Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Kiss Erika: Az Aprítógépgyár fél évszázada
Fennakadások, problémák, termelési csúcsok hajszolása Az Aprítógépgyárban azonban nem zajlott zökkenőmentesen a termelés beindítása. A megyei lapban 1952. április 2-án a következő jelent meg: „A jászberényi Aprítógépgyár nem teljesítette havi terveit. A dolgozók a gyenge munkaszervezés miatt nem tudták teljesíteni vállalásukat, s az üzem januárban és februárban súlyos lemaradásba került... Az április 4-i munkaversenyben azonban fokozatosan törleszti a dolgozó nép államával szemben fennálló tartozását. Ennek eredményeként elkészült az első nyolc vagon áru, melyet a Román Népköztársaság felé irányítottak. Az építő és bányaipari gépeket határidő előtt készítették el a gyár dolgozói." Áprilisban azonban nemcsak ez történt, hanem az is, hogy visszaesett a termelés. „... az éjjeli műszakban csak 3-4gép megy. Néhány héttel korábban azonban 12 gép is ment az éjjeli műszakban... Az ingadozó termelés rossz hatással van a versenyre. A gyengébb kereseti lehetőség kedvetlenné teszi a dolgozókat, s még a termelés fő erői, a párttagok is lassan a tömegek uszályába kerülnek..." A termelés akadozik, de a dolgozók sem állhattak szakmájuk magaslatán, hiszen még mindig tanulják a vasas szakmák rejtelmeit. Egy másik híradás szerint 1952 nyarán is 52-en tanulták a szakmákat, és a technikai minimum tanfolyamokat látogatják. Itt 34-en tettek vizsgát, 29-en jó, 5-en kiváló eredménnyel. Az ipari tanulók száma 40, de közülük többen már darabbérben dolgoznak. A korszellem azonban nemcsak a munkaversenyeket, a túlteljesítéseket diktálja, mást is vállalni kellett abban a korban. Az 1952. augusztus 2-i Néplap adja hírül, hogy „Az Aprítógépgyár a kenyércsatából is kiveszi részét. A környező termelőszövetkezetek és csoportok arató- és cséplőgépeit munka közben éjjeli műszakban és ünnepnapokon is kijavította, új alkatrészeket is gyártott, hogy a nyári betakarításban fennakadás ne legyen. "Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy nem voltak ezek könnyű évek. Kenyér- és húshiány volt, az alapvető élelmiszereket jegyre adták a boltban, ha volt belőlük egyáltalán. A begyűjtések, a padlásseprések időszaka ez, amikor sok falusi parasztemberből lett hirtelen kulák, a rendszer ellensége. Sokan kerültek börtönbe, internáló táborba, ezreket telepítettek ki a városokból kis falvakba, a Hortobágyra, stb. Békekölcsönt is jegyezni kellett annak, aki meg akart maradni munkahelyén. Az újságok ezekről is a sikerpropaganda jegyében szóltak, s arról olvashatunk, hogy némely szerencsétlen falusi miként próbált megmenteni saját családjának egy malacot, néhány csirkét vagy a téli tüzelőt, s miként leplezte le a rendőrség, az ÁVH. Találtam olyan feljegyzést is, mely arról szól, hogy Jászberényben a tanácsi emberek közül már senki sem vállalja a begyűjtési biztosságot. Szóval a gerincesség egy idő után azért megmutatkozott! 10 Októberben szintén sikerjelentést ad hírül az újság: „A gyárból 7/ vagon gépekkel megrakodva indul a népi demokráciák felé. A gépek nagy része Romániába indul, egy most épülő ércbánya felszereléséhez... A még épülő új üzemben azonban igen sok technikai akadállyal kell megküzdeniük a dolgozóknak, de mindent megtesznek érte, hogy exporttervüket teljesítsék." 10 Tanácsi jegyzőkönyv 5/1951. április 15. 11 Néplap 1953. január 15. 12 Néplap 1953. január 17. A bírálat határai és hatásai Később is szólnak hírek a szervezetlen termelésről. Anyagra kell várni, tervszerűtlenség a jellemző, s ez fegyelemlazuláshoz vezet. A gépek gyakran állnak, a termelés nem folyamatos, rossz a kooperáció más gyárakkal. Az üzemi állapotok sem rózsásak, hiszen sok a hiányosság. A Néplapban megjelentek szerint 1953 elején 11 a lemezlakatos-műhely ajtaját nem lehet becsukni, két ember sem bír vele. A műhely ablakai kitörtek, de nem üvegezték be azokat, így „fütyül a szél a műhelyben." Az üzemben szabadon száll a kovácsműhely füstgáza. „Szabad tűzhely van a csarnok közepén és a füst a mennyezetnél megakad. Határozat volt arra, hogy füstelszívókat készítsenek, illetve a fal melletti tűzhelyek elszívóit nagyobbítsák. A határozatot azonban nem hajtották végre." Ráadásul bírálni, a hibákat felvetni sem lehetett egyszerű. Egy példa erre, szintén a Néplapban 12 megjelentek szerint: „A kritika olyan »fogadását«, amilyent Gróf Károly igazgató alkalmaz meg kell szüntetni"- írja a lap újságírója, majd így folytatja: „Nemrég SzunyiBéla elvtárs, sztahanovista esztergályos a Szabad Népben bírálta a vállalaton belül uralkodó szervezetlenséget. A cikk megjelenése után a vállalatvezető felhívatta Szunyi elvtársat, és - amihez senkinek nincs joga - felelősségre vonta írásáért. A szakszervezet elnöke, Tóth elvtárs később azt vetette fel a vállalat vezetősége felé, hogy a lemezműhelyben nagy a füst, rossz a levegő. Nincs biztosítva a dolgozók egészségvédelme. A vállalatvezető a felhívást figyelemre sem méltatta..." A gyár dolgozóinak még 1953 elején is építik a lakásokat a Rákóczi úton 13 . A családi házakat novemberben, decemberben is építették, sőt év elején is folytatták a munkát, mert „az építőanyagok helyes tárolására gondoltak és gőzgép biztosítja a melegvizet, amivel a maltert keverik.''Ez az év is változatos, a termelésben előbb a fennakadások a jellemzőek, de később a sikerkrónikák is megjelennek. „Márciusban még az 50%-ot sem érte el az Aprítógépgyár készáru tervteljesítése. Szégyenletes volt az elmaradás. A műszaki vezetőség ezt azzal magyarázta, hogy: „hiányzik a nyersanyag, nem szállítanak más vállalatok". De vannak más problémák is. Májusban azt írja a Néplap 14 egyik cikke, hogy: „Hiányzik a műszaki előkészítés. Mindmáig elnézték, hogy a lemezműhely 27 dolgozójából mindössze IO-en teljesitik a normát." Kiderül, hogy a technológiai tervet sok esetben nem tartják be, hiányzik az alapos műszaki előkészítés és ellenőrzés is. A gyárban 1953-ban azonban mégis elkészült a dorogi mészmű számára egy nagyobb teljesítményű tömörítőgép, a lábatlani Cementes Mészművek számára egy golyósmalom és egy kőtörőgép. A Dunai Cementműveknek, valamint a Magnezitipari Tűzállóanyaggyárnak szárítódobot szállítottak. A tatabányai Cement- és Mészművek két klinger hűtődobot kapott. Végül - az újsághírek szerint - az 1953. évi tervet 2,9 nappal előbb teljesítették és 100,9%-os teljesítést értek el. Az 1954-es évre pedig vállalták, hogy traktoralkatrészek gyártásával segítik a környező téeszeket valamint a jászberényi gépállomást. 13 Néplap 1953. január 30. 14 Néplap 1953. május 24. 204
