H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Makkay János: A Jászság-határ és az indoeurópai őstörténet: régészeti tények és nyelvtörténeti vonatkozásaik
A protogörög szülőföld így az ÉNY-i kontinuum központi régiójától D-re feküdt, attól a középső résztől tehát, amelyből a protogermán dialektuscsoport később elkülönült. E. C. Polomé fontos tanulmánya szerint nem végeztek mostanában mélyreható kutatásokat a germán-hellén lexikai megfeleléseket illetően, mivel az izoglosszák tanulmányozása gyakran az őskori etnolingvisztikai kapcsolatok vizsgálatához kötődött, és mert általában nem tételeztek fel közeli szomszédságot a germán és a hellén népek ősei között. 121 A modellem bizonyítékot kínál ezekre az őskori etnolingvisztikai kapcsolatokra és mindkét protodialektus közeli szomszédságára: bizonyítékot a protogörög és a protogermán dialektusok (távoli) ősei közötti közvetlen területi kapcsolatra. Az ÉNY-i dialektuscsoport DK-i határának kis részlete közepén a (korai) Jászság-határral rekonstruálható már a neolitikum hajnalán. Ez a rész a Tisza-völgyben volt azon a területen, amit ma Jászságnak hívunk, és éles régészeti határvonalat jelentett az európai neolitikum két fő etnokulturális térsége között, nevezetesen a Körös-Starcevo kultúra (a balkáni neolitikum határain belüli területek és közösségek, azaz Gimbutas Old Europe-ja) és a Közép-európai Vonaldíszes Kerámia komplexuma (a kívül eső térségek és közösségek: a vonaldíszes kerámia kultúra) között. Összegzés A Jászság-határ egy sokkal hosszabb határvidék része volt az anatóliai-balkáni komplexum (a Körös-Starcevo kultúra) legtávolabbi peremvidéke és a Közép-európai (dunai) Vonaldíszes Kerámia komplexuma között. Az utóbbi a késő mezolitikum alatti számos kis technokomplexum (kultúrák és csoportok) nagy mozaikja volt. Később az egész dunai löszterület egyesült (neolitizálódott) a formáló Körös hatások alatt a fejlett Körös időszakban, és ezek a folyamatok elvezettek a Közép-európai Vonaldíszes Kerámia megjelenéséhez a Közép-Duna, Rajna és Visztula között. A vonaldíszes kerámia másik, kisebb csoportja az Alföldi Vonaldíszes Kerámia hasonló kialakító Körös hatások alatt jött létre az Alföld É-i részén, a Körös elterjedésétől É-ra. Ez a két vonaldíszes kerámia világosan elkülöníthető a Körös kultúrától és egymástól is. Egy lakatlan, durván 30-40 km széles zóna volt a Dunától K-re a nyugati (Közép-európai) Vonaldíszes Kerámia legkeletibb határa - a Gödöllői-dombságban, Budapesttől ÉK-re) - valamint a Tápió- és Zagyva-völgyekben lévő Alföldi Vonaldíszes Kerámia között. 122 121 Polomé 1986 122 Makkay 1996, 38, és 40-42 76 A korai Jászság-határ tehát az újonnan érkezett Körös csoportok és az Alföldi Vonaldíszes Kerámia között volt, az utóbbi azonosítható az őshonos lakossággal, akik kétségkívül egy kora indoeurópai dialektust beszéltek. Mivel a Közép-európai Vonaldíszes Kerámia népessége a korai indoeurópaiak ÉNY-i dialektuscsoportja ősének tekinthető, ésszerű következtetésnek tűnik, hogy a velük D-en és DK-en határos Körös-Starcevo csoportok a balkáni indoeurópai dialektusok elődeit beszélték, beleértve egy részben tőlük független dialektust, amelyet a protogörögök ősei használtak. Ez a régészeti modell választ nyújt a fent körvonalazott problémára, nevezetesen, hogy vajon volt-e közeli szomszédság a protogörögök és a protogermánok ősei között. A válasz igenlő, mert a protogörögök ősei közvetlenül a Jászság-határtól DK-re éltek: az ÉNY-i dialektuscsoport legdélibb határa mentén a Tisza-völgyben. A bodrogkeresztúri kultúra nem a Jászság-határtól É-ra alakult ki (vagyis az ÉNY-i dialektuscsoport területén), hanem a Tisza-völgyben, habár a kultúra később szintén elterjedt ebben a nyugati régióban. 123 A protogörögök ősei így átmeneti helyet foglaltak el a későbbi ÉNY-i és balkáni dialektusok között. Az ÉNY-i dialektusok elődeit a vonaldíszes kerámia csoportjai képviselték az ősidőkben, míg a balkániakat nagy valószínűséggel a Körös-Starcevo-Karanovo csoportok. Ez a modell megfelel a germán-hellén izoglosszák természetének, mivel azok alig tartalmaznak kulturális vagy technikai terminusokat, melyek a társadalomra és intézményeire vonatkoznának, illetve a környezettel vagy használati eszközökkel összefüggő kifejezéseket hiszen a feltárt esetek főleg testmozgásokat, érzéseket vagy cselekvéseket és néhány testrészt jelentő szavak. Vagyis (nagyon korai) alapszókincs, feltehetően a közös indoeurópai nyelvállapotból származik, és egymástól függetlenül őrződött meg a germánban és a görögben. 124 A magyarázat egyszerű: e két protodialektust beszélők, akik nagyon távoli időkben szomszédos területeket foglaltak el, különböző irányba vándoroltak el: a germánok É felé, a görögök D felé mentek. Következésképp technikai terminusaik, intézményeik és környezetük eltávolodott egymástól, és az általuk használt eszközanyag is, mivel az egyik nem indoeurópai mezolit népességekkel került kapcsolatba a távoli É-on, a másik pedig a Mediterraneum sémi és más népeivel, akik már létrehozták a maguk civilizációját. Ez a modell bizonyos értelemben úgy tekinthető, mint a Dimini vándorlás teóriájának felélesztése, bár megfontolható lenne az is, hogy az eredeti Dimini vándorlás teóriában megjelenő régészeri kultúrák - a bükki és tiszai kultúrák - soha nem vándoroltak olyan messzire D-en, mint a bodrogkeresztúri kultúra. Ugyanakkor a bogrogkeresztúri kultúra a Dimini-vándorlás teóriájában korábban szereplő két kultúra genetikai utódjának tartható. 123 Teljesen szükségtelen volt a szlovák kutatásnak a Ludanice kultúra címkét ráragasztani. 124 Polomé 1986; vö. Gendre, R. Due isoglosse greco-germaniche. Indogermanische Forschungen 102,1997, 208-213.
