Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Hegyi Klára: A szolnoki szandzsák török várai: Szolnok, Szentmiklós és Csongrád

mellé pedig kis személyi anyagot jegyeztek, amelybe belefoglalták a katona származási helyét és legközelebbi rokonait. A listán 234 katona neve áll, a szemlén 201 volt jelen. Ebben az évben a védősereget néhány fővel megemelték, az év csatározásai azonban nemcsak ezt a jelentéktelen többletet vitték el, hanem az eredeti állományt is megtizedelték. A listára vett katonáknak még a háromnegyede sem volt jelen; 33 álláshely egész évben üresen állt (felére a következő évben vettek fel új embereket), 30 helynek pedig megváltozott a gazdája, ami együtt annyit tesz, hogy a listára vett állomány 27 százaléka tűnt el Szentmiklósról. Ennek okát 50 esetben jegyezték a névsorra: a többség, 66 százalék a harcok áldozata, meghalt vagy fogságba esett, 8 százalék más beosztásba került, míg 26 százalék köszönés nélkül odébbállt (ez a szám magas). Neve és a bejegyzett személyi anyagok alapján a katonák legalább 49 százaléka balkáni származású, közülük 55-en keresztények. 26 katonának ismert az eredeti lakóhelye: közel fele Boszniából-Hercegovinából, egyötöde a szerb nyelvterületről származott, hatan a mai Bulgária területéről, ketten Albániából álltak katonának, egy ember pedig Görögországból. Kis-Ázsiából senki nem jött, ketten viszont a hódoltságból szegődtek Szentmiklósra: egyik Pesten született muszlim, másik a szolnoki szandzsákban fekvő Dévaványáról való áttért magyar, Mahmud Abdullah. A csapatnemek Müsztahfizok: a listán 52 fő, jelen volt 44. A tizedbeosztás és a parancsnokok nem változtak. Míg az előző évben a csapatban nem volt hiányzó, most 8 hely állt üresen, gazdáik meghaltak vagy fogságba estek (a következő évben öt helyet betöltöttek). Önkényes kilépő a között a hat katona között sem volt, akinek a helyére új ember került. A zsoldok azonosak az előző éviekkel. Tüzérek (topcsik): a listán 10 fő, jelen volt 10. Önálló egység, amelynek elöljáróját most sem jelölték meg, minthogy azonban az első ember zsoldja 7 akcse, lehet, hogy tizedes. Valamennyien keresztények, a legénység napi zsoldja 6 akcse. Lovasok (fáriszok): a listán 101 fő, jelen volt 82. A tizedbeosztás és az aga változatlan. A hiányzások és a személycserék száma magas, a listára vett állomány 32 százalékát teszi ki. A veszteség nagyobb része, 60 százaléka a háború áldozata, de egynegyede még mindig önkényes kilépő. A zsoldok azonosak az előző éviekkel. Azabok: a listán 23 fő, jelen volt 19. A tizedbeosztás és a tisztikar nem változott. A négy hiányzó miatt a csapat az előző évinél is rosszabbul áll: a tizedek átlagos létszáma alig haladja meg az öt katonát, a veszteség javát az önkényes kilépők okozták. A zsoldok változatlanok. Martalócok: a listán 48 fő, jelen volt 46. A tizedbeosztás és a parancsnokok nem változtak. Két katona meghalt, négyen otthagyták a várat (ötük helyére került új ember). A zsoldok azonosak az előző éviekkel. 1565 ÖNB Mxt 612, 39. Velics II. 347. A budai kincstár pénztári naplója a 973. év első felében, azaz az 1565. július 29 e és 1566. január 21 -e közötti hat hónapban kifizetett zsoldokat tartalmazza csapatnemenként, a müsztahf izokat és a tüzéreket szokás szerint összevonva. Az őrség 179 katonájának folyósítottak zsoldot. Mint a zsoldok elszámolásaiból mindig, a csapatnemeknek most is csak a létszámait tudjuk meg. A ténylegesen szolgálatban állók kevéssel többen lehettek, mert mindig mindenütt szolgált ismeretlen számú, frissen beállt, kinevezési okmányára váró katona, akit még nem fizettek. Kérdés, hogy ez a néhány ellensúlyozza-e azt a bő két tizednyi katonát, akikkel a palánkvár őrszége 1558 óta megkevesbedett. A puszta számok olyan érzést keltenek, hogy nem ügyeltek a folyamatos pótlásra, az őrséget hagyták fogyni. A létszámok a következők: Csapatnem Létszám Müsztahfiz és tüzér 49 Lovas 71 Azab 20 Martalóc 39 Összesen 179 1569-1570 ÖNB Mxt 642, 210-214. ÖNB Mxt 617,7,17. Velics II. 386. Ebben a két évben a palánkvár őrségéről két forrás is maradt: egy részletes zsoldlista és a budai kincstár elszámolása a zsoldfizetésről. Mint mindig, most is a zsoldlista a megbízhatóbb, teljesebb. 1. A zsoldlista (Mxt 642) a 977-ben, azaz az 1569. június 16-a és 1570. június 4-e közötti évben szolgáló katonákat veszi számba. Egy szemle jeleit, valamint csapatnemenként a jelenlévők számát vezették rá. A névsorban 226 katona neve áll, 224 volt jelen. Azóta, hogy Szentmiklóst megrakták katonával, az őrség szerkezete egyáltalán nem, nagysága keveset változott. Az előző években pótolták a hiányokat, s közben leállt az elvándorlás is: az őrség megbízható, nyugodt képet nyújt. Csak két katona hiányzott és egy cserélődött ki (később, nyilván a következő évben még hat). A szemlét megelőző hónapokban (évben?) tizenöt új ember lépett az állományba, kinevezési okmányukat még intézték. Neve után a jelenlévők legalább 40 százaléka balkáni eredetű. Szolnok után ezt az őrséget is elérte a takarékosság, zsoldjait csökkentették. A csapatnemek Müsztahfizok: a listán 52 fő, jelen volt 52. Mehmed Oszmán kapitány és helyettese, Juszuf Ali kethüdá alatt 5 teljes tized. Hiányzás és csere nem volt. A parancsnokok napi zsoldja nem változott, a többieké viszont egy akcséval csökkent: a tizedeseké egységesen 7, a legénységé 6 (három emberé 7) akcse. Tüzérek (topcsik): a listán 10 fő, jelen volt 10. Most is önálló egység (dzsemáat) megjelölt elöljáró nélkül; az első ember zsoldja egy akcséval magasabb a többiek 6 akcséjánál, talán tizedes. Hatan keresztény rácok, négyen muszlim családban születtek. 144