H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Makkay János: A Jászság-határ és az indoeurópai őstörténet: régészeti tények és nyelvtörténeti vonatkozásaik
Az AVK-nak és utódainak (pl. a tiszai kultúrának) a különállása a DVK-tól és utódaitól (a lengyeli kultúrától), valamint az AVK és utódai nagyon hosszú történeti ideig (a Jászság-határ kialakulásától legalább a korai bronzkorig) zajló oppozíciója, ellentétei a balkáni, Körös—Starcevo térség 111 (úgynevezett óeurópai) kultúráival, népeivel jól megfelel annak a feltevésnek, amelynek keretében a protogörög törzsek elődeit az AVK és utódkultúrái körében határoztam meg. 112 Áttekintésem azon a feltételezésen alapul, hogy bár a protogörög egy indoeurópai dialektusból alakult ki, ez a fejlődés nem Görögországban zajlott le. A görög nyelvjárások Görögországba nem egyszerűen nyelvi elterjedéssel/diffúzióval jutottak el, hanem népességmozgáson keresztül. A protogörög csoportok talán egy hullámban vándoroltak délre (feltételezve, hogy a ión és dór ág Észak-Görögországban különült el, talán Thesszáliában vagy ÉNY-Görögországban, ahogy a dórokról gondolják 113 ). Ezek a vándorlások az indoeurópai viszonylag kései fázisára datálhatok, számottevően az indoiráni ág elválása utánra, és valamivel későbbre, mint a proto-anatóliai dialektuscsoport szétvándoriása - a protohettita, protolúvi és protopalái közös őse - és Anatóliába vándorlása. A következőkben röviden körvonalazom érveimet a protogörögök északról való érkezésének bizonyítására. Aligha lesz meglepő, ha azzal a megállapítással kezdem, hogy Gimbutas kurgán teóriája teljesen elfogadhatatlan: nem voltak sztyeppéi eredetű gödörsíros (Yamna) kurgánok Görögországban és egy szemernyi bizonyíték sincs arra, hogy kurgán népesség valaha is betette volna a lábát Hellászba. A protogörögök őseinek északon lévő átmeneti őshazájára vonatkozó érveim a következők: 1. Az indoeurópai őskorkutatásban már közhely, hogy a protogörögök ősei és az indoirániak NY-i ága, később pedig az ősiráni ága elég hosszú ideig szomszédosak voltak valahol a Fekete-tenger és az Észak-Balkán térségében. 114 így a protogörögök átmeneti őshazája olyan területen feküdt, ahol kapcsolatban lehettek az indoiráni NY-i dialektusaival, 115 vagyis valahol a Közép-Balkán É-i régiójában és a Kárpát-medence központi részén: a gödörsíros kultúra nagy elterjedési területének NY-i peremvidékén. 2. A Balkán K-i területei és a Fekete-tenger partvidéke elvethető mint lehetséges átmeneti görög őshaza, mert nem mutatható ki közvetlen nyelvi kapcsolat az anatóliai nyelvjárások őseivel, akiknek ősi lakterületei és/vagy vándorlási útvonalai valahol ebben a régióban voltak Anatóliába való érkezésüket megelőzően. 3. Tehát a protogörög nyelvet beszélő népességcsoportok ősi szállásterületei nagy valószínűséggel valahol a gödörsíros (legkorábbi iráni) elterjedés legnyugatibb peremvidékének közelében feküdtek, vagy a Kárpát-medencében vagy a Balkánon, vagy mindkettőben azaz a Tisza-völgyben és a Keleti-Balkánon, a Vaskaputól NY-ra. 4. Míg a Balkán északkeleti része nem tett volna lehetővé protogörög—protogermán kapcsolatokat, a (3.) pontban jelzett terület a Ti111 Tehát nem gimbutasi értelemben vett. 112 Makkay 2000b 113 A dórok problematikájához vö. Musti, D. Le origini dei Greci. Dóri e mondó Egeo. Roma-Bari 1990, 3-153. Tény, hogy bronzfegyverek koncentrálódása tapasztalható, mely kétségtelenül az Adriai-tenger albán partján a katonai hódításhoz kapcsolódott, és hogy ezek a közép-európai típusok nyilvánvalóan elérték Görögországot Dalmácián és Albánián keresztül a 2. évezred végén, párhuzamosan a dór terjeszkedéssel. Ibid., 154-169. 114 Hoenigswald, H. M. Greek. In: The Indo-European Languages. Edited by Ramat, A. G. and Ramat, P. London - New York 1998, 251. Vö.: Watkius, C. How to kill a dragon. Oxford, 1995,171,413. sza völgyében igen. A kontaktusok helye évezredekre visszamenően a Jászság-határ mentén volt, az északnyugati (DVK) nyelvi kontinuum középső térsége, valamint az AVK és utódai által elfoglalt hajdani Körös térség között. 5. Ugyanez a szituáció tette lehetővé az italicussal való érintkezéseket is. Régészeti tények alátámasztják ezeket a közvetlen érintkezéseket. Például az 1. pont esetében: tény, hogy a gödörsíros (kurgán) kultúra benyomulása az Alföldre a bodrogkeresztúri kultúra vége felé következett be. Kétegyházán a 6. kurgán 1. sírjának temetését halotti áldozatok kísérték: két áldozati tűzhely és egy nagy edény utalnak erre. A kurgánt közvetlenül az áldozatok bemutatása után emelték. Az edény a badeni kultúra legkorábbi (bolerázi) szakaszának az emléke. 116 A gödörsíros népesség tehát a bodrogkeresztúri kultúra életének végén már jelen volt a Tisza völgyében. 117 Vannak tehát a köztük lévő kapcsolatra utaló jelek, bár valószínűnek tűnik, hogy a bodrogkeresztúri népesség visszavonult a gödörsíros benyomulás hatásaira, és részben D felé vándorolt. Valójában a bodrogkeresztúri kultúra az egyetlen őskori kultúra a Kárpát-medencében, mely messze délre eljutott a Balkánon (a Drina nagy kanyarulatáig, a Szávától kb. 100 km-re), amint ezt az arról a területről származó leletegyüttesek és sírok is mutatják. 118 Ez a D-i irányú terjeszkedés bizonyára a protogörögök D felé vándorlásával kapcsolható össze. 6. Azonban akkor, amikor az indoiráni csoportban bekövetkezett az első palatalizáció (a Kr. e. 3. évezred utolsó harmada előtt), még nem voltak közvetlen kapcsolatok az indoiráni akkori legnyugatibb dialektusai (a Dnyepertől K-re élők) és a protogörögök ősei között, akik a Kárpát-medence középső részén éltek (főleg a Tisza-völgyben). Közöttük éltek ugyanis nem csak az erdélyi késő neolitikus törzsek, hanem a Notenkopf-bázisú (tehát DVK rokonságú) festett kerámiák egész keleti (Tripolje—Cucuteni) tömbje is. Ez volt az oka annak, hogy eltérően a prototráktól és a protofrígtől (akik a Kelet-Balkánon és feltehetően Erdély némely részén is elterjedtek), a görögöt nagyrészt érintetlenül hagyta az elsődleges és másodlagos palatalizáció és szatemizáció. 119 7. Következésképp a protogörög elterjedési terület az ÉNY-i dialektus kontinuum középső (legdélebbi) protodialektusától DK-re lokalizálható, az italicusok és vénetek távoli ősei közelébe, akik a lengyeli kultúra területén éltek, és D-DK-re a protogermán kialakulási területétől (valahol Németország és Lengyelország északi síkvidékén). Hogy még pontosabbak legyünk, a protogörög elterjedési terület az óeurópai dialektuscsoport központi területeitől D-re helyezhető. 120 Ez arra az időszakra érvényes, amikor az ÉNY-i dialektuscsoport egy különálló kontinuumot alkotott, amikor tehát későbbi dialektusainak ősei protogermán, protokelta, protoitalicus, protoszláv és protobalti még nem különültek el. Ez volt a vonaldíszes kerámiák megjelenésének és ezzel párhuzamosan a Jászság-határ kialakulásának időszaka. 115 Lásd 81. lábjegyzet és Makkay 1996b, 776-777, sz ún. Graeco-Aryan modellhez. 116 Makkay 1994, 128, további adatokkal. 117 Háusler 1999,143 keltezése tehát téves. Szerinte csak a badeni kultúra végén hatoltak be a sztyeppéi állattartó népek a tiszai alföldre. 118 Vö. Makkay 1996a, 781 119 Ez nem hatott a protoanatóliai nyelvekre sem, mert D felé vándoroltak, amikor az indoiráni nyugati dialektusai még nem terjedtek a Dnyepertől NY-ra, vagyis a gödörsíros korszak előtt, legvalószínűbben a kelet-európai festett kerámia kultúrák kezdetén (Cucuteni-Tripolje-Eró'sd/Ariusd). 120 Old Europe itt Gimbutasétól eltérő értelemben használatos. A. Meillet szerint ez volt a „vocabulaire common aux langues de l'ouest et du nord de l'Europe: langues celtiques, italiques, germaniques." Meillet, A. Les dialects indoeuropéens. Paris 1908. 75
