Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

(Rudnay festőiskolájának növendéke) és én játszottuk a főszerepet, így nem tudok beszámolni arról, miként hatott a nézőkre a darab, de azt tudom, hogy gördülő előadásban ment végbe. Taps volt bőven. Mire az öltözőben átöltözködtünk és rendbe tettük magunkat, már javában járták a csárdást. Éjfélkor, a szünetben Czeglédi Jóska bácsi vezetésével, a közönség élénk érdeklődése mellett ment végbe a képek és szobrok árverése. Az árverés olyan jól sikerült, hogy maguk a művészek sem remélték. Összesen 9 vásárló vett 18 képet és 8 db szobrot 1.000 korona értékben. A jövedelem 20%-át a Képzőművészeti Egyesület céljaira fordították a művészek... "

141 Jóllehet ez a rendezvény nem szabad ég alatt zajlott, szerkezete, műsorának összeállítása, a látványosság, a hangulatos szórakozás, a zene és tánc, valamint a vendéglői kiszolgálás tökéletesen azonos volt a szolnoki kerti ünnepségekével, a lepocskondiázott Garden Partykéval. Még a képsorsolás mozzanata is. Amely pénzszerzési forrással nemcsak a vidéken élő, anyagiakban szűkölködő művészek éltek, de az Országos Magyar Képzőművészeti Társaság is. (A Lyka-szerkesztette Művészet meglehetős rendszerességgel közölte hasábjain a társulati nyerőtagok listáját.). A két rendezvény megítélése között azonban volt egy óriási különbség. A vásárhelyiekét nemcsak azért nem minősítették károsnak, mert egyszeri alkalom volt, s a közölteken kívül a művésztársaság tagjainak Rudnay távozását követően megindult szétszéledése után a rendezvény már nem folytatódott, hanem mert nem is akarták. Nem lett volna politikus a szolnokival párhuzamba állítani, s különösen nem minősíteni. Mert az ötvenes évek hivatalos álláspontja szerint mindaz, ami Vásárhelyen valaha is történt, nagyszerű volt és hibamentes. Sőt követendő, hiszen - gondoljunk csak bele - éppen a szolnokiak háttérbeszorításának idején, 1954-ben indították be a Képzőművészeti Főiskola szervezésében az országos főhatóságok támogatását is élvező Vásárhelyi Őszi Tárlatok programsorozatot. No de nem kívánunk ilyenfajta fejtegetésekbe bocsátkozni: hiszen célunk a szolnoki kerti ünnepségek eseményeinek tényszerű bemutatása, melyhez a vásárhelyi példát csupán a rendezvények közötti hasonlóság okán idéztük. Az első szolnoki Garden Party Szolnokon a művészek és a Művészeti Egyesület közös elhatározása eredményeként az első kerti ünnepélyt 1933. augusztus 12-én rendezték meg meglehetős anyagi sikerrel. Később, az 1934— 1935-1936 és 1937-es esztendőkben ez az időpont július közepére, hétvégére tevődött át. „Az ötlet - írja a helyi lap munkatársa az öt éves jubileum kissé 77. kép. Pólya Tibor karikatúrája a legrégibb szolnoki újság főszerkesztőjéről, Vezéri Ödönről tréfás hangvételű összegzésében - a Művésztelep festőinek agyában született meg. A rossz nyelvek szerint úgy támadt a gondolat, hogy becsurgott az esővíz Pólya Tibor műtermébe. A nagy művész sokáig gondolkodott, hogy hogyan eshet az eső a szobába!?!) míg végül rájött, hogy ez csak úgy lehetséges, ha lyukas a tető. Minthogy ezt a felismerést más okos emberek is megerősítették, tovább gondolkozott és arra is rájött, hogy hozzáértő emberek talán be is tudnák foltozni a lyukat. Csak pénz kellene hozzá. Pénz azonban nem volt, megrendezték hát a garden partyt, hogy valahonnan pénzt teremtsenek elő... Tóth Tamás (polgármester), Lippich István (a Művészeti Egyesület igazgatója) Jancsó Lajos (a városi üzemek adminisztratív vezetője), Szarka Gyula (főispáni titkár, a Művészeti Egyesület titkára), Kerekes Sándor (a Művészeti Egyesület helyettes igazgatója, városi főjegyző, polgármester helyettes), Elek István (városi tiszti főorvos), Klébinder Jenő (városi első jegyző, a városi zeneegylet művészeti bizottságának elnöke) voltak az ötlet továbbfejlesztői. De szerepet kaptak Scheftsik György (JászNagykun-Szolnok vármegye főlevéltárosa), Lengyel Sándor (vármegyei árvaszéki helyettes elnök) és Krausz György (ügyvéd) is, sőt oroszlánrészt vett ki a munkából a szerencsétlen emlékezetű, de ritka agilitással bíró Goór László (hírlapíró, a városi Mozgószínház igazgatója) is. A művészek közül a Pólya testvérek, Zádor és Borbereki végezték a legtöbbet. "

142 A beharangozást a helyi sajtó már jó egy hónappal a rendezvény időpontja előtt megkezdte. „Augusztus 12-én - híreli az egyik lap nagyszabású garden partyt rendez a szolnoki Művészeti Egyesület, amely nívóban elfogja érni az Operabálok szintjét. A művésztelepet az alkalomra teljesen átalakítják. "

143 Közeledvén a nevezetes esemény napja, a lap egy héttel későbbi számában már figyelemkeltőbben fogalmaz: „Országos jelentőségű művészi esemény lesz a művésztelepi Garden Party" - szuggerálja a kiemelt főcím. S tartalmasabb a tájékoztatás is: „Abban a nemes versengésben, mely az utóbbi időben a vidéki városok között megindult, Szolnok sem akar lemaradni a nagy versenyben és ezért a művészi események sorozatát indítja meg, hogy az ország figyelmét városunkra terelje. Az egyik művészi esemény az a Garden Party lesz, amelyet augusztus 12én együttesen rendez a Szolnoki Művészeti Egyesület vezetősége. Márkus László, az Operaház főrendezője vállalta a rendezést és ő állítja össze a műsort is, amelynek keretében a budapesti színházi világ országos hírnevű tagjai lépnek fel. Az előkészületek már nagyban folynak és azt hisszük, hogy magas nívójú művészi eseménnyel szolgál majd Szolnok az ország közönségének. Lesz szabadtéri színpad is, de ebben a tekintetben még nincs végleg kialakulva a műsor. A Garden Party jövedelme a szolnoki festőművésztelep céljaira szolgál. A meghívókat a jövő héten küldi szét a rendezőség. "

144 Mivel azonban a vállalkozás anyagi sikere bizonytalannak tűnt - lévén ez az ilyen típusú rendezvények első, tapogatózó kísérletező premierje - a Művészeti 141 U.o. 187-189. 142 Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok, XLVII. évf. 1937. július 18. 5. 143 Szolnok és Vidéke, XV. évf. 1933. július 9.4. 144 Szolnok és Vidéke, XV. évf. 1933. július 16. 2. 356