Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette
A társaság tagjai valamennyien kaptak meghívót... Még jóformán le sem ültünk a helyünkre, nő-vendégek érkeztek: asszonyok, lányok, jóbarátaink, ismerőseink hozzátartozói. - Volt, aki nyugodtan ülve maradt és folytatta a táplálkozást, többen felállottak, de nem zavartatták magukat az étkezésben. A házigazda Pásztor, meg Várady és Kis Görög (Adamovics Jenő városi adótiszt) siettek a nők fogadására, és vitték Sreyer bácsit (hegedűművész) bemutatni a hölgyeknek. A fiúk magyarázták a freskókat. Volt a hölgyek közt, aki csak a korsót látta meg a képen, volt, akinek az ülő gyerekek tetszettek, csak a kép lelkét, drámai lendületét nem vették észre. Olyan is akadt, aki a műtermet bámulta... míg nagynehezen elmentek. Folytattuk a lakmározást... iszogattunk, beszélgettünk. Hangulat emelkedtével elővettük a hangszereket, amint az szokás ilyen összeröffenéskor. Rákezdtem az annyira kedvelt nótánkat: Kint a pusztán, Átokházán születtem... Daloltunk lelkesen...magasra hágott a jókedv... „Gyantázzunk!" hangzott a felhívás az ivásra... így telt az idő jó darabig iszogatással, beszélgetéssel... (egyszer csak) felállott Rudnay, ingujjra vetkőzve arrább lökte az asztalt meg a ládákat, helyet csinált magának és rám kiáltott: „Húzd rá!"...rárántottam egyik nagyon régi csárdásra társaim kísérete mellett... lassan kezdte Rudnay a táncot. Merész mozdulattal tette meg az első lépéseket... édes öröm zsibongott lelkünkben Rudnay táncát szemlélve... mikor kitáncolta magát, hirtelen felkapta az előtte álló boroskancsót, nagyot húzott belőle és a benne maradt tartalmát nagy kiáltással és olyan erővel öntötte fel a hat és fél méter magas teremben, hogy bár nem érte el a műterem boltozatát, mégis aranyló, fényes harmatként hullott vissza a drága bor szép, fiatal alakjára, táncolástól kipirult, mosolygó arcára... Pásztornak is kedve kerekedett és olyan ugrabugrálást vitt végbe egy ládán, hogy összetört alatta... kutya kedvünk volt! Egyformán élveztük a fergeteges mulatozást... ...Hogy lett vége a műterem felavatásnak, azt nem tudja egyikünk se; elmosták az idő örökké változó hullámai... " m A „főpróba" után nem sokkal a Hódmezővásárhelyi Képzőművészek Egyesülete nagyszabású, Vásárhelyen még soha nem látott művészestélyt rendezett. A művészestély Tornyai gondolata volt. „...Egyik látogatásom alkalmával szóvá tette, milyen nagyszerű lenne olyan estélyt rendezni, melyen bemutatnánk a műtermi életet meg a vásárhelyi nagy mozdulatlanságot karikírozva — írja a barát, a 75. kép. Tornyai János: Virgács című előlapjának címoldala én résztvevő szemtanú és krónikás Kiss Lajos. - A műtermi jelenetet <k, megírná Endre Béla, Vásárhely kifigurázását pedig ő mag a... sok ve noszogatásra végre kész lett a Tornyai: Vásárhely a jövő században ír- című darabja... (s) Endre Béla is megírta Műteremben. Kép az életből és című darabját... a próbák még el se kezdődtek, már... megjelentek a a, reklámtáblák. Az Andrássy úton feltűnő helyen, többnyire sarokA épületen függesztették ki a magas színvonalú táblákat, melyek beót váltak volna Párizsban is. Rudnay festette mind a hatot. A művészép estély lezajlása után a művészek valósággal e/kapkodták e remek, a művészi értékű festményeket... A sajtó is verte a nagydobot a á- művészestély érdekében, még azt is hírül adván a közönségnek, hogy 'ik Fábry Sándor főispán is jelen lesz családjával a sokat ígérő estélyen, w Sőt ilyen hír is növelte az érdeklődést: Kemenszky Árpád festő a művészestélyre Egyiptomból városunkba érkezett... márc. 28-ra kész 76. kép. Rudnay Gyula: Dongó című előlapjának fejléce volt a „ Vásárhely a jövő században" c. darab háttere is, amit Rudnay festett a színpad falára nagy ügyességgel és gyorsasággal. Ezen a képen olyan volt Vásárhely, mint a művészet kincsesháza, tele szobrokkal, hatalmas épületekkel, székesegyházzal, panteonnal és csillagvizsgálóval. Hasonló gyorsasággal és ügyességgel mintázott Pásztor pár nap alatt egy 3 'A m magas, kezében a művészet címerét tartó nőalakot... ez a szobor tetszett legjobban a nagyközönségnek... A többi művészek is hozzáfogtak a nagyterem díszítéséhez, szállítván a képeket, szobrokat az előadás után tartandó árverésre... Zöld növényzettel, virágokkal, egy-két népi bútorral, cseréptállal, tányérral tették kellemessé az erkély alatti kiállító helyet...Soha olyan zsúfolásig nem telt meg a Fekete Sas nagyterme, mint a művészesté/yen. Megjelentek olyanok is, akiket annyira ritkán láthatni a nagyterem csillárai alatt, hogy megjelenésük valóságos eseményszámba ment... A művészestélyt dr. Imre József orvos nyitotta meg értékes beszéddel. Utána jöttek az élőképek Borsos József (főmérnök) rendezésében: a klasszikus, renaissance és a modern művészet bemutatása... ezután Vetró Lajos Endre (író) felolvasta humoros versét, s míg ő a közönséget szórakoztatta, addig a függöny mögött siettünk a színpadot átalakítani műteremmé, hogy a vers elhangzása után eljátsszuk az Endre Béla által írt, a műtermi életet bemutató darabot. Jó kedvvel játszott minden szereplő, fennakadás, tévedés nem fordult elő. A darab hangulatosan végződik: vacsora után besüt a holdvilág a műterembe, a lámpa elalszik, a művészek elgondolkoznak. Endre Béla előveszi a hegedűt és játszik. A zene hangjára a modell jön szép kosztümben, ki Béla muzsikájára táncolni kezd, mire a függöny összecsapódik. A művészi életkép után Béla cigány bandája muzsikált Virág Károly vezetésével. A zene alatt berendeztük a színpadot Tornyai darabjához. A háttér láttára beszédes csend lett. László Böske 140 U.o. 175-178. 355
