Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Kiss Erika: Az Aprítógépgyár fél évszázada
- Miért gyártják? - Kellett. Az csináltuk, ami jött. - hangzott a rövid, de sokat mondó válasz. Az igazgató (Jakos János) szerint ők azt gyártanak, amit rájuk bíznak. - Egy éve kerültem ide. Az iparág legfiatalabb, legkorszerűbb gyárába. Ezer emberért vállaltam felelősséget. És ezek után márciusig nem tudtam, hogy mit gyártunk majd ebben az évben... Csányi Egon főmérnök ezt mondja; - Négy éve vagyok Jászberényben. Elhiheti amit mondok, úgy kezelnek bennünket, mint az iparág tűzoltóságát. Ami ég, ami sürgős, és máshonnan kilóg, az jön Jászberénybe. ...elkészült a rizshéjlap kísérleti gépsora is. Kitűnő ötlet volt. A rizshéjból olyan mű falapokat készítene ez a gépsor, amelynél még a ragasztóanyag műgyantát is megtakaríthatnánk... A kísérleti gépsor, - melynél a műszaki fejlesztés költségeit a minisztérium állta - ma is, egy esztendő után is ott rozsdásodik a gyár udvarán. A Szolnok megyei tanács ugyanis máig sem tudta elhatározni, hogy rizshéjlap üzemet létesítsen Karcagon a nagy rizshántoló malom mellé..." A sikerjelentések sem hiányoznak a helyi sajtóból. A Néplap 1964. november 6-i számában ezt írja: „.. új gyártmányunk a ferdegörgős csőegyengető gép. Idén 12 darabot készítünk Lengyelországba, ezenkívül három csőhúzópadot és kiszolgáló berendezést... konzervgyárimosóberendezést is gyártunk és a Szovjetunióba rekupátorokat. Egy szintermagnezit kemencét Görögországba készítünk..." Majd még egy híradás a Néplapból 1964. december 9-én: „A jászberényi Aprítógépgyár adósa maradt a népgazdaságnak. Ez év második felétől miniszteri biztos irányította a munkát az üzemben. ...a kezdeti nehézségek után javult az üzemben az irányítás, normalizálódott a gazdaságvezetés és a társadalmi szervek vezetőinek viszonya... Mondhatni tehát, hogy az Aprítógépgyárban hosszas stagnálás után most előbbre lépnek, vagy ahogy egy gyári munkás mondta, a feléledés kapujához értek... A vezető beosztású emberek nem ragaszkodnak eléggé egy-egy jó szakmunkáshoz. Vannak, akik csak azért kerülnek el a vállalattól, mert olyan személyes, vagy közügyeket érintő kérdések sem találnak meghallgatásra, amelyet pedig ellehetne intézni." A gyár nehéz helyzetének megoldására a minisztérium ismét vezetőváltást határoz el. Jakos János helyett Keresztes Jánost küldik Jászberénybe előbb miniszteri biztosnak. Erre általában akkor kerül sor, ha a válság megoldására ideiglenesen küldenek egy vezetőt, míg az igazit meg nem találják. Azonban Keresztes János két éven át 1964—66-ig volt miniszteri biztosként a gyár vezetője. Nem találtak nála jobbat, vagy nem is kerestek? Ki tudja, mindenesetre az 1966— 1969-es években ő a kinevezett igazgató az Aprítógépgyár élén. Ez azonban számos, a gazdasággal összefüggő kérdést nem old meg, hiszen a hiba nem a személyekben, hanem a struktúrában, a tervgazdálkodás működésképtelenségében rejlik. A Néplapban 1965. június 1 -én A bürokrácia útvesztőjében címmel jelent meg cikk, mely talán a legjobban villantja fel az akkori állapotokat:,,... A vállalat 1964. augusztusban felettes szervétől a Kohóés Gépipari Minisztérium Általános Gépipari Igazgatóságától irányadó tervszámként 235 milliós idei tervet kapott. A vállalat ennek megfelelően töltötte ki kapacitását megrendelésekkel, igazolta vissza a vevőknek a megbízásokat. ... Novemberben már kezdtek olyan húrokat pengetni, hogy az Aprítógépgyár nem képes 235 millió termelési terv teljesítésére. November végén hitelt érdemlően már csak 192 milliós feladatról volt szó. A gyár ettől 43 millióval több megrendelést vállalt el, s természetesen 1965. első félévére szóló anyagmegrendelést is feladta... ...Az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium utasítása viszont csak 1965. március 31-ig adott lehetőséget a terven felüli rendelések büntetés nélküli sztornírozására, ... de az általános gépipari igazgatóság jóváhagyása váratott magára május 10-ig! Az Aprítógépgyár kellemetlen helyzetben van. Tervének késedelmesjóváhagyása miatt nem csak a rendelésből törölt 50 millió forint után kell fizetnie kötbért egészen éven át megrendelőinek, hanem 13 millió forint értékű norma feletti anyagkészletére kapott hitel után a büntető kamatot is!" Egy tartály elkészítése nem kis munka (Fotó: Faragó László) Más téren is vannak akadályok, ép ésszel fel nem fogható, egymásnak ellentmondó intézkedések. Az ötvenes, hatvanas évek problémái közül az is figyelemre méltó, hogy a jászberényi gyárban saját tervezőgárda nincs. A gyártandó termékek terveit készen kapják a minisztériumtól, illetve annak tervezővállalatától, legtöbbször a KGMTI-től. Jászberényben a gyártástervezés, a technológia igényel mérnöki felkészültséget, ez ad a műszakiak számára szép feladatokat. Azonban amikor látták, hogy maguknak is kell e téren lépni, akkor is sok akadállyal találták magukat szemben. A Néplapban Fábián Péter 1965-ben a gumikeverő hengerszék fejlesztésének kálváriájáról ír, mely szintén évek óta tart. A fejlesztésről - ami a cikk állítása szerint tíz millió devizát hozhatna az országnak - már 1964-ben beszámolt a lap, de egy év után sem történt semmi, a tervek papíron maradtak, mert: „a prototípus elkészülte után a sorozatgyártás feltételeit is meg kell teremteni, de arra csak 1968-ban lesz lehetősége a gyárnak. A gumikeverő hengerszék fejlesztése azért maradt abba, mert nincs rá pénz, de a gyártáshoz sincs kapacitás 1968-ig. E cikkben ez is kW: „A jelenlegi gyártmányok 30-40%-a korszerűtlen, előállításuk, termelésbe való beállításuk ma már nem gazdaságos."A gyár termékstruktúráját egy melós találóan így jellemzi: Amit mi itt az aprítóban nem gyártottunk, az valójában nem is létezik! A hatvanas évekbeli szocialista gazdálkodás bajaira talán legjobban egy másik újságcikk mutat rá. Az új gazdasági mechanizmusra való felkészülésről ír Fábián Péter a Néplapban 24 az aprítógépgyáriak 208 24 Néplap 1967. október 29.
