H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Gócsáné Móró Csilla: A tápiószelei köznemesek társadalmi és gazdasági szerepvállalása a 18-19. században
kezdték meg 1825-ben a protestáns egyházi épület létrehozását. (A legfontosabb pénzügyi támogató éppen apósa, Dubraviczky Antal volt. 40 ) Ruttkay Jánost már 1818-ban Pest megye táblabíráinak sorában találjuk. 41 Gyermekeit elsó'sorban tápiószelei köznemesi családok tagjaival házasította össze: Ruttkay Terézia férje Rákóczy János, Ruttkay Polixénia pedig unokatestvére, az abonyi birtokos Ruttkay Miklós felesége lett. 1850 körül Ruttkay József, Miklós és Sándor rendelkezett földbirtokkal Szelén, kik közül Józsefet és Sándort 1836-ban Pest megye táblabírójának választották meg. 42 Sárközy család 1628-ban II. Ferdinánd királytól kaptak nemességújító címeres levelet, amit Pest vármegye közgyűlése Füleken ugyanazon esztendőben kihirdettetett. 43 A nemességszerző Sárközy Mihály utódai visszaköltöztek a török alól felszabadult Pest megyébe, kiket az 1754/55. évi nemesi összeíráskor igazoltak a szelei birtokosok között. A Sárközy család tagjai számos vármegyei és járási tisztet töltöttek be a 18-19. században. Sárközy Pál (1747'-) Kecskemét bírájának negyedik fia, Sárközy Imre (1783-1836) már Tápiószelén lakott. A reformkor idején Pest vármegye főjegyzői tisztségét látta el. Testvére Lőrinc (1783-) Pest főszolgabírája, Farkas (1781-) főügyészi és táblabírói hivatalt viselt. 44 Sárközy Ábrahám (1792-), aki tovább erősítette a szelei köznemesség közti családi kapcsolatokat, a tekintélyes Dubraviczky család egyik tagját, Annát vette nőül. Leszármazottaik Tápiószelén éltek, Sárközy Pál (1833-1901) nejével, Rákóczy Erzsébettel e helységben rendelkezett földbirtokkal és házzal. Sárközy Pál öccse, Simon (1838-1900) is itt élt, megyei tisztséget (esküdt) látott el. Felesége Kangyár Paulina volt. 45 Viczián család 1714-ben III. Károly királytól nemesi rangra emelt Viczián István és fiai: István, Mátyás és János közül Viczián János nemességét Pest megyében az 1754. évi investigatió alkalmával jegyzőkönyvben igazolták. 46 A nemességszerző dédunokája, az 1737-ben született István - családalapítás után - már Tápiószelén telepedett meg, s itt halt meg 1810-ben. Egy helybeli birtokos lányát, Nikléczy Évát vette nőül. Leszármazottaik kétszáz éven át éltek a tápiómenti faluban. A Nikléczy családnál leírt négyszeres összeházasodás eredményeképpen a Viczián család 1779-ben költözött át Tiszavárkonyból Tápiószelére. 47 Az első magyarországi népszámlálás adatai szerint a falu népességét 1784-ben 2261 főben állapították meg. Összeírtak 362 házat és 462 családot. Az összlakosság nemek szerinti megoszlása ideális volt, fele férfi, fele nő. A fehérnép számát 1130 főben jelölték, míg a férfiakét 1131 főben. Ezek családi állapot szerinti megoszlása: 459 fő házas, 672 nőtlen volt. Lejegyezték a férfiak társadalmi helyzetének, foglalkozásának megoszlása szerinti állapotot is: pap 1 fő nemes 149 fő 40 A tápiószelei Evangélikus Lelkészi Hivatal iratai 1797- , G.MÓRÓ 1995. 106-127. p. 41 PML IV.93. Series magistratualium alphabetica 1638-1902. 42 PML IV.93. Series magistratualium alphabetica 1638-1902, MUDRÁK 1999. 82-85. p. 43 VAJAY1987.264. p., PML IV.75—a. Nemességi iratok, 1628-1801. „S-29" 44 BOROVSZKY I. 479. p., KŐSZEGI 1899. 326. p., 45 PETROVAI 1888. 42-43., KEMPELEN 1912-32., IX. 251. p., BOROVSZKY 479. p. 390 tisztviselő polgár: 9 fő paraszt: 15 fő polgár és paraszt örökösei: 16 fő zsellér: 385 fő egyéb: 50 fő szabadságolt katona: sarjadék:!—12 éves 284 fő. 13-17 éves 134 fő Szele úgy szerepel, mint a Dubraviczky család birtoka, de a nemesek között 149 főt írtak össze. Ez igen magas szám, mert a szomszédos Tápiógyörgyén 19, Nagykátán 5, Tápiószentmártonban 22, Abonyban 76 nemest jegyeztek. Megjegyezzük, hogy Kecskemét városában 192 nemesi rangú embert számláltak össze. 48 A 18. század végi Tápiószele társadalmi rétegződéséről, állapotáról már árnyaltabb képet ad Magyarország történeti helységnévtárának 1773-1808 között lejegyzett Pest-Pilis-Solt megyebeli adatai 49 és Vályi András 1796-ban készült magyarországi állapotleírása. 50 Ezek szerint Tápiószele falu 2227 fős népességének 83%-a a római katolikus vallást gyakorolta. A római katolikus plébánián 1699-től vezetik a História Domust, anyakönyvezést helyben 1728-tól végzik. 1736-ban építették a szelei katolikusok a szerény toronnyal ellátott egyhajós templomukat. 51 Az ágostai és helvét evangélikusok számának jelölése hiányzott. Az izraelita vallás híveit 180 főben (41 háztartás) jelölték. E két religió a 19. században épített helyben templomot magának. Az összeírásban lejegyeztek még 3 fő (1 háztartás) görög keleti vallású lakost is. E fenti leírásból kitűnik, hogy a 18. században Tápiószele lakossága magyar ajkú, római katolikus vallású volt. E felekezet híveit elsősorban a zsellér családok tagja között találjuk. A megújított vallás követői pedig a kis- és köznemesi családok tagjai voltak, erre bizonyíték az evangélikus egyház helyben őrzött legkorábbi irata, ami 1797-ben az evangélikus egyház önkéntes támogatóit sorolja fel: Bohunka András és János, Vághy András, Nikléczy Imre, Ruttkay Dániel, Komjáthy Ábrahám, Ká/dy István, Dubraviczky Antal, Rákóczy Sándor, Viczián István, Nagy Gábor, Szvoboda János, Patzolay István, Dömők János? 1 Érdekes összevetnünk ezt a névsort az 1754/55. évi nemesi összeírással. így az ott felsorolt családokat aláhúzással jelöltük. Szele falu gazdasági helyzetét, birtokosait - a 18. század végén 19. század fordulóján — Magyarország történeti névtárából pontosabban ismerhetjük meg. 53 A településen a megélhetést a mezőgazdasági termelés biztosította, a falu határa 12 122 katasztrális holdat tett ki. Művelési ágak szerinti megoszlása a következőképpen alakult: szántó 4121 k.h. legelő 5692 k.h. szőlő 9 k.h. erdő 4 k.h. kert 353 k.h. rét 1 943 k.h. Három malom volt területén, egyet urasági malomként tartottak számon. A korcsmáitatás joga is földesúri privilégium volt, ezt bizonyítja a „Pihenyő" és Rongyó" nevű urasági kocsmák léte. A köz46 OROSZ 1906. 312. p., PML IV—75—a. 1714-1756. „V—16", KŐSZEGI 1899.429. p., BOROVSZKY 486. p., 47 BMA 812-97., NAGY 1857-68. XI. 176. p., BOROVSZKY 1.486.. p. 48 DANYI-DÁVID 1960. 122-123. p. 49 MAGYARORSZÁG TÖRT. HELYSÉGNÉVTÁRA 1988 106-107. p. 50 VÁLYI 1796-1799. III. 346. p. 51 CHOLOTH 1915-17. 321-322. p. 52 KUSTRA 1998. BMA-850-98. 53 Mo. történeti névtára 106-107. p.
