H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Szabó István: Egy besenyszögi család története az 1900-as évek elejétől idős Danyi István kéziratos önéletírása alapján

SZABÓ ISTVÁN EGY BESENYSZÖGI CSALÁD TÖRTÉNETE AZ 1900-AS ÉVEK ELEJÉTŐL IDŐS DANYI ISTVÁN KÉZIRATOS ÖNÉLETÍRÁSA ALAPJÁN

1 Az egyén és a közösségi kultúra A szociológia, majd ennek hatására a néprajz megkülönböztette egymástól a társadalmat és a közösséget. Következetesen e két fogalmat a magyar néprajzba Fél Edit vezette be, amikor a Néptudományi Intézet Kézikönyve számára a népi társadalom kutatásáról útmutatót, s egyben összegzést is készített.

2 Az elmélet kidolgozója Tönnies, F. úgy fogta fel a két társadalmi képződményt (Gesellschaft • Gemeinschaft), mint egymást időben, illetve történetileg követő képződményeket.

3 A magyar Dékány István, aki Fél Editre is nagy hatással volt a francia és német szociológusokon kívül, nagy erővel elevenítette fel és gondolta tovább a harmincas - negyvenes években Tönnies, F. elképzelését. Ám egyben bírálta is. Ő úgy vélte, hogy nem időbeliségről, történeti egymásutániságról van szó, hanem két, egyidejűleg mindig is létező struktúráról, amely egymást is átszövi.

4 A néprajz számára ez a felfogás használhatóbb, s Fél Edit idézett munkájában már így értelmezi Tönnies, F. eredeti elméletét. Ő inkább a közösség organikus voltát, belső, természetes alakulását, s a társadalom organizált, kívülről szervezett voltát állítja szembe egymással, nem tagadva, hogy a kettő együtt él, s hat is egymásra. A néprajz ezt a teóriát a marxista társadalom elmélet megjelenésével azelőtt levette a napirendről, s kiaknázatlanul hagyta, mielőtt még meghozhatta volna gyümölcseit. Fél Edit néprajzivá tett, szociológiai alapú társadalomelméletét a hatvanas évektől kezdve Szabó László elevenítette fel, dolgozta ki, s alkalmazta is munkásságában.

5 Ugyanő több dolgozatában egy-egy faluközösséget vizsgálva a család és a faluközösség viszonyát elemezve több közösségi típust különített el, s történeti gyökereire is rávilágított (Jászság, palócok, Mátészalka, Kecel, Békéscsaba, Zemplén, Alsó-Garam mente, stb.). E tipológia lényege, hogy a család miként illeszkedik bele a közösség egészébe. A palóc vidéken vagy a Jászságban pl. más nagyobb rokonsági csoportokon át lesz tagja a nagy és kiscsalád is a közösségnek (had, nemzetség, szer, szög), ugyanakkor az északi középhegység egész területén a kiscsaládok, néhol (Cserehát) a nagycsaládok is közvetlenül tagjai a faluközösségnek. Ugyanez áll több alföldi közösségre is (pl. Báránd, Kecel, Tiszazug református települései).

6 Besenyszög az általam vizsgált típusok közé nem sorolható be. Úgy tűnik, önálló képződménnyel állunk szemben. Olyannal, amilyennel Szabó László eddig nem találkozott vagy nem figyelt fel rá. Az említett közösség típusoknál is egymás mellett élő struktúra a társadalom és közösség, együtt van jelen és hat egymásra, mint élő, létező társadalmi képződmény. A szabad állapotú, s e szabadságo évszázadok óta birtokoló jászok és kunok is részei egy nagy társa dalomnak, amelynek intézményei számukra is határt szabtak, ki kel lett elégíteni igényeiket, sőt meg kellett az önigazgatáson belül terem teni azokat a saját intézményeket, amelyek a nagy társadalom elvá rásait maradéktalanul teljesítik. Ha nem így lett volna, akkor szabadságuk, előjogaik is veszélybe kerültek volna. Mégis a jász vagy kun faluközösségek Gemeinschaft típusúak, s bennük inkább a belső akarat, a szerves alakulás figyelhető meg, mintsem a külső erők hatása. Besenyszögön azonban a helyi hatalom (káptalan, püspökség, egyház - földbirtokosok • államhatalom) nemcsak jelen volt, de keretet is szabott nemcsak a cselédségnek, de a gazdatársadalomnak is. A másutt belső késztetésből létrejött, önszerveződő egyletek Besenyszögön ismeretlenek voltak. Itt az egyház, a hatalom vagy a földbirtokosság uradalmai hoztak létre ilyen típusú, de mégis irányított nagyobb társadalmi- és kulturális egységeket. Ők szabták meg, mi jöhet létre, mi folyik egy-egy egyesületen belül. Illetve az uradalmak, melyek magukhoz kötöttek családokat, s a szokásjog és a hatalmi helyzet 1 A dolgozatot a magyar államalapítás millenniuma tiszteletére az „Emberközpontú, Fenntartható Társadalomért Alapítvány" által 1999 októberében meghirdetett „Családtörténet, helytörténet" című pályázaton a bíráló bizottság döntése és javaslata alapján Pest Megye Közgyűlése különdíjjal jutalmazta. 2 Fél E.. 1948. 3 Tönnies, F., 1983. „Két korszak áll tehát a nagy kultúrfejló'désben egymással szemben: a közösség korszakát a társadalom korszaka követi. Egyiket a szociális akarat, mint egyetértés, hagyomány, vallás jelzi, a másikat a szociális akarat, mint konvenció, politika, közvélemény." Dékány I., 1942. 339. Szerinte a szociológiai historizmus „...a közösség kérdését mindenáron egy-egy történeti 'stádium' magyarázatával akarja megválaszolni. Tudjuk, már Tönnies két stádium-ként tünteti fel a 'Gemeinschaft' és 'Gesellschaft' ellentétét. Ezzel szemben ma, úgy véljük, célszerű egyszerűen két 'stuktúrát' állaítani szemben, tekintet nélkül arra, hogy egyik is, másik is minő 'stádiumhoz' tartozik." Szabó L, 1993. Társadalomnéprajzi felfogásának a közösség és társadalom ilyen értelmezése az egyik tartópillére. Szabó László: A munka néprajza, 1997. Debrecen. Lásd ebben a gyűjteményes kötetben az említett települések típusait. 443