H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Tolnay Gábor: Dörgő Dániel leírása Bánréve pusztáról (Forrásközlés)

telekkönyvileg is átíratott, legnagyobb birtokos levén ez időben Mészáros Lajos 409 hóiddal 1200 D- öles holdakat számítva. Legki­sebb pedig K. Tóth András 764 D- öles földjével. Az egész puszta összes adója volt 1883-ban Földadó 1036 frt. 70 kr. Országos pótadó 145 frt. 14 kr. Városi pótadó 200 frt. 96 kr. Megyeház építési költség (Szolnok m.) 47 frt. 47 kr. Összesen 1.424 frt. 27 kr. Sport tekintetében a puszta nem megvetendő territórium. Az úgy­nevezett nagy dancza ősidőktől kedvencz költőhelye a bibiczeknek, a vadludaknak, vadruczáknak és vadgalambok pedig különösen mig tanyák nem épültek s a Körös szabályozva nem volt, annyira rá kap­tak a zab és köles vetésekre, hogy őrizni kellett 35. oldal tőlök, másként elpusztították. Vadrucza árvizes, esős években bőven költ itt, de kivált az őszi vonulás idején sok ezer számra keresi fel a Körös átmetszések által már-már hólt Körössé alakult lassú, isza­pos folyómedreit, s nyúl is van elegendő. Ezen kívül nyár derekán sok éji gém - kvakk varju - van a halásztelki fűzfákon és azok között találkoznak más gém fajok, fekete gólyák, s bibiczek, kócsagok, szárcsák, küzdérek, mocsári szalonkák, túzokok és főként télen ­egy-két folt fogoly. Az 1790-k évben kelt levelében gr.Rádaynak (N.N.) lakó tisztje kócsagtoll gyűjtésre kéri fel a mturiakat, majd később daru tollakat kért. Halászat: A pusztát mintegy 15 kilométer hoszaságban a Körös folyó jobb partja érinti, a bal parton pedig részben mturi, részben szar­vasi határ van. 36. oldal így a halászó víz mindenütt közös, a mi a halászatra nézve igen káros. A halászati jogot 1875-ig alsó Mezőtúr használta, a mikor e jog nem kis küzdelem után a bánrévi társulatra ment át. A halászat és haszonbére 460 • 600 frt., mely pénz a bánrévi birtokosokat birtokaik arányában illeti, s edig részint közös czélra • a gát védelem, felelős őrség stb. • fordíttatott, részint a takarékpénztárba tőkésítetett. Ha a víz szabályozása s elöhaladásával a Körös folyása egészben az úgynevezett,, Vonogató"átmetszésre szoritatik a Turtöt és részben Bánrévet kerítő holttá vált Körösből pompás ésjövedelmes halastavat lehetne előállítani ? A pusztát ugy a szarvas felé vezető országút mint a mezőtúri­szarvasi szárny vasút keresztül vágja s a volt „Barikettős" halom mel­lett épült 3-k 37. oldal számú vasúti őrháznál a vasútra felülni vagy arról leszállni lehet. Végül sajnálattal kell felemlítenem, hogy az 1882-ben alakult „me­zötúr-mesterszállási vízszabályozó és ármentesítö társulat" védgátja a pusztát szinte ketté vágván, annak a legértéktelenebb alig egy har­mad részét fogja a Körös áradásai ellen mentesíteni, a többi mintegy kétharmad résznyi értékesebb része a pusztának - helyzeténél fogva - az árvizek martalékául dobatott oda. A Körösnek ugy bal mint jobb partján a védgátak igen magasra kiépíttetvén, a hullámtérbe esett Bánrév puszta nagyobb részére a vi­zet felduzzasztják igy meglehet az ár az ott épült tanyákat rövid idő múlva összedöntí a szántóföldeket sokszor használhatatlanná teszi. Ha a vízszabályozásoknál jog, igazság és nem önkény uralkodnék vájjon nem volnának országos kárpótlásra méltók az ilyen 38. oldal földek tulajdonosai ? Valóban ellehet mondani, hogy ezen földek a vízszabályozás áldo­zatai lettek. Vigasztalást e szomorú helyzetben csak arra mégszo­morubb kilátás nyújt, miszerint a mentesített földeket meg az adós­ság özöne fenyegeti elbontással. Mielőtt vázlatos előadásomat befejezem meg említem még, hogy Bánrév földes urai mindannyian protestáns vallású főurak, lelkes haza fiak, kedves hazánknak tevékeny fiai és díszei voltak. Ebből magyarázható ki, hogy a pusztát apáink oly sokáig folytono­san használták, majd az utódok apránként magoknak minden nagyobb megerőltetés nélkül örök birtokukká tehették. Igazán szerencsés volt alsó Mezőtúr lakossága, hogy olyan nemes lelkű, a magyar fajnak javát szivén viselő földesuraságokkal áldotta meg a gondviselés mint Bánrév említett földesurai és az alsó 39. oldal rész földesura gr. Erdödy István voltak. Legyen áldott emiékök örökké. MezöTuron 1884 március 15. DörgőDánielm.p. 40. oldal 1887 Febr. 6. die * Mezőtúr város lakossága ma is tisztelettel emlékezik Dörgő Dánielre, erre a kezdeményezőkészséggel megáldott patriótára, aki­nek példáját csak az utókor értékeli igazán. Sajnálatos magyar szokás szerint a kortársak különcnek tartották, pedig példáját követve a város lakossága gazdagabbá és ezen keresztül megelégedettebbé válhatott volna. 411

Next

/
Oldalképek
Tartalom