott könyvének bevezetőjében, „...kora hat legnagyobb mesterének (Derain, fíouau/t, Mattise, Picasso, Diego fíiveraj művésziegyéniségét jellemezve..." rámutat Aba-Novák művészetének egyetemes rangjára, s őt mutatja be hatodikként.

272 Aba-Novák többek között ezt a nemzetközi megbecsültséget, rangra emelkedést igyekezett felhasználni akkor, amikor amerikai útinaplójának tanúsítványa szerint tervbe vette egy Amerikai—Magyar Művészeti Akadémia létesítését. Megvalósítását - mint azt a naplóból megtudhatjuk - még anyagilag is támogatni szándékozta. Ennek alapkövéül a „Bányászok körmenete" című festményét szánta. Úgy, hogy annak árát, lehetőleg 2800 dollárt helyezzenek letétbe az American Express Comp.-nál. és írjanak ki 4 ösztöndíjat az USA területére. Annak ellenére tette ezt, hogy bár kortársai, de az utókor is irigylésre méltó, sikeres és futtatott művészként jegyezték, anyagiakban egyáltalán nem bővelkedett. 1935-ös naplójának egyik lapján olvashatjuk, hogy az Egyesült Államokbeli diadalútja nem jövedelmező: „...a garasok fogynak, Istenem, itt vagyok 19 képpel és határozottan érzem, hogy mind aukciós darab lesz Csutka lányom öreg korában."- idézi naplójából B. Supka Magdolna.

273 Vagyis helyzete jószerével mit sem változik az 1930-as Római ösztöndíjas időszakához képest. Amikor is egyik kérvényében a következő sorokat veti papírra: „...anyagi helyzetem tipikusan mutatja a 37 éves, erkölcsileg "arrivált, fiatal festő" esetét: ez az a típus, akiről általában jó véleménnyel vannak, aki vigyáz, hogy se a műkereskedő kirakatába, se a vagyonmentő vásár kótyavetyéjére ne kerüljön, akit elért erkölcsi sikerei arra köteleznek, hogy a piktorába átültetett ipari többtermeléshez ne legyen köze és aki rendszerint nem tudja 15-20 pengős villany-gázszámladíját idejében kifizetni. A római ösztöndíjam csak 2.000 km távolságból látszott anyagilag előnyösnek. A valóság az, hogy igénytelen életmód mellett is, úgyszólván, egy kiállításra való képanyagom (persze alacsony árakon) ment rá római tartózkodásomra, amit családos, gyermekes állapotom jól indokol. "

m S egyik levelében közölt gondolatait olvasva tökéletesen megértjük korántsem ujjongó álláspontját, miszerint „...az anyagi kudarc oka nemcsak az általános anyagi romlás és az ennek folytán beálló érdektelenség...(hiszen) mit lehet várni egy olyan társadalomtól, melynek óriási többsége tőkéje után 2-2%-ot kap teljes munka mellett is. A földművelőkre gondolok, ők a tömegcikkfogyasztók. De: mit keres ilyen körülmények között az ipar? És mi? Akik mindennek szomorú függvényei vagyunk?... l/a/ahogyan egészen különösen furcsa ez a magyar élet: mindenkinek kiindulópontja a mindenkori államhatalom. Ezen a fixnek hitt ponton lógnak-csüngnek az egyes rétegek, de mindez térben lebeg... Mindenkor úgy volt az, hogy egy festő a "közönség"-nél arrivált: ez vállalta és megbecsülte. És csak ezután vette észre az állam. "

276 Ezeket felismerve, megértve, s főleg azért, hogy hivatalos sikerei ellenére független alkotói elképzeléseit megvalósíthassa, magát és családját eltarthassa, vagy ahogy maga fogalmazta megvalósítsa a legnagyobb dolgot, amit a két világháború között egy festő megtehet Pesten: „ éhen nem halni és festőnek lenni, aki felszerelését karbantartja/": sokirányú vállalkozásba kezdett. Fonó Lajos festővel éveken át működtette a „Norma" nevű festéküzemet; „Halálbacilus" címmel rajzfilmet tervezett, melynek munkálataiba Hincz Gyula festőművészt is be szándékozott vonni; színpadtervet készített Berczely A. Károly három színművéhez („Sámson és Delila"; „Fiatalok"; „Uram, irgal272 B. SUPKA Magdolna 1966.102 és 48. p. 273 B. SUPKA Magdolna 1966.48. p. 274 Idézi B. SUPKA Magdolna 1966. 59. p. 275 Levél MÁRK Lajoshoz, 1929. XI. 26. Idézi B. SUPKA Magdolna 1966.44. p. 381