H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Gócsáné Móró Csilla: A tápiószelei köznemesek társadalmi és gazdasági szerepvállalása a 18-19. században

Viczián Albert [\ 837-1902) építette a Jászberényi úton.

108 Borovszky Samu monográfiájából is tudjuk, hogy Viczián Lajos főszolgabírónak is volt az evangélikus templom mellett kúriája, ami a fentiek egyikével sem egyezhetett. (A 20. században még két kúriát emeltek a Vicziánok Tápiószelén. 1906-ban a Blaskovich Múzeum mai épületét és 1917-27 között Viczián István megyei főispán lakását.'

09

) A 20. század fordulójára több 19. században épült kúria gazdát cserélt. A régi kúriák közül a községházával szemben fekvő Viczián (eredetileg Darvas) kúriát a község vásárolta meg, parkját nagy piactérré alakította át. A Káldy kúria sok gazda cserélés után egy bérlő tulajdonába ment át (Faragó család), majd a 20. század első felében vencsellői Virányi Ferenc tulajdona lett. A Ruttkay kúria a Reinle családé, a Sárközy kúria Bakó őrnagyé (később Vásárhelyi), Viczián Lajos szolgabíró háza az evangélikus templom mellett Ádám Györggyé. Residenciális házzal rendelkezett Tápiószelén özv. Viczián Albertné, Vositsné Viczián Jolán, Benedicty Gyula, ifj. Viczián Antal, Tesszáry János és László, Geszner család valamint Dubraviczky E/ek.

u0 (A felsoroltak közül nyolc úrilak - jó vagy romos állapotbanmegérte a 20. század végét is.) A tápiószelei köznemesség gazdasági és politikai szerepét felvillantó adatok mellett az előzőekben az életmódjukhoz is adalékkal kívántunk szolgálni, melynek színtere volt a kúria. Tápiószelén a felsorolt kúriák a község belsőségén voltak (kivéve SzelényiLajos úrilakát). A köznemesi birtokok a tagosítás után egy-egy részét tették ki a település határának, amit az eredeti tulajdonosról nevezett el a köznyelv. Igy a 19. század végén az alábbi határrészneveket ismerték: Káldy tanya, Gombos tanya, Benedicty tanya, Reinle tanya, Ebeczky tanya, Tesszáry tanya, Györgyei tanya, Szodoray tanya, Flór tanya, Szelényi tanya, Vosits tanya, Viczián tanya, Viczián Albert tanya, Sárközy Pál tanya, Sárközy Simon tanya. (Félegyháza puszta, Halesz, Monori tanya, Szumrák, Ábrahámtelek tartozott még a községhez, de ezek nem személynévre utalnak).

111 A 19. században a tápiószelei köznemesség a gazdálkodás, a járási, megyei közigazgatási tisztségek ellátása mellett a község szellemi életének előmozdításában is tevékenyen részt vállalt. Láthattuk, hogy összefogásuk révén épült fel 1825-ben az evangélikus templom, készült el orgonája, harangja. 1855-ben evangélikus iskolaépület és tanítói lak készült, amely a templomhoz hasonlóan helyet adott a református vallásúaknak is. Ez az iskola korában igen korszerű volt, már a 6 osztályos oktatásra nyújtott lehetőséget.

112 A helyi köznemesek közül kerültek ki az evangélikus egyház gondnokai, majd felügyelői: 1797-1825 között Dubraviczky Antal, 1825-1847 között Ruttkay János, 1847-1855 között Ruttkay Sándor vitte az egyház gondnoki teendőit. Miután a felügyelői tisztség elvált a gondnokitól 1860-1867 között Ivánka Imre, 1863-67 és 1871-1891 között id. Benedicty Gyula, majd 1892-1924 között fia, ifj. Benedicty Gyula látta el a felügyelői posztot.

113 108 G.MÓRÓ 1998. BMA 882-98. 109 BMA 812-97. 110 BOROVSZKY I. k., 145. p. 111 BOROVSZKY I. k., 145. p. 112 KUSTRA1998. Tápiószelén a 19. században az evangélikus iskolán kívül református, zsidó, községi és római katolikus oktatási intézmény is működött.

114 A határ művelési ágak szerinti megoszlásának leírásakor bemutattuk, hogy a század második felében fokozott erdő és szőlőtelepítés folyt a szelei határban. Ezáltal a külterületi részek (Halesz, Ábrahámtelek, Újföld) erőteljesen kezdtek benépesülni, ezért szükségessé vált az iskolai oktatás megszervezése. Haleszban 1883-ban református, 1891-ben r. katolikus iskola létesült. Györgyei Illés ábrahámtelki birtokán uradalmi népiskolát alapított azzal a céllal, hogy a község belterületétől távol lakó gyerekek is részesülhessenek az elemi iskolai oktatásban.

115 A 19. században a társadalmi élet, művelődés fontos helyi színtere volt az úri kaszinó. Tápiószelén már 1845-ben működött a TápióSzele Kaszinó.

116 Többnyire a település közbirtokosai találkoztak itt azzal a céllal, hogy megteremtsék a társadalmi élet művelt formáit. Az úri kaszinóból alakult 1871-ben a tápiószelei olvasókör (a vegyes névhasználat egészen a 20. század közepéig fennmaradt), melyben az éles társadalmi rétegkülönbségek kicsit feloldódtak, de a taggá válásnak még mindig fontos szempontja volt a vagyon és a foglalkozás. A tápiószelei olvasókör által alapított közkönyvtár 1871-ben befizetett részvényesei között találunk kis- és köznemest, tanítót, hivatalnokot, iparost és kereskedőt is. A részvényt vásárló földbirtokosok a következő voltak:

117 Benedicty László és Elek, Stessel Lajos orvos- birtokos, Hoffer Lipót kereskedő-birtokos, Rákóczy Aladár, Rákóczy Jánosné, Sárközy Simon, Reinle Ignácz, Viczián Albert, Viczián András, Viczián István, Tesszáry László, Dubraviczky Imre, Sárközy Pál, Viczián Elek. Epilógus Reméljük, hogy a genealógiai és helytörténeti adatok egymáshoz illesztésével, összefüggéseinek feltárásával adalékul szolgáltunk egy figyelemre méltó alföldi település 18-19. századi történetéhez. Célunk a tápiószelei köznemesség gazdasági és társadalmi szerepvállalásának felvillantása volt. A még pontosabb kép bemutatása további alapos kutatást igényel. Reméljük így is sikerült érzékeltetni az alföldi falunak azt az érdekes arculatát, amit az itt élt köznemesség életmódja jelentett. E múlt feltárása, megismerése a mai kor emberének azért is fontos feladata, mert még néhány köznemesi kúrái ma is áll Tápiószelén. Sajnos nemcsak a második világháború végzett köztük nagy pusztítást. Amelyek túlélték a két világégést, azok fejlődésének szemléleti, pénzügyi korlátok az akadályai, ezek korlátozzák e kulturális örökség továbbőrzését. Jelenkori történelmünkben Tápiószelén erre jó és rossz példákat is találunk. 113 A tápiószelei evangélikus egyház iratai 1797-, Evangélikus Lelkészi Hivatal, Tápiószele 114 CSÁKY 1999.163-196. p. 115 Uo. 116 NÉMEDIIMÉ 1999.118-129. p. 117 Uo. 396