H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének növényvilága. I. Természet- és növényföldrajzi viszonyok
részén még homokos-löszös-agyagos réti csernozjom, D-DK-re vagyis Jászberényhez közeledve - pedig vízjárta csernozjomos réti agyag. Mélyebb részein szolonyec szikfoltokkal, amelyek zömükben az egykor mind a Zagyva, mind a Tárna árvizeitől meg-meglátogatott terület ármentesítése és víztelenedése után kerültek felszínre (másodlagos szikesedés). Jelenleg - némely részén felülvetésekkel javított - birka- és gulyalegelő. A terület árvízmentesítése utáni belvizek, a talajvízszint-csökkenés, továbbá a térség majdnem tökéletes fátlanságával együttjáró mező- és mikroklíma vetette meg az ágyát az itt élő jellegzetesen sovány-(veresnadrág)-csenkeszes ürmös-cickafarkos (ArtemisioFestucetum pseudovinae et Achilleo-Festucetum pseudovinae) gyeptársulásoknak. Rossz vízáteresztő talajai miatt tavasszal általában kisebb-nagyobb foltokban rövid-időszakos sekély vízfelületekkel borított. Az olykor tekervényes morotvákat, egykori meandereket is jelző vizenyős részein mezei zsurló (Equisetum arvense), csenevész nád (Phragmites australis), valamint több sás- (CarexJ -faj jelzi egykori „félmocsár" voltát. Szittyó félék szintén mindenütt találhatók (leginkább Juncusgerardii; 13. ábra). Tavasszal általánosságban gyakori, f okszerűségben pedig itt-ott domináns a villás-, vetési és réti boglárka (Ranunculuspedatus-, R. arvensis-, R. acris), de nem hiányzik a kúszóés a torzsika-boglárka (Ranunculus repens et R. sceleratus) sem. Túllegeltetett-taposott részein tömeges a csörgő kakascímer (Rynanthus minorj, szikesedő részein pedig a felemás és büdös zsázsa (Lepidium perfoliatum, etL. ruderale) található bőviben. Később hereés lucernafélék [Trifolium fragiferum, T. campestre, T. repens, T. pratense, Medicago lupulina, M. falcata, M. minima), valamint ernyősés fészkesvirágzatúak (Umbelliferae et Compositae) színesítik. Szarvaskerep (Lotus corniculatus), sziki lepkeszeg (Trigonella procumbens), mezei- és kék iringó (Eryngium campestre et plánum), szöszösés csilláros ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides et V. lychnitis), valamint a fekete nadálytő törzsalakja (Symphytum officináié) és alfaja (S. off. ssp. bohemicum) tarkítja. Itt-ott foltszerűen gyakori rajta a réti ibolya (Viola pumila), a mezei árvácska (Viola arvensis), a kamilla (Matricaria camomilla), a réti margaréta (Chrysanthemum leucanthemum) és a magyar szegfű (Dianthus pontederae), - ez utóbbi azonban inkább csak a rétterület középső- és D-i részében. Szétszórtságukban is dominánsak a pusztai- és mezei cickafarkok (Achillea setacea et A. collina), a sziki- és mezei ürmök (Artemisia maritima et A. campestris), az erősebben szikes illetve szikesedő helyeken pedig a sziki pozdor (Podospermum canum), valamint a vékony- és sziki útifű (Plantago tenuiflora, et P. maritima). Ritkaság - ellentétben a magyar-/Z7/«?/tfAz/s pontederaehzeyíűvel - a mezei szegfű (Dianthus de/toidesf A \ a fátyolos nőszirom (Iris spuriaf* és a réti iszalag (Clematis integrifolia; 10. ábraf 6 . A fehér tippan (Agrostis stolonifera) az egész réttársulásban jelen van, társulási szinten ez a 3. legjellemzőbb (Agrostetum stoloniferae). A virágos növények közül említést érdemel még a ligeti-, osztrák- és mezei zsálya (Salvia nemorosa, S. austriaca •= 12. ábra, et S. pratensis), a többféle madártej (Ornithogalum)? 1 Vizesebb részein - főleg ahol öntöztek is - a csikorgófű (Gratiola officina/is), belvízelvezető illetve öntöző csatornái szélén a lándzsás hídőr (Alisma lanceolatum) és a sárga (mocsári) nőszirom 54 Csak a rétterület déli-délkeleti részében fordul elő, fennmaradása igen bizonytalan. 55 Az 1. térkép területében csupán kevés szálban terem, a jelentősebb populációja Jászdózsa közigazgatási területre esik. 56 Ugyanúgy, mint 55., csak kicsit északabbra is. 57 Köztük a védett nyúlánk (Ornithogalumpyramidale) sármával. (Iris pseudacorus) található szép számmal. Újabban megjelent közöttük a rizsgyékény (Typha laxmanni) is. Míg nyáron a különböző keserűfű- és sóska- (Polygonum et Rumex)-ia\ok vannak sokaságban, őszfelére jelentősen megváltozik a tájkép. A rendszeres túllegeltetés - különösen a nem öntözött részeken - lecsupaszítja a tájat, s a csonttá száradt-repedezett talajból jószerével már csak egyes imolafajok (Centaurea sp.-ek, főleg a Jacea), réti őszirózsa (Aster sedifolii) sziki kocsord (Peucedanum officináié) és sóvirág (Limoniumgmelinissp. hungaricum) szálak meredeznek. A rétség egyes helyein nagy foltokban valóságos rózsaszín szőnyegként virít a száz- és százszámra élő őszi kikerics (Colchicum autumnalis; 11. ábra), és csak a szétszórtságuk miatt tűnik kevesebbnek a réti peremizs (Inula britannica) valamint a közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgáris). Ilyenkor látható leginkább a gyepterület gyomosodási folyamata. Méteres laboda- (Atriplex), libatop- (Chenopódium), és áisznö\)aré\-(Amaranthus)-szá\ak csúfoskodnak az amúgy is lesoványodott gyep fölött, a szántóföldekkel határos szélső sávjaiban pedig többfelé különösen feltűnő az állatok által is messziről került szerbtövis (Xanthium strumarium), valamint a parlagfű (Ambrosia e/atior) sokasága. Igen érdekes az itteni szikfoltok növényzete (ezek elemzésébe majd a sorozat következő részébe bocsátkozunk). Itt elöljáróban csak annyit kívánok megemlíteni, hogy egyes tipikus vaksziknövények, mint pl. bárányparéj (Champhorosma ovata) hiányoznak, ami a terület altalajt szikességére utal. A pozsgás zsázsa (Lepidium crassifo/ium) hiányának pedig az 1. pontban tárgyalt tájrésztől mindenben elkülönböző talaj- és szikféleség (csernozjomos réti a 9Y a 9> nem P e &9 löszös homok, szolonyec, nem pedig szoloncsák szik) lehet az eredendő oka. A rétterület egy része természetvédelmi területnek javasolt, de növényvilágának részletesebb vizsgálata (hasonlóan az ettől nyugatabbra, Jászágó irányába elterülő úgynevezett négyszállásperespusztai legelőkhöz'*), még a jövő feladata. Jelenleg mintegy 300 növénye ismert. 59 4. Jászberény térsége, miként azt a 2. térkép tanúsítja, hajdan egymással csaknem összefüggő, vizekkel borított mocsárvilág volt (helyi népnyelvi szókincsemlékünk közel száz, a vizekkel és vizes élőhelyekkel kapcsolatos részterületi elnevezést tartalmaz). Ez azonban már a múlté. A vízi-mocsári növényzet teljesen visszaszorult. A hygropfil társulásokra napjainkban csak az egykor külső-zúgónak nevezett és halastóvá átalakított Zagyva-holtág, a néhai téglagyár mély gödörrendszeréből kialakított horgásztó, illetőleg 1-2, olykor csak időszakosan vízellátott holtág-maradvány, valamint az élő Zagyva és a belvízelvezető-öntözési célokat szolgáló csatornák (pl. a régen Nyavalyka néven ismert néhai Zagyva-ág) vizeiben lelhetünk Jászberény (1. térkép) körzetében. Ezeknek a viszonylag „zárt" társulásoknak azonban már sem a fajösszetételi, sem a mennyiségi viszonyai nem számottevőek a jelenkori helyi természetföldrajzi élettér szempontjából. Társulási színtű fajösszetételi taglalásuk éppen ezért a sorozat II. részéhez, a növényzet részletesebb ismertetéséhez kívánkozik. 5. Más a helyzet az agrárterületekkel és azok széleivel, a ruderáliák-, útszélek és mezsgyék, valamint a valamilyen formában bolygass Ezen a tájrészen egyedül itt, az ún. „Perespuszta" egyik dűlőútja mentén él néhány szálban még a tavaszi hérics lAdonis vernalis). 59 Az 1999-es rendkívüli csapadékos nyár zöldárja áttörte a Tárna védgátját, és a borsóhalmai rétet közel méteres vízmagassággal árasztotta el. Az egész terület hetekig víz alatt állott - „befullasztva" a réti növényzetet -; ez időlegesen bizonyára komoly florisztikai változásokat fog eredményezni. 45
