Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Gy. Fekete István: A szövetséges légierő Szolnok elleni légitámadásai 1944-ben

tonai vezetése igyekezett „felnőni" a helyzet diktálta feladatokhoz. A konkrét légoltalmi intézkedések, védelmet erősítő tennivalók mellett mind több felvilágosító információ jelent meg a helyi lapokban, ami bombázások elleni, az ilyenkor szokásos és kívánatos magatartásra vonatkozóan adtak útbaigazítást. A város legkülönbözőbb csoportjai, rétegei kezdtek gyűjtésbe a bajbajutottak megsegítése érdekében. Ezekből az akciókból természetesen a gyermekek sem maradtak ki. A „Kis magyarok a bombakárosultakért" mozgalom Szathmáry György gimnáziumi tanuló vezetésével színházi előadást tartott, amelynek a bevételét (44 pengőt) a bombázások károsultjai javára ajánlotta fel.

18 Szolnokon a szövetségesek újabb légitámadása június 27-én, kedden volt. Ennek során több hullámban bombázták a várost. Összesen 137 en haltak meg, a vasúti felüljáró úgy megsérült, hogy rendbehozatalát 1945 áprilisáig sem sikerült megoldani. Ezen a napon az egyik kötelék néhány bombát dobott le a város egyik csendes, családi házakból álló lakónegyedére. Ekkor itt négyen vesztették életüket, egy Sajtó utcai házban meghalt Szatmáry János cipész és leánya Szatmáry Mariska, valamint két kiskorú leánygyermek Kaposváry Margit és Mária. (Az utóbbi két kislány Kaposvári Gyula ismert szolnoki múzeumigazgató testvérének a leánya volt, akiket a szülők arra az időre vittek át a szomszédba, míg ők dogoztak. Micsoda tragédia!) A mellettük lévő házban a bombatalálat következtében leomlott fal maga alá temette Fehér Miklósnét és két kiskorú gyermekét, valamint a bombázás elől a szomszédból hozzájuk menekült Ondok Ferencnét. A gyorsan érkezett segítségnek köszönhetően őket sikerült kimenekíteni az épületomladék alól.

19 Július 10-én ismét támadás érte Szolnokot. Ekkor az amerikai B-24-esek a Tiszán átívelő vasúti hidat bombázták. Egyes adatok szerint a bombák mellett 56 darab vízi-aknát is ledobtak a vasúti híd környékén a Tiszába. A több hullámban támadó gépek csak részben érték el a céljukat, mivel a vasúti hidat nem tudták megsemmisíteni. Ennek az akciónak szemtanúja volt Tóvízi Lajos vasutas, aki épp Szolnokról Tiszaföldvárra kerékpározott, amikor a következőkre lett figyelmes: „... Mikor Rákóczi (Rákóczifalva - szerző) és Rákócziújfalu között voltam, a szentesi vonal felett repült öt gép, délről észak irányba, majd kikanyarodtak. Egy gép kivált a többi közül, lemaradt talán egy kilométerre, majd bombarobbanások sorozata hallatszott. Nem láttam, hogy a repülőtérre hullottak-e a bombák, vagy a Tisza-hidra estek, esetleg Szajolra. Megálltam. Van ott egy kunhalom, felhúzódtam arra, és ott ültem egy darabig. Egyszerre láttam, hogy a szentesi vonal felett ismét öt gép repül felém. Egyszerre ismét robbanássorozat hallatszott, s a gépek repültek tovább. Akkor elhatároztam, hogy visszafordulok Szolnokra... ...Este kijöttem szolgálatra, (vasútállomásra - szerző) akkor mondták, hogy a Tisza-hidat találat érte. Nem is a hidat, hanem a parti nyílás lábához esett egy bomba, de a híd tartóin keresztül. Úgy döntöttek, hogy a híd balvágányát lehet használni, de csak motorvonatokkal, mozdonnyal nem. Akkor összefogtam négy motorvonatot, így 16 kocsis szerelvény lett belőle, s azzal pilinckéztem a balvágányon Szolnok-Szajol között és lebonyolítottam a személyforgalmat. Ez a megoldás olyan jól sikerült, hogy csak 10-15 perces 18 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1944. június 21. 19 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1944. június 28. 20 Lovas Gyula: A szolnoki vasúti csomópont nehéz hónapjai. (1944. júniusoktóber) 341. - Fekete István: Légi tevékenységek 1944-ben Szolnok megyében. Jászkunság, 1983/3. sz. késéssel jöttek-mentek a vonatok..Időközben a hídon megkezdték a sérülések kijavítását, s ennek köszönhetően röviddel később ismét mozdonyok is közlekedtek a hídon'

&0 Augusztus közepétől a szövetségesek célpontjai között új elemként jelent meg a katonai repülőterek rombolása. Ennek a feladatnak a végrehajtásába fedélzeti fegyvereik tüzével bekapcsolódtak a bombázókat kísérő vadászrepülőgépek is. Augusztus 20-án Szolnokon 120 gép nyolc hullámban támadta a vasútállomást, a szolnoki vasúti Tisza-hidat és a katonai repülőteret. A támadás nagyságához képest viszonylag kevés volt az áldozat, az elhaltak többsége a város határában, illetve annak közvetlen környékén kapott halálos sérülést. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a városból (akit csak munkája, szolgálati feladatai nem kötöttek) kiköltöztették (evakuálták) a lakosság egy részét, és tény ami tény, a magyar légvédelem is megedződött, és kezdett felnőni a feladatokhoz. Ezen a napon sok bomba esett az állomásra, a rendező-pályaudvar kapta a legtöbbet, egyebek mellett találat érte az állomás víztornyát. A bombázást követően azonnal megindultak a mentési munkálatok, ahol a tennivalókat Urbán Gáspár főispán és dr. Áts Ferenc alispán irányította. A riadó „lefújása" után Abonyból átautózott Szolnokra Bakay László belügyi államtitkár is. A húszadikai támadás során az amerikai bombázók mintegy 8000 darab kisméretű romboló és repeszbombát dobtak le a szolnoki katonai repülőtérre. A támadás következtében kialakult károkról az építés vezetője augusztus 23-án táviratban a következőket jelentette az 1. repülőhadosztály parancsnokságának: „...az épülő nőtlen tiszti épületről a bombatalálat kb. 50 négyzetméter cserepet vitt le, és megrongálta a lécezést. Az egyik 200 fős legénységi épületben egy bomba átütötte a II. emelet fölötti födémet, megrongált kb. 200 négyzetméter cserepet, az ácsszerkezetet és azt a helyiséget, melyben robbant. "

21 Ez a kár ténylegesen nem tekinthető jelentősnek, de az amerikaiak célja nem annyira a repülőtér objektumainak pusztítása, hanem sokkal inkább annak működésképtelenné tétele volt. Ezt viszont, úgy tűnik sikerült elérniük. Erről tanúskodik Tobak Tibor hadnagy (akkori vadászpilóta) elbeszélése. Az amerikai vadászokkal folytatott harcban a magyar pilótának elfogyott az üzemanyaga, ezért a szolnoki katonai repülőtéren akart tankolni. A leszállást viszont a felszállómezőben éktelenkedő sok bombatölcsér miatt nem tudta végrehajtani. Ezért a szandai repülőtéren landolt, és amíg várt az üzemanyagra, a szolnokiak népes serege vette körül, és szeretetük számtalan jelével halmozták el őt, amit az üzemanyagtöltés után, egy-két „beköszönéssel", igyekezett „meghálálni" a pilóta. A „Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok", című újság 1944. augusztus 23-i számában arról számolt be, hogy az augusztus 20 i légitámadás alkalmával a légvédelmi tüzérség négy támadó gépet lelőtt, amiből bizonyíték csak kettőre van. Ezek közül az egyik Rákóczifalva, a másik Jászfényszaru határban zuhant le. Az utóbbi gép személyzete meghalt, és a helyi temetőben temették el őket, majd később (miként minden angol-amerikai halott földi maradványait) a budapesti hősi temetőben helyezték örök nyugalomra.

22 A másik lelőtt gép, a „fehér 30-as" oldalszámú Liberator sorsának alakulásáról az előbbinél többet tudunk.

23 21 Dr. Borús József: Szolnok a második világháború éveiben. 238. - Fekete István: Légi tevékenységek 1944-ben Szolnok megyében. 59. 22 Főispáni jelentés 1149/1945. sz. Jelentés Rákóczifalva község előjáróságától 1330/1947. szám. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár 23 A fehér 30-as oldalszámú B-24 Liberator személyzetének története és személyzet adatait tartalmazó táblázat Jánkfalvi Zoltán Mohos Nándor „Halálos zuhanás" című cikke alapján készült. Az anyag a TOP GUN 2002/2. számában található. 235