H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Pölöskei Ferenc: Közjogi kérdések a századfordulón
busz-közlekedés, a Dunán új hidak épültek. 25 A századforduló után Budapesten több mint 20 napilap jelent meg mintegy 600 kávéház létezett, amelyek a középosztály, tisztviselők, szabadfoglalkozású értelmiségiek, írók, újságírók munkahelyei és egyben kedvelt szórakozó, vitatkozó helyekké váltak. 26 Az irodalom, a színházkultúra, a képzőművészet is fellendült a századforduló után. 27 Az állami és helyi igazgatású kórházak építése felgyorsult, 1900-ban már nyolc állami kórház, 77 törvényhatósági, 175 magán és 12 egyházi - irgalmasrendi - kórház működött az országban. Ezen a téren kiemelkedő szerepet vállalt Budapest. A Rókus kórház 900, az új Szent János kórház 1898-ban 2000 ággyal működött. Fiókkórházában a Szent Margit kórházban 3 osztályt, a Szent István kórházban 10 osztályt tartottak nyilván. 28 A Szent László kórházban 31 betegpavilon létezett, de ekkor fejeződött be a klinikák építése is a budapesti királyi egyetem irányításával. És természetesen Budapest vált a sokirányú polgári intézményrendszer, benne a hatalmi ágak, a parlament, a kormány és az igazságszolgáltatás és a hozzájuk tartozó hivatalok központjává is. Hamarosan kitűnt azonban, hogy a gazdasági növekedés mégoly nagyarányú fejlődése sem képes a belső ellentmondások, dilemmák feloldására. A problémák gyökerei jórészt a Monarchia egyes területeinek eltérő gazdasági fejlettségében, nemzetiségeinek, vallásainak sokféleségében s ezáltal tudati mentalitási különbözőségeiben találhatók meg. S ezek a századforduló után sem csökkentek lényegesen és tartósan, legfeljebb ideig-óráig háttérbe szorultak. Főként az első világháború idején vulkánszerűen törtek felszínre. A századforduló után a belső válságjelek elmélyüléséhez természetesen hozzájárultak a nemzetközi események, egyfelől az egymással szemben kialakuló nagyhatalmak, másfelől a Balkán gazdasági és politikai birtoklása körül markánsabban jelentkező hatalmi törekvések, érdekütközések, s ebben a Monarchiának is jelentős szerepe volt. A Monarchiában az osztrák-németség csak negyedét, a magyarok ötödét adták az összlakosságnak. A világháború előtt az egyes nemzetek, nemzetiségek arányai kerekítve a szerbek, bosnyákok, olaszok, stb. kivételével a következők voltak. 29 Etnikumok: A %-os arányaik: német 23-24 magyar 20 cseh 12 lengyel 10 ruszin 8 román 6 horvát 4 szlovák 4 szlovén 3 egyéb A Monarchiában élő nemzetek, nemzetiségek közül a románoknak, olaszoknak és a szerbeknek anyaországuk is volt, ezért náluk hatottak leginkább a centrifugális erők. A lengyeleknek pedig más álla25 HANÁK 1997. 56-60 p. 26 GYÁNI1996.; Pesti Hírlap, 1900. január 2-31. 27 ROMSICS 1999. 86-98 p. 436 mokban voltak nagyszámú testvérnépei, míg a csehek, horvátok, szlovének, szlovákok szinte valamennyien a Monarchia keretei között éltek. A csehek, lengyelek döntően a Ciszlajtan területéhez, míg a románok, horvátok, szlovákok Magyarországhoz tartoztak. A szlovénok például megoszlottak a két állam keretei között. A Monarchiában élő nemzetek, nemzetiségek először nemzeti, nemzetiségi, később politikai követeléseiket is megfogalmazták. Az elszakadás azonban nem egyszerre alakult ki bennük, hanem a történeti események, illetve a világháború során. Az említett anyaországok közül pedig Szerbia fogalmazta meg elsőként és markánsan a vezetése alatti nagy délszláv állam létrehozásának programját. Ehhez ösztönzést kapott az 1903. évi dinasztiaváltás után a Balkán összetett, bonyolult, etnikai vallási, nyelvi viszonyai által is. Az említett összmonarchiai nemzeti, s hozzátehetjük vallási megoszlásnak a két államban sajátos vonásai is voltak. Az osztrák birodalmi gyűlésben jelentős számú lengyel és cseh képviselő is helyet foglalt, ez a körülmény pedig az uralkodó osztrák-németeket különös egyensúlyozásra serkentette. Vallási téren azonban a római katolikusok döntő többségben voltak. Magyarországon viszont számuk nem érte el a lakosság felét sem, míg a magyarok aránya 1910-re már meghaladta az itt élők 50%-át. Különbözött a két állam lakosságának létszáma is. Az első világháború előtt Ausztria lakossága 29 millióra tehető, míg Magyarországé - Horvátországgal együtt - 21 milliót tett ki az 1910. évi népszámlálás alapján. 30 Eszerint a magyarországi etnikai arányszámok 1910-ben a következők: Etnikumok: A %-os megoszlás: magyar 54,0 román 16,0 német 10,0 szlovák 10,0 ruszin 2,5 horvát, szerb 3,0 egyéb A vallási megoszlás 1910-ben: római katolikus 49,0 református 14,0 görögkeleti 12,0 görög katolikus 11,0 evangélikus 7,0 izraelita 5,0 unitárius 0,4 Az etnikum és a vallás egybeesett a ruszinoknál, akik görög katolikusok voltak, a szerbek görög keletiek, a horvátok római katolikusok. A többi nemzet megoszlott a különféle vallásfelekezet között, kiváltképpen a magyar. 31 Az Osztrák-Magyar Monarchia életében, így a XX. század első évei nem eredményeztek számottevő változásokat. A nagyarányú növekedés mindkét államában a gazdaság - ha nem is azonos mértékben, de - valamennyi ágára kiterjedt. Fennmaradt soknemzetiségű jellege, 28 MEZNERICS-TORDAY 1937. 86-91 p. 29 Köztes-Európa 1997.184 p. 30 HANÁK 1997. 41 p. 31 Uo.42p.
