Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Glück Jenő: Adatok Popovits Zsigmond szolnoki törvényszéki tanácselnök aradi működéséről

Tevékenysége 1848 nyarán nagymértékben a délvidékre irányítandó nemzetőrség felállításához kapcsolódik. Arad vármegye viszonylatában e feladatok megkívánták a lakosság többségét kitevő román parasztság mozgósítását. Többek között tagja volt annak a bizottságnak, amely Gerasim Rat püspököt kérte fel a világosiak megnyugtatására.

1

' Az 1847/48. évi országgyűlés XX. törvénycikke lehetőséget biztosított a magyarországi románoknak, hogy számarányuk szerint választott képviselőik az összehívandó görögkeleti egyházi kongresszuson képviseljék követeléseiket. Végeredményben a Beöthy Ödön

12 bihari követ által előterjesztett módosítás biztosította a román többségnek önálló egyháza proklamálását. Az aradi egyházmegye 11 választott küldötte között szerepelt Popovits Zsigmond is. Sajnos, a szerbek mesterkedései folytán a kongresszus megtartása Temesváron 1848. június 25-én meghiúsult. Az aradi küldöttek, köztük Popovits Zsigmond még Temesváron kérvényt intéztek a magyar kormányhoz, amelyben nemzetiségük elismerését, az önálló görögkeleti román egyház megvalósítását és évenkénti egyházmegyei zsinat engedélyezését kérték, az utóbbit egyházi, iskolai és alapítványi ügyeik rendezése érdekében.

13 Ezen előterjesztés kapcsán 1849 márciusában került sor Köröskisjenőn

14 az aradi görögkeleti egyházmegye zsinatára, amelyen Arad, Békés, Csanád, Csongrád, Bihar vármegyék küldöttei, valamint a karcagi plébánia képviselője vett részt - közöttük Popovits Zsigmond is. A Honvédelmi Bizottmány kormánybiztosaként Drágos János képviselőt küldte ki, aki néhány nap múlva megbékélési tárgyalásai közepette tragikus módon elhunyt. A zsinat Popovits Zsigmond közreműködésével korszakalkotó egyházi és iskolai reformokat fogalmazott meg, amelyek a forradalom leverése után csupán 1864, illetve 1868 után valósulhattak meg.

15 Az Arad vármegyei románság tömegei lényegében a szabadságharcot támogatták, és nagy számú honvédet biztosítottak. Ezen erőfeszítések nagymértékben azon kedvező intézkedések nyomán születtek, amelyek a románság egyházi és iskolai ügyeit mozdították elő, mint például a papság fizetéskiegészítése, a kuvini szeminárium felállítása stb., valamint jelenlétük megerősítése a megyei tisztikarban. Ehhez kapcsolódik az 1849. évi butyini

16 képviselőválasztás, amelynek keretében Popovits Zsigmond 347 szavazatból 221-et nyert el és ezzel együtt a mandátumot is. Az országgyűlés május 26-i ülésén igazolta és a szabadelvű román képviselőkhöz csatlakozott. Júliusban azonban visszatért Aradra, és részt vett a honvédség kiegészítésében, valószínűleg a Damjanich János tábornok parancsnoksága alatt szerveződő várőrség számára, miután a hó elején a császáriak kapituláltak.

17 Világos után Popovits Zsigmondot elfogták, majd haditörvényszék elé állították, de a megtorlások enyhülésével 1850. július 20-án királyi kegyelemben részesült. Pestről a Bihar vármegyei Bélbe

18 utasították, és a helyi hatóságokat szoros felügyelettel bízták meg. A kísérőlevél szerint „Popovits Zsigmond igen megrovolt egyén", aki lakhelyét felsőbb engedelem nélkül nem hagyhatja el. Két év után áttette székhelyét Butyinba. Felsőbb helyről az ottani hatóságok figyelmeztetést kaptak, hogy „a román titkos társulatnak tevékeny tagja". Mégis a következő évben engedélyezték, hogy a Waldstein uradalomban végzettségének megfelelő állást kapjon. Csupán az általános amnesztia kihirdetése után (1856) működhetett újra ügyvédként a helybeli bíróságnál.

19 A nyilvános politikai életbe az októberi diploma után kapcsolódott be, mint az aradi megyei bizottmány tagja, majd a butyini kerületben képviselővé választották (1861). Az országgyűlésen a határozati párthoz csatlakozott. Az országgyűlés feloszlatása után Aradon szerepet vállalt a román nemzeti mozgalomban, amely a megye vezetésének megszervezését tűzte ki célul, beleértve a román nyelv hivatalos használatát is. Programjuk, kezdve a községi szintet, fokozatosan valósult meg a mérsékeltebb Teodor Serb (1863-1864) főispánsága idején, majd kiterebélyesedett utóda Gheorghe Pópa de Teius (1864-1867) hivatalnokoskodása alatt.

20 Popovits Zsigmond mind magasabb beosztásban működött a megyei tisztikarban, míg végül 1864-1865-ben első alispán lett Arad vármegyében. Politikai tevékenységének egyházi vetületét jelentette 1864-ben a karlócai görögkeleti zsinaton való részvétele. Ezen a többi román küldöttel együtt kifejezték feltétlen igényüket a szerbektől történő elválásra és önálló egyház létesítésére. Végül ugyanazon évben kívánságuk királyi jóváhagyást nyert. Mint az aradi egyházmegye világi vezetője az egyházi és iskolai ügyeknek élete végéig szóvivője maradt.

21 Az alkotmány helyreállítását megelőző 1865. évi választások alkalmával újra Butyinban szállt harcba a mandátumért. Kemény küzdelem után a magyar szabadelvű jelölttel szemben győzedelmeskedett. Az országgyűlésen a román nemzeti vonalat támogató képviselőcsoporthoz csatlakozott. Az 1868-as nemzetiségi törvény tárgyalásánál több javaslat előterjesztésével igyekezett a rendelkezések kereteit tágítani. A továbbiakban Popovits Zsigmond működésének jelentősége abban áll, hogy végleg szakított Gheorghe Pópa de Teius és köre Bécs felé orientálódó vonalával, amely szembenállott a magyar szabadelvű táborral, és a nemzeti állam kifejlesztésével, beleértve Erdély és Magyarország egyesülését. Lázár lonescuval élére állt annak a mozgalomnak, amely a Partiumban elsőként számot vetett az 1867-es fordulattal, és egy modern párt alakítását tűzte ki célul. E mozgalom keretében 1867. december 26-án 50 tagú előkészítő bizottság alakult, amelynek Popovits Zsigmond társelnöke lett. A párt végleges megalakulására 1868. augusztus 28-án került sor Popovits Zsigmond elnöklete alatt. Tagságuk csakhamar 3400 főre szaporodott. Első nagy erőpróbájukat az 1869. évi országos választás jelentette. A párton belül ekkorra kiélesedett a belső harc a Popovits Zsig11 Aradi Nemzeti Levéltár. Acta Congregationis 1099,1102,1158/1848. 12 BEÖTHY ÖDÖN (Nagyvárad, 1796. december 2. - Hamburg, 1854. december 7.) ellenzéki liberális reformpolitikus, 48-as kormánybiztos. Victor Hugó barátja. 13 GLÜCK 1998.-49-50. p. 14 KÖRÖSKISJENÖ - Bihar vm., központi j. - ma Ineu Romániában. 15 MISKOLCZY Ambrus: Egyház és forradalom. A körökisjenői ortodox román egyházi zsinat. Bp., 1991. 54. p. 16 BUTYIN - KÖRÖSBÖKÉNY = Arad vm., borossebesi j. - ma Buteni Romániában. 17 Aradi Nemzeti Levéltár. Acta Congregationis. 1865/1848. és Eugen GLÜCK: Deputatii románi in parlamentül Ungariei in 1848/49. SIMPOZION GIULA, 1999.46. p. 18 BÉL - Bihar vm., béli j. - ma Belin Romániában. 19 Nemzeti Levéltár, Arad. Megyefőnökségi iratok 89/1850. prez., 227/1852. prez., 2940/1850., 122/1853. 20 GLÜCK Jenő: A Román Nemzeti Párt csírája, az aradi pártalakulás (1867-1875).- SZÁZADOK, 1997. évf. 4. szám 1371. p. - A továbbiakban: GLÜCK 1997. 21 SUCIN, I. D. - CONSTANTINESCU, E: Documente priritoare la istoria Mitropoliei Banatului, Timisoarai. V. II. 847. 198