H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Gócsáné Móró Csilla: A tápiószelei köznemesek társadalmi és gazdasági szerepvállalása a 18-19. században

nemesi birtokosok közül a 18. század végén Beleznay Mihály, Battik Sándor és Káldy István rendelkezett jelentős majorral. A felmérés Tápiószelén név szerint a falu birtokosaként 39 kis-és köznemest jegyezett fel: Ambrózy György, Andreikovitz Bálint, Bakó Gábor, Balogh Péter, Battik Sándor, Battik Péter, Beleznay Mihály, Darvas Pál, Dömó'k Mihály, Dubraviczky Antal, Káldy István, Kanyó Gergely, Kanyó György, Kanyó Máté, Kanyó László, Kanyó Ignác, Kanyó Mátyás, Kanyó Imre, Kostyán János, Komjáthy Ábrahám, Laczkó János, Laczkó Ignác, Laczkó József, Libertiny János, Maritinszky Mátyás, Nikléczy János, Nagy Zsigmond özvegye Tarcsanyi Zsófia, Paczolay István, Prónay Gábor, Prónay László, Simon György, Simon Mátyás, Simon Imre, Szathmáry Miklós, Szvoboda János, Varjassy Ferenc, Újlaki Krisztina, Viczián István, Zombori István. Tápiószeléhez tartozott Félegyháza és Birincsek nevű rész is, melyek korábban puszták voltak, a 18. században néhány család élt itt. (Benépesítésük a 19. század végére fejeződött be, s ennek következtében Szele lakosságának 56%-a külterületen élt.) Félegyháza 2581 kataszteri holdját több földesúr birtokolta. Név szerint: Dömők Mihály, Káldy István, Komjáthy Ábrahám, Kostyán János, Nagy Zsigmond özvegye Tarcsanyi Zsófia, Nikléczy János, Simon Imre, Simon Mátyás, Varjassy Ferenc, Viczián István, Zombory István. Majorral rendelkezett itt: Beleznay, Káldy, Varjassy, Teleki család. Birincsek nevű határrészt is (Nagy Zsigmond özvegyén kívül) a Félegyházánál említett urak birtokolták. Tápiószele birtokosinak pontos képe e két határrész beszámításával adható meg, hiszen Szele határának nagyságát a 19. századi összeírások és népszámlálások már egységesen 15 479 katasztrális holdban jegyezték. A 18. században megyei tisztségre az alábbi tápiószelei köznemeseket jelölték és választották meg:

54 Dubraviczky Antal 1786 Darvas László 1793 Kostyán Imre 1736 jegyzőnek jelölik Ifj. Kostyán Imre 1746-65 esküdtnek választják id. Kostyán Mihály 1737 ifj. Kostyán Mihály 1768 Kostyán János 1783,84,1790 - alispánnak jelölik Kostyán Ábrahám 1784 Sárközy János 1765- esküdtnek jelölik 1772,84, 85., 86., 90. esküdt 1798,1803-aljegyző Nedeczky Sándor 1700 esküdt Nedeczky József 1725,1730 írnok A 18. században táblabírónak az alábbi szelei köznemeseket választották:

55 Dubraviczky Antal 1790 Darvas János 1795 Kostyán Imre Sárközy János 1779 Sárközy Pál 1779 ifj. Sárközy Pál 1793 54 PML IV.93. Series magistratualium alphabetica 1638-1902. 55 U.o. 56 K0SÁRY 1990., MÁLYUSZ 1942. VII—

VIII. 272-305., IX-X. 406-434. p. A 19. század közszereplői Tápiószele a 19. században jelentős fejlődésen ment keresztül. A népesség erőteljes gyarapodása mellett földesurainak köszönhetően templomok épültek, bővültek. A majorsági gazdálkodás megszűnésével az egyes uradalmak gazdasági fejlődésnek indultak, melynek következtében a század második felére a település külterületi népessége növekedett. Ez magával hozta a felekezeti iskolák külterületi bővülését, uradalmi iskola létrehozását. A földesurak gazdasági erősödését jól jelzi az a folyamat, ahogyan egymás után kényelmesebb, szebb kúriákat építettek a faluban. A század végére több kúriával, három templommal, községi, katolikus, evangélikus, református, zsidó iskolával, úri kaszinóval, számos civil egyesülettel rendelkező település képe rajzolódik ki. E folyamat szereplőinek bemutatására, gazdasági, politikai működésének felvázolására az alábbiakban teszünk kísérletet. Ezt azért is tartjuk fontosnak, hogy rávilágítsunk arra a kevésbé ismert tényre, hogy a tápiószelei köznemesség a reformkorban milyen fontos társadalmi súllyal volt jelen egy megye közéletében. A szelei köznemesség számos jeles képviselője e században kiemelt szerepet töltött be a megye és az ország társadalmi, gazdasági átalakulásában. Többségük a „bene posessionati-k" életmódjának

56 megfelelően résztvevői a járási és megyei közéletnek, de vannak olyan kitűnő személyiségek is, kik alakítói is a megyei és országos politikának. Az 1830—40-es években a szelei köznemesek közül: a Dubraviczky, Sárközy, Rákóczy, Ruttkay családok tagjai között vármegyei első alispánt és országgyűlési követet, megyei aljegyzőt, főjegyzőt, tiszti ügyészeket, esküdteket és számos táblabírót találunk. A nemzeti államalkotás időszakának " két évtizedében szelei köznemesek viselték Pest megye legfontosabb közigazgatási tisztségeit. Dubraviczky Simon 1829-32 között megyei másod, majd 1832-től 1845-ig első alispán volt. A pesti törvényhatóság követe az 1830., 1832-36., és az 1839-40. évi országgyűléseken. Sárközy Imrét Pest megye első alispáni posztjára is jelölték, de nem ezt nyerte el (Dubraviczky Simon lett), hanem megyei főjegyzőnek választották meg.

58 Az ő és más szelei köznemesek társadalmi szerepvállalásához az alábbiakban szolgáltatunk adatokat. A tápiószelei köznemesi famíliák közül az alábbi férfiakat választották meg táblabírónak Pest megyében a 19. században:

59 Dubraviczky István 1804 Dubraviczky Bálin 1810 Dubraviczky Simon 1845 Ebeczky Kálmán 1861 Káldy Kálmán 1836 Ruttkay János 1818 Rákóczy János 1836 Sárközy Imre 1831 Sárközy Ábrahám 1836 Sárközy Lőrinc 1836 Viczián István 1861 A 19. században az alábbi tápiószelei birtokosokat jelölték, választották meg a kecskeméti járás és Pest megyei közigazgatás tisztségére:

60 57 BALLAG11815-1847. IX. 284-285. p. 58 MAKA11958. 156-157. p., GALGÓCZ11877.

1 .k., 48-56., 59. p., 59 PML IV.93. Series magistratualium alphabetica 1638-1902. 391