Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Glück Jenő: Adatok Popovits Zsigmond szolnoki törvényszéki tanácselnök aradi működéséről

Popovits Zsigmondné szül. Steinitzer Etelka, gyermekei: Gyula, Szilárd én Ilonka, valamint rokonai nevében is mély fájdalommal tudatja szeretett férjének POPOVITS ZSIGMOND-nak a .szolnoki lm törvényiszék elnökének sa.if. 1-SSOí 'évi májas íhc/'M-ik-napján d.je. .'h )9 órakor, életének G8-ik s'-boldóg házasságának' 22-ik évében' hosszabb betegeskedés után.. tíUlö-lobb következtében történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hűlt tetemei a f. 18S9. évi május hó 15-ik napján d. u. Gorakor fognak a halottas háznál'a gör. keleti .egyház szertartásai szerint bcszcnteltetit.i s annak utánna a szolnoki temetőben örök nyugalomra tétetni. Szolnok, 1S89. május 14. íliil honin! ví, uy.om. Uakoi I^tviln mr^yo!.-iiyoiailísí WönyViiyoináilJiib* mond vezette mérsékeltek (a Deák-párttal együttműködést keresők) és az úgynevezett „dáko-román" követői között. Végül az előbbiek keresztülvitték a megegyezést a Deák-párttal, ami négy mandátum biztosítását jelentette, beleértve egyet Popovits Zsigmond számára a butyini kerületben. Időközben más vidékeken is román politikai szervezkedés indult. A temesváriak 1869-ben együttműködésre hívták fel az aradiakat, de az utóbbiak válasza elutasító volt. A legfontosabb vitapont a kiegyezést szabályozó 1867. évi XII. te. és Erdély uniójának elismerése volt, amelyek mellett Popovits Zsigmond és Miron Románul, a későbbi szebeni metropolita határozottan foglalt állást.

22 A párton belüli harc magát a szervezet létét tette kérdésessé. Komoly erőpróbára került sor az 1870 áprilisában tartott nagygyűlésen, valamint a következő évben is. Végül Vicentiu Bates hatására a többség magáévá tette azt az álláspontot, hogy a románság nemzeti követelései csupán „törvényes úton" valósíthatóak meg. Ezzel elutasították a párton belül szerveződő radikális csoportosulás vonalát, és Popovits Zsigmond továbbra is elnök maradt. A kettős irányzat tovább élt. Popovits Zsigmond azonban belefáradt a folytonos küzdelembe és 1872-ben megpályázta az újonnan kiépülő modern igazságszolgáltatási rendszer keretében felállított borosjenői

23 törvényszék elnökségét. A bírói szervezet további átalakítása folyamán távoznia kellett Borosjenőről és 1875-ben Karcagra, majd Szolnokra helyezték át hasonló minőségben.

24 A halál 1889. május 14-én ragadta el és másnap Szolnokon helyezték örök nyugalomra.

25 Reméljük, a kutatás a későbbiekben bírói és közéleti tevékenységét Karcagon és Szolnokon is figyelemre fogja méltatni. IRODALOM ARADI KÖZLÖNY IV. évf. 135. szám. 1889. május 19. GLÜCK Jenő: A Román Nemzeti Párt csírája az aradi pártalakulás (1867-1875).SZÁZADOK, 1997. évf. 4. szám 1371. p. GLÜCK Jenő: Ismeretlen fejezetek a magyarországi román nemzeti törekvések történetéből.- EURÓPA 3. Bp., 1998.41. p. GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Történeti Tanulmányok, 2. Szeged. 1999. 294-295. p. GLÜCK, Eugen: Oeputatii románi in parlamentül Ungaríei in 1848/49. SIMPOZION GIULA, 1999.46. p. MISKOLCZY Ambrus: Egyház és forradalom. A köröskisjenői ortodox román egyházi zsinat. Bp., 1991. 54. p. SUCIN, I. D. - CONSTANTINESCU, E: Documente priritoare la istoria Mitropoliei Banatului, Timisoarai. V. II. 847. 22 GLUCK 1997.-1378. 23 B0R0SJEIM0 - Arad vm., borosjenői j. - ma Ineu Romániában. 24 GLÜCK 1997.- 1380-1382. p. 25 ARADI KÖZLÖNY IV. évf. 135. szám. 1889. május 19.-3. p. 199