Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Hegyi Klára: A szolnoki szandzsák török várai: Szolnok, Szentmiklós és Csongrád

Szentmiklós párkánya vagy palánkja (parkan, palanka) török alakja Szenmiklós, épült 1554-ben,

8 török kézen 1685-ig 1556-1557 ÖIMB Mxt 578, 77-82. Velics I. 99 100. A zsoldlista a 964-ben, azaz az 1556. november 4-e és 1557. október 23 a közötti évben szolgáló katonákat és a soraikban beállt változásokat rögzíti. A mustrajelekkel az írnok csak azt jelölte, hogy a katona kapott-e zsoldot vagy nem; a szolgálatban állók száma e jelekből és a következő évi névsor adataiból állapítható meg. A listán 230 katona neve áll, a jelenlévők száma 217. A szenmiklósi palánkvárat - amelyet zsoldlistánk párkánynak nevez - Szolnok keleti védelmére építették a Tisza túlpartján. Első fennmaradt zsoldlistájának szóhasználata ezt világosan mutatja, tüzéreit például így nevezi meg: „az említett vár [= Szolnok] párkányának tüzérei". Katonái nagy többségét is a várból telepítették át. A szolnoki őrség ziláltsága miatt (lásd Szolnok 1553 és 1556-1557) az áthelyezett csapatokat természetesen rendbe kellett tenni, alaposan feltölteni, aminek során a közvetlenül Szentmiklósra felvett emberek többségbe kerültek a Szolnokról áthelyezettekkel szemben (a müsztahfizokból négyen, a tüzérekből hatan, a lovasokból 46-an, a martalócokból 23-an szolnokiak, a többi katona későbbi); ez azonban nem változtat azon, hogy a müsztahfiz-, tüzér-, lovas- és martalóc-tizedek Szolnokról kerültek ide. A határvár-helyzetnek megfelelően a védők legnépesebb csapatneme a lovasok hiánytalanul feltöltött százada; a müsztahfizok-tüzérek, illetve az azabok-martalócok kettősei nagyjából hatvan-hatvan katonát számláltak. A lista névsora valószínűleg őrzi az első szentmiklósi őrségét, mert legfontosabb csapatnemeiben példás rend uralkodik, kevesebb hiány a martalócoknál, több az azaboknál tapasztalható. Ez az arányosan beosztott, rendesen feltöltött védősereg 1556-ra kissé megritkult: az egész évben üresen álló 13 és az év folyamán megürült és új emberrel betöltött 27 hely együtt annyit tesz, hogy a listába vett katonák 17 százaléka tűnt el a várból. A lemorzsolódás tehát sokkal kisebb, mint amekkora az új várak első éveiben általában tapasztalható, és össze sem lehet hasonlítani a szolnokiak elvándorlásával. Ennek oka nyilván nem a vonzó helyszínben keresendő, hanem abban, hogy Szentmiklós katonái az első évek zűrzavarán már Szolnokon túlestek. Az írnok az üresedések és a személycserék okait csak elvétve jegyezte fel, az elvándorlók indítékai ismeretlenek. Neve alapján a katonák legalább 43 százaléka balkáni eredetű. A csapatnemek Müsztahfizok: a listán 51 fő, jelen volt 51. Véli Szulejmán kapitány és helyettese, előbb Kurd, az év vége táján a helyére lépett Hüszejn Ali kethüdá alatt 5 tized. Három évvel korábban még a szolnoki müsztahfizok 21-24. tizedeként szolgáltak, amelyek akkor igen hiányosak voltak, az öt tizedben mindössze tíz katona lézengett. Három év múlva Szentmiklóson ebből a tízből is csak négy található meg, a többieket már ide vették fel. A csapatba a 8 Kovács Gyöngyi: Törökszentmiklós a török korban. In: Fejezetek Törökszentmiklós múltjából. Szerkesztette Selmeczi László és Szabó Antal. Törökszentmiklós, 2001. 170: „A hódítók Balaszentmiklóson is egy késő középkori zsoldlista évében nyolc új katona állt be. A jelenlévők legalább egynegyede balkáni származású. A kapitány napi zsoldja 17, helyetteséé 12, a tizedeseké 8, a legénységé 7 (négy emberé 6) akcse. Tüzérek (topcsik): a listán 10 fő, jelen volt 9. Önálló egység (dzsemáat) elöljáró nélkül, amely azonos a szolnoki tüzérek hajdani 5. tizedével. Az egyetlen hiányzó meghalt. Valamennyien keresztény balkániak. Két ember napi zsoldja 7, a többieké 6 akcse. Lovasok (fáriszok): a listán 101 fő, jelen volt 94. Perviz aga alatt 10 tized, a lista elkészítésekor teljes létszámmal. Az egység azonos az 1553-ban Szolnokon szolgált 3. agasággal, amelynek katonái közül 46 még kitartott. A csapatban erős a mozgás: 7 hely egész évben üresen állt, 16 pedig gazdát cserélt, ami együtt azt jelenti, hogy a névsorba vett katonák közel egynegyede vált meg a helyétől; indítékaikat nem ismerjük. Neve alapján az állomány legalább 30 százaléka balkáni származású. Az aga napi zsoldja 20, a tizedeseké 10, a legénységé 9 (hat emberé 8) akcse. Azabok: a listán 23 fő, jelen volt 21. A zsoldlista évében kinevezett Abdurrahman Mehmed aga és helyettese, Habil kethüdá, valamint Mehmed Haszan rejsz alatt 3 hiányos tized, amelyekre a szolnoki azabok 1553. évi listájában nem sikerült ráakadnom; valószínű, hogy az ottaniak ziláltsága miatt az azabokat máshonnan hozták ide. Bárhonnan jöttek is, tizedeik már hiányosak, átlagos létszámuk nem érte el a hét katonát. Két ember indoklás nélkül hiányzott, két hely gazdája szintén indoklás nélkül megváltozott. Mindössze három katonáról tudható biztonsággal, hogy balkáni. Az aga napi zsoldja ismeretlen, helyetteséé 12, a rejszé 9, a tizedeseké 7, a legénységé 6 (egy emberé 7, egyé 5) akcse. Martalócok: a listán 45 fő, jelen volt 42. Rizván Abdullah aga és Nikola Radoszav szermije - egyben az első tizedes - alatt 5 tized, a szolnoki martalócok hajdani, eleve öt tizedből álló második százada. Az ottani állomány kitartott: a 29 szolnoki martalócból 23 itt is megvan. (Eredetileg még két tizedet át akartak vezényelni, névsorukat 6-7. tizedként a zsoldok számításaival együtt beírták a listába, majd áthúzták.) Az állomány már a lista elkészítésekor hiányos, az év végén pedig a tizedenkénti átlagos létszám 8 katona. Az aga kivételével valamennyien keresztény balkániak. Az aga napi zsoldja 12, a szermijéé 8, a tizedeseké 5-6, a legénységé 5 (egy emberé 4) akcse. 1557-1558 ÖNB Mxt 614,139-143. A zsoldlista a 965-ben, azaz az 1557. október 24-e és 1558. október 13 a közötti évben szolgáló katonákat és a soraikban beállt változásokat regisztrálja; tartalmaz két előző és 16 következő évi bejegyzést is. A listára egy szemle jegyeit vezették rá, 24 újonc neve »kastély«-t bővítettek palánkvárrá, a kis magyar erősségbe 1553 végén, de inkább 1554-ben költözhetett be katonailag is a török." 143