Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette
Ilyen előkészítés után természetesen a színhelyépítés munkálatai is sikeresen befejeződtek, a nyitásra készen állt minden. Az előzetes híradás érdekében a helyszínen szemlélődő tudósító így rögzítette benyomásait: „...Befejeződtek a gardenparty előkészületei, megtörténtek az utolsó simítások. A rendezőség fáradságos munkája egyelőre véget ért. Készen van a bár, a magyar csoda. A hatalmas park legapróbb része is csodásan kivilágítva várja a vendégeket. Ünnepélyes csendben lépjük át a művésztelep kapuját és sétálunk a fényben úszó, mesésen szép vadgesztenye és fenyőkkel szegélyezett kerti utakon. Titokzatos, sokat ígérő izgalommal megyünk egy-egy sarokig, s óvatosan kémlelve nézünk körül a megváltozott telepen. Mindenütt vakító fénysugár vág élesen szemünkbe. A fák törzsein, ágain és lombjai között fehér villanykörték árasztják a fényözönt, Damjanich szobrának határozott fehér kontúrjai élesen választódnak el a háttér sötétzöld tömegétől, jobbra a kert belseje felé sötéten emelkedik ki a bástyatorony. Lassan elérünk az épületekig, ahol még mindig szorgos kezek díszítenek, alakítanak, szerelnek. Kellemesen ható világoskék, selyemtapétás szobába lépünk be; falain sziporkázva ragyognak a csillagok, üstökösök és az öreg halál. A szomszéd termek jobbra és balra szintén ide tartoznak, falaikról lágy rózsaszínű selyem felhő omlik a földig. Ez lesz a bari Megkerüljük az épületet és most elénk tárul egy valóságos tündérkert. Száz és száz apró villanykörte fut körül a térségen. Itt már nincsenek fák, nem akadályozzák a fényhatást. Nappali világosság árad szerte szét. Szótlanul gyönyörködünk a csodás panorámában. Középen fénylik a virágokkal szegélyezett tánc körönd, köröskörül rengeteg asztalos szék. Lemegyünk a part széléig, megkapó, bájos kép tűnik elénk. Mélyen alant a Zagyva feketés tükre, a víz rejtelmes néma szépségével, odaát a Tabán apró, fehér házai, roskatag, düledező kerítések, kiteregetett hálók, a vízen sötét, mély-árnyékú mozdulatlan csónakok. Különösen szép látvány. Halk gramofon zenére fordulunk meg, a köröndön két bájos kislány táncol. Tréning a holnapi nagy napra. A világító próbának vége. A gyönyörű kert lassanként sötétségbe 89. kép. Pólya Tibor: A júliusi Gardenparty a művésztelepen kimagasló társadalmi esemény (színes plakát) 90. kép. Pólya Tibor: Éjjeli kávéház burkolózik. A kábító gyönyörtől félig ittasan sétálunk a halkan suttogó fák között hazafelé... Igy nézett ki tegnap a garden-party színhelye, amely ma este, a fényes és előkelő vendégsereggel, a ragyogó tudású előadó művészek játékával, a színpompás és káprázatos toalettek szebbnél szebb változataival egy tündéri éjszaka minden illúzióját nyújtja a szórakozni kívánó vendégseregnek. Rajta tehát hölgyek és urak! Az ünnepély este 8 órakor kezdődik.'^ Magának az estélynek a lefolyását, a műsor értékelését szinte minden lap részletes beszámolókban ismertette. „Szombaton reggeltől kezdve rengeteg ember figyelte Szolnokon az eget egész napon át, egyrészt kíváncsiságból, másrészt szívszorongó izgalommal, vajon elmossa-e a garden-partyt az eső? A szomorú sejtelem sajnos valóra vált, mert az annyira nem óhajtott eső mégis megjelent városunk felett. 4 órától kezdve vándoroltak az égen egymás után a sötétszürke, komor fellegek, a nélkül, hogy egy csöpp is esett volna belőlük. Mérnem fog esni, gondoltuk örömmel és szerettük volna, ha máris 8 óra van és kezdődik az annyira várt csodás kerti ünnepély. De ember tervez, Isten végez. 7 óra után erős dörgés és villámlás zaja közeledett felénk és 1 A 8-kor javában esett a jó, kiadós zápor. A művésztelepen ekkor már hatalmas drukkolás folyt, a nagyszámú budapesti, előkelő vendégsereg egymás hegyénhátán zsúfolva, talán elkeseredetten le is mondott arról, hogy az ünnepélyt megtarthassák. Rettenetesen kínos, ideges hangulatban, csigalassúsággal telt az idő; egyre csak hullott az eső, rendületlenül. Végre nagy nehezen elállott és mintha csak gúnyolódni akarna a sors, pár perc múlva már derült az ég, sziporkázva ragyognak a csillagok. Sűrű egymásutánban, csapatostól érkeznek a vendégek, alig egy negyedóra múlva hatalmas publikum van együtt a gyönyörűen feldíszített parkban. Pompás, üde levegő, ragyogó fényözön, káprázatos toalettek, kitűnő zene, elfeledtetik a kínos izgalmakat, mindenkit magával ragad 164 Szolnoki Újság, IX. évf. 1934. július 12.1. 165 Szolnok és Vidéke, XVI. évf. 1934. július 15.3. 362
