Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Gulyás Éva-Szabó László: Az emberi élet fordulóinak szokásai a Jászságban

vitték. A Farkas Julcsáról szóló ballada (A cséplőgépbe esett lány) jászárokszállási változata ezt így fogalmazza meg: Lánypajtásim csak még egy a kérésem, Vigyétek ki az összetört testemet! Karotokra harmadfélhossz pántlikát, Sose felejtsétek el Farkas Julcsát. A Jászságban már a múlt században voltak temetkezési egyletek. Ezek a halott körüli teendők hivatalos részét elvégezték. Mégis általában a távolabbi rokonok közül kértek fel valakit az ügyek intézésére, hogy a szűkebb rokonság gyászolhasson. A papnál a halálesetet azonnal bejelentették, és meghúzatták a harangot. Ez is a közelben lévő lélek elűzését szolgálta. Jászárokszálláson ha gyerek halt meg, egy, ha nő, kettő, ha férfi, akkor három verset harangoztak, végül összehúzták a harangokat. A halottnál megszólaló harang neve mindenütt lélekharang. Jászárokszálláson a torony két ablakán a halott nevét is kikiáltották harangozáskor. Ha valakinek sokat húzták, mert megfizette, azt mondták: „Zsíros halott van." (Jászdózsa) Régebben háztól temettek. A halott a tiszta- vagy nagyszobában volt felravatalozva. A fejénél gyertya égett, körben székeken ültek a virrasztók, siratok. A virrasztást, siratást a társulatos asszonyok (Rózsafüzér Társulat tagjai) végezték. A XVIII. század elején a községi alkalmazottak között siratóasszony is szerepel. Amint minden készen állt, a rokonok gyászban körülülték a koporsót, jöttek a halottnézők. A távolabbi ismerősök és a szomszédok csak a temetés napján jöttek el halottnézőbe és búcsúztak el az elhunyttól. A halott mellett általában éjfélig virrasztottak, de néha tovább is. A virrasztók kaptak valami emléket a halott holmijai közül. Sokan rá is voltak szorulva. A virrasztókat borral, pálinkával, kaláccsal kínálták. A kántorral, pappal búcsúztatót írattak, amelyben minden rokontól, jó baráttól, ismerőstől személyesen egy-két sorban elbúcsúztatták a halottat. A búcsúztatót katolikus temetési énekek dallamára éneklik. A temetés kezdete előtt félórával lezárták a koporsót. Amikor a pap elindult, harangoztak. A rövid, latin nyelvű szertartás után a pap beszentelte a koporsót. Lezárás előtt több jászsági településen felhasították mellig kereszt alakban a szemfedőt, kihajtották és Barna Gábor 1973 A jászdózsai lakodalom. In: Jászdózsa és a palócság. (szerk.: Szabó László), 153-193. Eger-Szolnok Bartha Júlia 1998 Interetnikus kapcsolatok a játékkultúrában - az astragalos példája. In: Keleti tanulmányok (szerk.: Bartha Júlia), Karcag. Bathó Edit 1983 A jászsági lakodalom. In: Lakodalom, (szerk.: Ujváry Zoltán - Nóvák László), Debrecen Csete Balázs 1993 A jászkiséri gyermek élete a születéstől a házasságig (1954), Szolnok. (Szerk.: T Bereczki Ibolya) Gulyás Éva 1973 Jászdózsa néphite. In: Jászdózsa és a palócság (szerk.: Szabó László). 115-151. Eger-Szolnok szabaddá vált az arc. Úgy vélték, így tisztábban lép az Úr színe elé, ha feltámadás lesz, hogy lásson a túlvilágon, vagy mielőbb lásson; vagy azért, hogy majd feltámadáskor könnyebben kiléphessen belőle. A koporsó színe régebben az öregeknél hagyományosan fekete volt, a fiataloknál, gyermekeknél fehér. A gyermekek keresztjét ma is fehérre festik. Keresztet azonban csak az kaphat, aki meg van keresztelve. Ezért a kereszteletlen gyermeket egy faládába, „skatulyába" helyezték és valamelyik közeli rokon sírjába ásták. A szűz lány csonka keresztet kapott. A sírt már emberemlékezet óta sírásó ássa meg, s nem a közösség tagjai. A koporsóvivőknek - leszámítva a fiatalokat - a barátokat, jó embereket, azaz a nem rokonokat kérték fel. Ez megtiszteltetés mindenkinek. Jelesebb halott, kiemelkedő közéleti ember temetésekor fáklyások is voltak, akik jászsági, huszáros viseletben vonultak a temetési menetben. A jászoknál - éppen a nagycsaládok megléte miatt - családi temetkezési helyek voltak, s nem soros temetkezés. Ma már ezek jellegét, régi rendszerét a kripták elfedik. A családi kripták azonban nem újak, hanem egy régebbi temetkezési rend modernizált változatai. A temetést halotti tor követte. A XVIII. századi rendelkezések tiltották a pazarló torokat, a torokon való muzsikálást. Jászalsószentgyörgyön pl. 1757-ben egy Tóth Pál nevű közepes vagyonú gazda temetésén 102 forintot és 3 krajcárt jegyeztek fel költségként. Hat akó bort és 6 icce pálinkát állt az özvegy, és egy tinót vágott. A halotti tor étrendje a századfordulón kalács és birgepaprikás volt, és hozzá bor. A pálinka inkább a sírásóknak járt ki. A legény vagy leány halottat Jászapátiban lakodalmi étrend illette meg. Ismeretes volt a tánc is ilyen alkalmakkor. A XVIII. századi rendelkezések tehát nem tudták megszüntetni ezeket a szokásokat. A sírok gondozása, látogatása az asszonyok és öregek feladata volt. A család csak mindenszentekkor ment ki, és emlékezett meg a halottakról. A bognárok által készített tölgyfa keresztek vagy a berényi és kiséri reformátusok gombos fejfái kibírtak egy emberéletet, és csak akkor süppedtek a földbe, amikor az elhunyt közvetlen ismerősei már nem éltek, nem gondozták a sírt. Az ilyen sírokon elburjánzott a borostyán, a licium vagy csipkefa. A halott emlékét csak a szóbeszéd, a régi iratok és fényképek tartották fenn. 1983 A jegyajándékok jellege, változása az Alföld középső' részén. In: Lakodalom. (szerk.: Ujváry Zoltán-Novák László). Debrecen. 2001 Hozomány. In: Szolnok Megye Néprajzi Atlasza, 11.1. (szerk.: Szabó L.-Gulyás É.-Csalog Zs.). Szolnok Gulyás János 2001 A Jászság és Dósa (Olvasókönyv). Jászdózsa Kenyeres Andrea 1997 Születési szokások Jászjákóhalmán (kézirat). Damjanich Múzeum Néprajzi Adattára Kókai Magdolna 2001 Adatok a Jászság születés körüli hiedelemvilágához. In: A Jász Múzeum Évkönyve 1975-2000. (szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit—Kiss Erika), Jászberény. 403-411. Molnár István 1979 Gyermekjátékok (kézirat). DAMNA: 1570-79. IRODALOM 262