Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Gulyás Éva-Szabó László: Az emberi élet fordulóinak szokásai a Jászságban

23. kép. Öreg juhász a családjával (Jászalsószentgyörgy, 1971, Barna G. felvétele, DMNF: 3013) betegség is kínozza. Hallja a kinti és benti zajokat, zörejeket. Ezeket magyarázza is, csakúgy mint lábának hasogatását, hátának fájását, időjárásra következtet belőle, aminek várható változását családjának is elmondja. Számos jelenséget, zajt pedig a halál előjeleként fog fel. A halálnak ugyanis számos előjele van: a kutya vonítani kezd, a bagoly megjelenik a kéményen és huhog, a bútorok recsegnek, ropognak. Az álmok vagy félálomban átélt víziók különlegesen alkalmasak a haláleset megjósolására: bagollyal álmodni - halál; kemencével álmodni - távoli rokon fog meghalni; pappal álmodni szintén közeli rokon halálát jelenti. Ha valaki álmában meszel, meghal valaki a családban. Ha valakinek a foga álmában esik ki, közeli rokona hal meg. Ha valaki álmában menyasszonyt lát, meghal valaki. Ha a tyúk kukorékol, rögtön meg kell fogni és a nyakát a küszöbön elvágni, mert különben szerencsétlenség éri a házat. Jászladányban, s másutt is ismeretes karácsonyi szokás: „Ha valaki, mikor az éjféli misére beharangoznak, háromszor körül megy a házon (de hátra ne nézzen, mert a boszorkányok elkapják) és ha a harmadik kerülés után benéz az ablakon a szobában meglátja kiterítve, akik a jövő évben abból a házból meghalnak." Amelyik ház padlásán karácsonytól újévig ruha lóg, ott meghal valaki. Karácsonykor nem szabad mosni, mert nemsokára meghal valaki a házból. A halálesetet - akármely korban következik be az életet lezáró nagy esemény -, temetkezési szokások veszik körül, s ezek elsősorban az ittmaradottak fájdalmát enyhítik. Pontos rendje volt ezeknek a szokásoknak, s olykor az egész közösség, de legalább a kiterjedt család, a közelálló emberek részt vettek benne, ki-ki tisztének megfelelően. E szokásokat a halott és az ittmaradottak érdekében pontosan be kellett tartani, hibázni nem lehetett, mert a halott visszajárhat, nyugtalankodhat, zavarja az élők nyugalmát is. Ilyenkor felidéződtek a halottal szembeni mulasztások, s mindennemű adóságok, igyekeznek ezt kijavítani, pótolni. Jászladányban mesélték, hogy az anyjuk már nagy beteg volt és idős is. Kérte, hogy vágják le a hízót, mert még enni akar belőle. Ám még messze volt karácsony, a vágás ideje, jól evett a hízó és sajnálták volna nem tovább tartani. Az anyjuk csak hajtogatta, hogy mit kíván, de nem teljesítették. Közben meghalt, anélkül, hogy evett volna a hízóból. Eljött a vágás ideje. Összejött a rokonság a szomszéd szobában (nem ahol a beteg feküdt), megterítettek, s egy tányért szokás szerint üresen hagytak a nemrég elhunytnak, s mikor szedni akartak az első kanállal a szomszéd szobából nagy zaj és csörömpölés hallatszott. Átmentek és a nagy, esztergált függönykarnis, amelyet mozdítani is alig lehetett meszeléskor, lezuhant függönyöstől, összetörve az alatta lévő virágcserepeket. A legidősebb fiú mondta: „Eljött anyánk. Eljött a disznótorba!" Mindnyájan imádkoztak, s igen csendesre sikeredett a disznótor. Amikor meghal valaki, úgy tartják, hogy a lélek egy ideig még a közelben tartózkodik. Jászladányban úgy vélik, hogy „Mikor meghal, a lélek elszáll... Míg ki nem hűl, addig mindent hall, lát, mikor kihidegszik, se nem hall, se nem lát..." Jászladányban, Jászalsószentgyörgyön meghúzatják mielőbb a lélekharangot (férfiaknak három, a nőknek két csendítés), mert a lélek úton van. "Azért mondják lélekharangnak, azért csendítenek, mert még a lélek úton van, a testből kiszállt, de még nem ért el rendeltetési helyére." A harang ezt elősegíti, meggyorsítja. Jászjákóhalmán mondták, hogy "mikor az apósom meghalt, a szobában volt kiterítve, s a konyhában még beszélgettek egy ideig vagy tízen. A komraból meg egyszer csak halljuk, hogy: Sáándor! Sáándor! Az apósom hangja volt (a halotté). Mindenki szétszaladt. A pallásajtó is be volt húzva pedig. Mindenki hallotta."'Éppen ezért, ha meghal valaki, az ablakot azonnal kinyitják, s az ajtót is, hogy „a lélek ki tudjon menni." Jászdózsán viszont úgy tartják, hogy nem szabad szellőztetni, mert a halott felpuffad. A halál beálltakor szentelt gyertyát gyújtanak, szentelt vízzel körbelocsolják a szobát, a házat, hogy a lélek vissza ne járjon. Megállítják az órát, fekete selyemkendővel letakarják a tükröt, úgy kell letakarni, hogy ő maga ne lássa meg a tükörben magát, mert meghalhat, több helyen pedig azt mondják, hogy a tükörben a ház következő halottját látja meg. Majd elvégzik a halott körüli teendőket. A halottat régen a társulatos asszonyok látták el, ma a hozzátartozók. Jászladányban szentelt vízzel áttörölték tetőtől talpig, de alaposabban nem mosdatták meg. A szemetet csak a ravatal alá seperhették, s mikor lábbal kifelé kivitték a házból a halottat, utána öntötték az ajtóból. A halott mosdatóvizét pedig olyan helyre kellett önteni, ahol senki nem járt, mert sárgaságot kap, aki belelép. Mosdatás után felöltöztették. A férfiakat fekete ruhába, fehér ingbe, s mellére tették a kalapot is. Az asszonyokat is feketébe, fekete kendőbe, de volt olyan is, aki kikötötte, hogy fehér kendőben legyen, mert ő szent asszony. A halottra rendszerint nem adtak lábbelit, mert nehéz a lábára felhúzni. A férfiakat megborotválták, megfésülték, s a halott arcát, hogy jól nézzen ki a ravatalon, megmaszírozták. Állát, míg meg nem merevedik fehér kendővel kötötték fel, s ezt később a koporsóba tették. A szemére, hogy ki ne nyíljék, pénzt tettek. Ez is a koporsóba került. A halott mellé imakönyvet, kezére olvasót tettek, de kívánsága szerint más egyebet is betettek a koporsóba (pipa, dohány, pálinka kis üvegben). A legény és leány halottat vőlegénynek és menyasszonynak öltöztették, a koporsót a legény és leánybarátok 24. kép. Gyermeksírok a temetőben (Jászdózsa, 1971, Szabó L felvétele, DMNF: 3577) 261