Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Kiss Erika: Az Aprítógépgyár fél évszázada
A kenyércsata E vállalásukat hősiesen teljesítették. A Néplap 1954. február 11-én ír róla: „Pénteken reggel tíztagú csoport indult útnak az Aprítógépgyárból Dévaványa és Csorvás felé, hogy sokéves szakmai tapasztalatukkal, képzettségükkel segítséget adjanak a két gépállomásnak, s eleget tegyenek a Minisztertanács felhívásának: Minden erőt a mezőgazdaság megsegítésére." A gyár ekkor 5400 forint értékű forgácsoló és kéziszerszámot juttatott a javításokhoz. „Emellett mást is teszünk a mezőgazdaság megsegítésére. A tervezett 200 nehézboronán kívül újabb 100 darabot fogunk készíteni az első negyedévben" - áll az újságcikkben. A mezőgazdasági termelés 1952-53-ban mélypontra zuhant, de az időjárás is rendkívüli nehézségeket okozott, így a „csata" folytatódott. A gyáriaknak újabb és újabb felajánlásokat kellett tenni, s rendületlenül gyártani a boronákat, gépalkatrészeket. Februárban, márciusban, áprilisban is olyan cikkek jelennek meg, melyek ezekről szólnak. Végül - az újsághírek tanúsága szerint - kétezer nehéz rögtörő borona helyett 2250-et gyártottak. Emellett mintegy 150 ezer forint értékű csapszeget, csuklót és kenőgyűrűt is készítettek a traktorokhoz. A gyáriakat a karcagi és túrkevei gépállomások és téeszek megsegítésére rendelték ki, de a helyieknek is segítettek. A Néplap 1954. április 27-én ezt írja: „A jászberényi Aprítógépgyár lemezlakatos műhelyének dolgozói a helyi Kossuth tsz részére vető- és egyéb mezőgazdasági gépek javítását végezték el terven felül. Ezért a Kossuth tsz vezetősége e munkájuk elismeréséül 31 kiló juhsajtot és üdvözlő levelet küldött a lemezlakatos műhely dolgozóinak." Ebből az időszakból származik a következő terméklista is. Az Aprítógépgyárban a boronák mellett készültek traktorokhoz differenciálcsavarok, persely, rúdfej, gömbpofa, olajszóró hüvely is. Ezek mellett közszükségleti cikkeket is készítenek, mégpedig szenes- és szemétlapátokat, lópatkókat, nyolcfokú fedőtartót, lábtörlő rácsokat, duplalemezes kéményajtókat; hegyes és lapos patkósarkokat; szalmahúzó horgot, répavágó és tűzpiszkáló vasakat. Mindezekhez egy harminctonnás présgépet is ígértek a gyáriaknak a gyártás könnyítésére. A mezőgazdasági csata valószínűleg elvonta az erőket, mert olyan hírek is napvilágot látnak, melyek az exporttervek elmaradásáról tudósítanak. A Néplap 1954. május 12-i számában ez áll:„/1 második negyedév megindulásakor elhatározták az Aprítógépgyár dolgozói, hogy pótolják 2 millió forint értékű export elmaradásukat, a napi rendszeres teljesítésén túl arányos részletekben egyenlítik ki adósságukat. " Az elmaradások okaira is van magyarázat. Az öntvényeket Sztálinvárosból, Diósgyőrből, de máshonnan is kapják, s ezek minősége gyakran kritikán aluli. A sok selejtöntvény miatt a gyáriak nem tudnak ütemesen, tervezetten dolgozni. Ekkor, 1954 nyarán, a megyei pártbizottság a helyi szervek bevonásával vizsgálatot tartott az Aprítógépgyárban 15 . Feltárták a munka folyamatosságát gátló tényezőket, az anyagellátás, a kooperáció zökkenőit, a műszaki adminisztráció hibáit, valamint a munkafegyelem lazaságait. Majd kiadták a jelszót: „ Harcoljanak jobban a termelékenységnöveléséért, az önköltség csökkentéséért, a műszaki kultúra fejlesztéséért az Aprítógépgyárban!" A szakmunkásképzésre is figyeltek. Szintén a megyei lap írja egy cikkében 1954. február 18-án: „ Mikor az üzem két évvel ezelőtt megindult, jóformán magának a vállalatnak kellett előteremtenie a szűk15 Néplap 1954. július 22. séges munkaerőt. Anyaüzemétől a Ganztól csak néhány tapasztalt szakembert, műszaki vezetőt küldtek ide annak idején, s nekik kellett teljesíteniük a frissen át képzett munkások seregével..." A szakmunkáshiány azonban változatlanul nagy problémája ebben az időben is a vállalat vezetőségének. Ezen próbálnak segíteni - és nem eredménytelenül - az ipari tanulók gondos képzésével. „A nevelés eddigi eredményei azt mutatják, hogy azok az emberek, akik kezdettől az Aprítógépgyárban sajátították el a szakma fortélyait, a legjobb szakmunkássá nevelődtek..." Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, ebben az évben a szereidének 6, a lemezlakatos műhelynek 5 új sztahanovistája lett. A gépmunkások közül 12-en nyerték el a megtisztelő sztahanovista címet 16 . A második ötéves terv Az 1955-ös esztendőben valamelyest konszolidálódott a helyzet, s az elmaradások is csak időlegesek voltak. Igaz, a lemaradásokat csak hajrával, pótműszakokkal, felajánlásokkal teljesítették. Ebben az évben Indiába készült téglagyári berendezés. A felszabadulási műszakban elkészült még április elején a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek részére a kúpos granulátor. Első negyedéves teljesítményük alapján elnyerték az É/üzem címet' 7 . Lengyelországba szállítottak 7 csőmalmot, 4 hengerművet, 10 tányéros adagolót. Bulgáriába 2 gumikeverő készült. Kínai exportra szállítottak 3 golyósmalmot. Hazai bányáknak is dolgoztak, széntörő hengerművet a Petőfi bányának, és a gyöngyösoroszi ércelőkészítőnek aprítógépeket. Ekkor teljesítményük a havi 185%-ot is elérte! Egy év végi összefoglalás tanúsága szerint 1955-ben Kínába érczúzó és tisztító berendezést szállítottak, Törökországba is exportáltak. A Pécsi Szénbányászati Tröszt számára szénúsztató készült Jászberényben. A Néplap 1956. január 12-i számában az előző év összefoglalójaként az is megjelenik, hogy ,,..a második ötéves terv folyamán az üzem bővítését tervezik, 15 új szerszámgépet is kapnak, s az üzemmel szemben lévő területen megkezdik egy acél- és szürkeöntöde létesítését!" Ez az öntöde aztán 1975-ben vált valóra, de úgy látszik, az ötlet már a korábbi vezetés idején is megvolt, hiszen az öntvényekkel mindig sok gondjuk volt a gyáriaknak. Arról is beszámolt a sajtó, hogy az 1955-ben tapasztalt konszolidálódás minek köszönhető. A Néplap cikket jelentetett meg a gyár új főmérnökéről az augusztus 4-i számban. „- Amióta Gábor Zoltán a főmérnök nálunk, azóta állandóan teljesítjük a tervet- nyilatkozta Gróf Károly elvtárs, az Aprítógépgyár igazgatója. Gábor Zoltán 9 hónappal ezelőtt került az Aprítógépgyár főmérnöki posztjára. A feltárt hibákról a következőket mondta: - ...nem irányították tervszerűen az egyes alkatrészek gyártását, így aztán fontos részek hiányoztak az összeszereléshez, a szerelők nem tudtak dolgozni... Ma már ilyen hiányosság - a gyár önhibájából - nem fordul elő... Megteremtettem az együttműködést a pénzügyi osztály és a gyártás között. Állandóan figyelemmel kísérem az önköltség alakulását... az elmúlt 9 hónap alatt 6%-kal csökkent... Egy esztendővel ezelőtt elég laza volt a technológiai fegyelem. Sokszor előfordult, 16 Néplap 1954. március 23. 17 Néplap 1955. április 30. 205
