H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Gócsáné Móró Csilla: A tápiószelei köznemesek társadalmi és gazdasági szerepvállalása a 18-19. században

ifj. Benedicty Gyula Hoffer Ignácz Sárközy Pál 787 frt 756 frt 704 frt (214.) (222.) (253.) Az 1897. évi gazdacímtár adatai szerint Tápiószelén az alábbi birtokosok rendelkeztek földtulajdonnal:

101 báró Prónay Gábor-íé\e hitbizomány (haszonbérbe adva) 915 k.h ifj. Benedicty Gyula 870 k.h Dubraviczky Miklósné (haszonbérbe adva) 242 k.h Csillag Mór, Szodorai Elek, SzelényiLajos örökösei (hasz.bér) 660 k.h. Eckstein László, Ádám György né, Sárközy Pál (hasz.bér) 477 k.h Flór Ferencné 155 k.h Gombos Pál örökösei 376 k.h Györgyei Adolf né, Illés és Miklós 2 306 k.h Purjesz Zsigmond, dr. Teszáry László (haszonbérben) 334 k.h Kohn Zsigmond 108 k.h Tafler és Ehrenfeld, Teszáry László és János (haszonbérben) 1 808 k.h Lengyel József, Tóth Sándorné (iö\ám\\ies) 162 k.h Purjesz Zsigmond dr. orvos 324 k.h fíeinle Ignáczné 576 k.h Viczián Albert 501 k.h Viczián Elek 529 k.h dr. Vosits orvos és neje (haszonbérben) 157 k.h Wigner Simon örökösei 237 k.h. A 18. századi adatokkal egybevetve megállapíthatjuk, hogy 19. század közepétől az országban zajló polgári átalakulásnak, e réteg megerősödésének gazdasági mutatója lett az, hogy a korábban tisztán kis- és köznemesi birtoklású településen orvosok, kereskedők, pesti bérháztulajdonosok (Tafler, Stessel család), haszonbérlő gazdák, sőt földmívesek is földbirtokot szereztek. Tápiószele 19. század végi gazdasági életének országosan különleges színfoltja volt Qr. Szelényi (Stessel) Lajos (1794-1888) által 1885-ben készült végrendelete alapján létrehozott mintagazdasági alapítvány. Dr. Szelényi Lajos orvos, a fővárosban több ház tulajdonosa Tápiószele Külső-Mező nevű határrészén lévő birtokát az OMGE-nek, vagyonának nagyobb részét a Kultusz Minisztérium fennhatósága alá helyezett alapítványra hagyta, melyből létrejött az 0MGE kezelésében „Néhai Dr. Szelényi Lajos mintagazdasági tanintézeti alapítvány". (Két évtizedes pereskedés után vehette csak át az 0MGE a birtokot.) Az alapítvány célja a mezőgazdasági szakismeretek terjesztése, a tudomány és tapasztalat vívmányainak gyakorlatban való kipróbálása, eredményeinek a gazdaközönséggel való megismertetése.

102 Ez a haladó kezdeményezés csak a 20. században hozhatta meg gyümölcsét. (A század első felében tanintézeti mintagazdaság, majd második felében Agrobotanikai Kutatóintézet működik területén a mai napig).'

03 Tanulmányunkban családtörténeti részeknél többször tettünk említést arra vonatkozólag, hogy melyik család mikor és milyen kapcsolat révén telepedett meg Tápiószelén. A helyben lakás feltétele a megfelelő úrilak öröklése, vétele vagy építése. A 18. század végi kúriákkal kapcsolatosan kevés adatunk van, inkább a családtörténeti vonatkozásokból lehet arra következtetni, hogyha egy másik tele pülésről átköltözött egy családtag, vagy benősült egy famíliába, ak kor minden bizonnyal rendelkeztek Tápiószelén rezidenciális házzal Természetesen a kor követelményeinek megfelelően, gazdasági erejük függvényében korszerűsítették, bővítették azt vagy teljesen újat építettek. A 19. századból vannak pontosabb adataink a szelei köznemesek kúriáiról. Tápiószelén - Badál Ede szerint

104- a 19. század közepéig 11 kúria épült és csak egy 1789 előtt. Ennek építtetőjét nem ismerjük, de pontosan egy tucat 100 holdon felül birtokló földesúr lehetett. Nem tudjuk , hogy Badál Ede ezt az adatot honnan merítette, de a család- és egyháztörténeti adatokkal ez ellentmond. A 18. század végén már a Dubraviczky, Nikléczy, Komjáthy, Rákóczi, Káldy, Vághy, Viczián család tagjai a genealógiájuk szerint Tápiószelén telepedett meg. Ezt igazolja a tápiószelei Evangélikus Lelkészi Hivatal irattárának legrégebbi okmánya, ami felsorolja az 1797-es esztendőben az egyházat támogató személyeket. E családtagok neve az egyház későbbi irataiban is (pl.: 1809. a tápiószentmártoni lelkész és tanító számra tett felajánlások) előfordulnak.

105 A II. József-korabeli népszámlálás adatából kiderült, hogy 1784-ben Tápiószelén igen magas nemes férfiak száma (149). Ha egy családban csak hat fiú gyermeket számolunk és a családfőt, ez is több, mint 20 család. Ezek alapján mindenképpen több kúriának kellett e tápiómenti településen állni. Badál Ede a 19. század elejére teszi annak időpontját, hogy a Káldy család, akinek 1789-ben 383 k.hold földje volt, residenciális házat épített magának. Szerinte a Dubraviczkyak egy kúriát 1836ban vásároltak, s a család 1789-ben Tápiószelén csak 446 hold földdel rendelkezett. Ennek ellentmond a Viczián István főispánnak 1940-ben készített családtörténeti leírása, ki a még rendelkezésre álló családi iratok alapján jegyezte le a Vicziánok Tápiószelén történő megtelepülésének előzményeit és körülményeit. Ebben olvashatjuk, hogy Dubraviczky Antal a 18. század végén és a 19. század elején Tápiószele leghatalmasabb földesura volt a 2000-2500 holdas birtokával. Badál Ede könyvében (,mely ez idáig Pest megye kastélyainak, kúriáinak legteljesebb feldolgozása) a Vicziánok házaival kapcsolatban is ellentmondást találunk. Szerinte „hat tápiószelei kúria mind annak a Viczián családnak a tulajdonát képezte, amelyikből Viczián István személyében 1789-ben a család mindössze 84 hold földesura volt a helységben és sehol a megyében más birtokkal nem rendelkezett."

106 (A családtörténeti résznél olvashattuk, hogy a Vicziánok Tiszavárkonyból tették lakhelyüket Tápiószelére.) „E hat kúriából hármat még a 19. század elején, egyet a század közepén, egyet 1848-ban épített a Viczián család, a hatodikat megvásárolta az azt 1820 körül építtető Darvas családtól."

107 A könyv későbbi részében a szerző úgy nyilatkozik, hogy a Viczián család még 5 kúriát épített e helységben. Mai ismereteink szerint a Viczián család megvásárolta a község központi helyén álló Darvas kúriát, amit csak 1906-ban adott el (községi elemi iskolának). Rendelkezett a család a Farmosi út mentén egy úrilakkal, mert 1809-ben ott született Viczián Antal. E házat bontatta le fia Viczián Elek (1839-1896), ki ugyanerre a belsőségre egy kényelmesebb lakot emelt 1887-ben. A harmadik házat 1865-ben 101 GAZDACI'MTÁR 1897. 218-220. p. 102 KONKOLY THEGE 1929. 7-8. p., BMA 873-98. 103 G. MÓRÓ 1997. 513. p. 104 BADAL 1987. 87. p. 105 KUSTRA1998 106 BADÁL 1987. 87. p.. 107 Uo. 395