Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Tolnay Gábor: Dévaványa mezőgazdasága a jobbágyfelszabadítás után
100 hold-n. ölet 40 hold-n. ölet 18. A városnak adtak 19. Vályoggödörnek adtak 20. Temetőnek adtak 39 hold - n. ölet 21. Halasy Kázmér szélmalmai telke fejében hagytak 10 hold-n. ölet Összesen: 6.960 hold 12 n. öl azaz 5.220 kat.hold 12 n.öl A földesurak adtak azaz Ebből osztottak ki azaz Maradt azaz 18.607 hold 697 n. ölet 13.955 kat. hold 1097 n. ölet 6.960 hold 12 n. ölet 5.220 kat. holdi 2 n. ölet 11.647 hold 685 n.öl 8.735 kat. hold 1085 n.öl Megegyeztek abban, hogy a megmaradt remanenciális és censuális nevezet alatt ismeretes földeket a dévaványai lakosok között birtokarányosan osztják ki. Egyezség született abban is, hogy a nádasrétből történő foglalásokról mindenki lemond, ezt nem tekintik birtoknak. Csak azokat tekintették törvényes birtoknak, amely után a földesúrnak haszonbért fizettek. Megállapodtak abban is, hogy a remanenciális és censuális földek birtokosai a kapott földet három részre osztják. Egy részét a kapás vetemény termeltetésére alkalmas földek alkották, a többi szántóföld képezte a második részt, a harmadik részt pedig a nádasrétek alkották. Ennek a felosztásnak az volt a célja, hogy mindenkinek egyenlő arányban jusson a háromféle minőségű földből. Azoknak, akik a földet egy tagban kívánták kiméretni, csak az osztályozásnak megfelelő arányban tehették azt. A maradványföldekkel rendelkezők azzal egy tagban vehették ki a járandóságaikat. A „Örök úrbéri-egyesség"-et 1859. október 18-án, Dévaványán a következők írták alá: I. Választott képviselők 32 fő II. Közlakosok 596 fő III. Az egyházak részéről: a) Református egyház 6 fő b) Katolikus egyház 5 fő IV. A négy línea részen lévő nemesek részéről 4 fő V. A város részéről 6 fő Összesen 649 fő A 649 fő aláírása után 1859. október 24-én azután hitelesítették az egyezséget Békéssy Károly és ifj. Paraszka János szolgabírók. 1859. november 4-én Pesten záradékkal látták el és alírták a földbirtokosok is. Még ugyanezen a napon 131. ügyirat szám alatt Pesten Lenhossék György cs. kir. közjegyző is hitelesítette az egyezséget, amit Heves községben 1859. december 19-én Doboczky Ignác is aláírt. Az ő aláírását ugyanezen a napon egy Ragály nevű hivatalnok hitelesítette a hevesi szolgabírói hivatalban. Ugyancsak aláírta Egerben 1859. december 22-én Halasy Béla, mint néhai Halasy József csődalatti vagyonának örököse. Az ő aláírását T.Msz.33. szám alatt hitelesítette 1859. december 22-én Telbisz Ede cs. kir. közjegyző. Az „Örök úrbéri egyesség" másolatát kiadta és hitelesítette Gyulán, 1860. január 8-án Reithoffer Lajos cs. kir. úrbéri törvényszéki tiszt. Végül a következő záradékkal látták el. „45. sz. Jelen úrbéri egyezség az 1853. mártius 2-án kelt birtokrendezési cs. nyilt parancs 20 34. §. értelmében helybenhagyatik és megerősítetik. Cs. kir. Úrbéri Főtörvényszék. Nagyvárad, 1860. január 24-én. „Károly", Csanády György tanács titkár." Az 1850-es években végrehajtott kataszteri felmérés eredményeiről szóló abszolút és viszonyszámokat tartalmazó kimutatás a következő statisztika, amely szintén figyelemre méltó adatsort közöl a XIX. század közepéről, 1865-ben jelent meg. A táblázatban az összehasonlíthatóság érdekében közöltük a környező mezővárosok hasonló adatait is. (3. táblázat.) 1. A határnagyság tekintetében Dévaványa középen helyezkedik el a maga 64 ezer kat. holdas területével. Meglepő, hogy ebből a határnagyságból a század végére mintegy 10 ezer hold a tagosítások, a határkiigazítások eredményeként más helységekhez került át, mire az 55 ezer kat. holdas nagyság kialakult. Legtöbbször a puszták mozgatásának lehetünk tanúi. 2. A művelési ágak összehasonlítása során az is kitűnik, hogy Dévaványa a legkevesebb szántófölddel rendelkezik. Ebben a vonatkozásban Karcaghoz hasonlít a legjobban. A művelési ágak ilyen nagyarányú hasonlósága igazolja azt a tényt, hogy Dévaványa végeredményben - mint tájegységhez - a Nagykunsághoz tartozik. 3. Nem minden alap nélkül tért ki az 1859. évi úrbéri egyezség arra, hogy a nádasréteket külön megemlítették, hiszen a többi város arányát messze meghaladja a majd 34,5%os arányával. Ekkora területen valóban könnyen learathattak telente több százezer kéve nádat. 4. A mezőváros legelőterülete is igen jelentős szerepet játszott a mezőgazdasági termelés folyamatában. Erre az etnográfiai összefoglalások is utalnak, amikor a hosszú, kétkezi kaszát, mint a magyar rétgazdálkodás egyik legfontosabb vágóeszközét, az évszázadok óta rétgazdálkodást is folytató dévaványaiak példáján keresztül mutatják be. Ugyanakkor a szálastakarmány szállítása közben alkalmazott munkafogásokat is dévaványai példák nyomán ismertették. 2 ' 5. Az öt mezőváros közül Dévaványának volt a legalacsonyabb kat. holdankénti átlagban a kataszteri tiszta jövedelme. Ez a művelési ágak összetétele alapján gondolható is volt. Ebben az esetben is nagy a hasonlóság Dévaványa és Karcag között. 6. Minden bizonnyal sok szubjektív tényező is közrejátszhatott abban, hogy az öt város közül Dévaványán a legalacsonyabb a hasznavehetetlen terület aránya, mindössze 2,58%. A gyenge minőségű terület ránevelte a város lakosságát az okszerű gazdálkodásra. A rentábilis gazdálkodásra szüksége is volt a mezőváros lakosságának, hiszen egy korabeli tudósítás így erről: „Dévaványa, február 17.1859. - Jelen időben, midőn összetett vállakkal kellene iparkodnunk azon, hogy a magyar nemzet és a nép anyagi jólléte s gaz dászati viszonyai (kiemelés tőlem. - T. G.) jobb lábra állíttatnának, és midőn mindenfelől a hangok s oktatások érkeznek, melyek kisebb 20 Az úgynevezett „úrbéri pátens"-ről van szó. - A pátens ebben a korban a végrehajtó hatalom nyílt parancsát jelenti, amely a törvényerejű rendelet szerepét töltötte be. 21 GAZDÁLKODÁS 2001. - 257. és 953. p. 181
