H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Langó Péter: Az 1323-as „Jász Kiváltságlevél" — (Megjegyzések a jászok középkori jogállásáról)
a Jászság földjéhez voltak kötve". 39 Szabó László úgy vélte, hogy a jászok „az 1323-as privilégiumuk segítségével, mint önálló rend illeszkedett bele. Valahol a köznemesség és jobbágyság között foglaltak helyet." 40 Makkai László a jászok jobbágyságba való integrálódásának okát a hadászati változásokban, a könnyűlovasság jelentőségének csökkenésében látta. A véleménye szerint ez a változás „szükségszerűen vezetett a hadviselésből kiszorult elemek jobbágysorba süllyedéséhez", amely azzal a következménnyel járt, hogy „gazdasági és jogi fennhatóság alá rendeltettek". 41 A jászoknál és a kunoknál általánosan elterjedt kollektív nemesség elve azonban az újabb kutatások alapján revízióra szorul. Kocsis Gyula véleménye szerint a jászok és a kunok nem tartoztak a privilegizált csoportok közé. A 16. század elején született törvényekből visszakövetkeztetve arra a megállapításra jutott, hogy a jászok „a társadalom alsó pólusán foglaltak helyet, az egységesülő jobbágyság egyik sajátos helyzetű csoportját alkották". 42 A kunok előtt beköltöző besenyőket vizsgálva Hatházy Gábor kitért a beköltöző népelemek jogi helyzetére. A megállapítás szerint a besenyők „szabadsága" a „várjobbágyi jogállás adaptációja egy sajátos nomád kultúrával rendelkező közegre". Véleménye szerint hasonló konstrukcióval kell számolni a kunok esetében is. 43 Bolla Ilona, majd Zsoldos Attila kutatásai alapján mára jól ismert a várjobbágyok helyzete a 13. század második felében. 44 Az ő munkásságuk alapján vált nyilvánvalóvá, hogy a királyi megyerendszer felbomlásakor a várjobbágyok nem kerültek át automatikusan a nemesség soraiba. A várjobbágyok libertása viszonylagos volt, személyükhöz különböző servitumok kapcsolódtak. A nobilis jelző a várjobbágyok előkelőbb részénél nem jelentette az adott személyek szabad voltát. 45 Státusukat alapvetően a királytól való propriusi függés jellemezte. Jelentősségük, földjeik védelme azonban a királyi megyerendszer felbomlásakor is fontos tényezője maradt az udvar adományozási politikájának. Az uralkodók védték a várjobbágyokat, illetve azok földterületeit, mert szerepük nem volt elhanyagolható a hadjáratokban. A királyi haderő a 13. század első felétől a serviensek kiválását követően folyamatosan gyengült. 46 Zsoldos Attila külön felhívta a figyelmet arra, hogy a királyi politika oka, hogy „A várszervezet hivatásszerűen hadakozó elemei közül a várjobbágyság volt a legjelentősebb, gazdasági ereje akár a korszerű nehézfegyverzet beszerzését is lehetővé tette." 47 A várjobbágyokhoz hasonlóan a kunok s a jászok is jelentős haderőt jelentettek a mindenkori uralkodó szolgálatában. Jelentőségükre utalhat, a folyamatos hadivállalkozásokban történt részvételük mellett az is, hogy a Képes Krónika kódexfestője a király bal oldalán ilyen, keleti viseletbe öltözött testőröket ábrázolt. 48 Jogállásuk rendezésére már IV. Béla és IV. (Kun) László uralkodása alatt történtek intézkedések, nemesítésükről azonban nem szólnak az Árpád-kori források. Nincs olyan említés, mint amilyen a sárvízi besenyőktől maradt fenn, ahol az egész csoportot nemesítette a király. 49 A jászok nemesítéséről később is csak egy-egy család esetén hallunk, nem pedig az egész nép kapcsán. 50 A nemesített családok nem egyszer hasonló adományozás nyomán kaptak földet, mint amilyen IV. Béla és utódai idején volt szokás. Kompolt és testvére Szentkozmadamján települést üres földként kapta meg Zsigmondtól. 51 Az üres föld eladományozása a királyi birtokon élő ignobilis jász köznép földjeinek hasonló védelmére utalhat, mint korábban az Árpád-házi királyok idején a lakott várjobbágyi földek védelménél megfigyelhető volt. 52 A jászok és a kunok feletti bíráskodási jogkör a besenyőkhöz hasonló volt. A felettük való bíráskodás jogával ugyanúgy a nádor rendelkezett. 53 A nádorok a kunok bírája címet nem egy esetben pecsétjükre is rávésették. 54 A későbbi időszakban a nádor több esetben helyettes bírót nevezett ki maga helyet. 55 A 15. században pedig a királyi udvarban kinevezett officiálisok járnak el a jászok és a kunok ügyeiben. 56 A király által kinevezett külső bírók, udvari tisztségviselők jogköre ellen azonban nemegyszer tiltakoztak a jászok a királyi udvarnál. 57 A nádor bírói címe szintén a várjobbágyi jogállással való hasonlóságok közé tartozik, mert az udvari népek bírája is ő volt. A királyi nemesítések mellett a 13. század második felében és a 14. század elején még számolni kell a beköltözéskor vezető szerepet kapó pusztai arisztokráciával, melynek a nemesítését igazoló okleveles adat nem maradt fenn. Egy részük előkelőségük nyomán a nemesség közé került. Ezek a családok vagyonuk révén a nemzetségen belül betöltött döntéshozó szerepükből kifolyólag tudtak adományozás útján vagy más módon servitummai nem terhelt földterülethez jutni. 58 A hajdani előkelő családok egy része, mint az oklevél által 39 Fodor 1942, 134. 40 Szabó László: A jászok mítoszalkotási kísérlete a XVII-XVIII. században. In.: Előmunkálatok a magyarság néprajzához. 3. Szerk.: Hoppal M.-lstvánovits M. Budapest 1978.154-164. 41 Makkai László: In.: Erdély Története I. Budapest 1986. 330-331. 42 Kocsis 1998, 35-36. 43 Hatházy 1995, 226. 4.j. 44 Bolla 1983., 241-254.; Bolla 1998, 169-186.; Zsoldos 1990. 45 Bolla Ilona utalt erre: „A királyi birtokon élő jobagiók egészének jogi helyzete a közszabadságtól gyökeresen eltérő, viszonylagos libertás volt." (Bolla 1998, 177.) Vö. még: Uo. 151., 161-163., 175-185.; Zsoldos 1990.; GericsLadányi 1991,12-13. 46 Zsoldos 1990, 6-7.; Bolla 1998, 50. 47 Zsoldos 1990,8. 48 Pálóczi 1988, 155. 49 A Fejér megyei „nemes besenyők" (,/iobiles Bisseni"), 1352-ben váltak országos nemessé, amikor I. Lajos király képviselőik kérésére nemesítette őket. Györffy 1990, 149. Az okleveklet később Zsigmond megerősítette: ZsO. I. 6208. Vö.: Pálóczi 1993,11. 50 Nemessé emelte Zsigmond 1407-ben Négyszállási István fiát Kompoltot, valamint 1422-ben Mócza Miklóst és fiait, az egyik fiú korábbi katonai érdemeiért. Gyárfás III, 553-554., 572-573. Vö.: Kocsis 1998,30. 51 Kürt helységét Kompolt négyszállási kapitány jász jogon Zsigmondtól. (Gyárfás III, 559-560.) Szentkozmadamján települését, mint királyi adományt kapta Kompolt és testvére. (Gyárfás II, 555-556.) Az 1409. évi Kürt birtokáról szóló adományban szereplő „jász szokás" {,/nore philisteico") arra utalhat, hogy a föld servitummai, a jászoknak előírt kötelezettségekkel terhelt. Később 1410ben Zsigmond mentesíti a földet a korábban előírt kötelezettségek alól és új adományként engedi át a testvérpárnak. (Gyárfás III, 560-561.) Vö.: Bolla 1983, 247; Bolla 1998,181. Gerics-Ladányi 1991, 11-12. 52 Zsoldos 1990,5-9. 53 Az első nádor Moys volt, akinek oklevelében a kunok bírája cím szerepel: ,MoysPalatínus, comes Supruniensis et ludex Cumanorum" (Gyárfáy II. 424.). Moysról még: Gyárfáy II. 306-307.A nádor bírói jogkörérő: Gyárfás III. 144-145. Soós 1944,109.; Bertényi 1976,52., 79.; Nyers 1934,4-5., 13., 16. A nádor Árpád-kori feladataira újabban: Zsoldos Attila: Visegrád vármegye és utódai. TSz (40.) 1998.1-32. A tanulmány 28-29. oldalán. 54 Nyers 1934, 63-68. 55 A ludex Cumanorum cím 14. századi használóinak névsorát elsőnek Wertner adta közre: Wertner 1907, 21.; majd újabban: Engel 1996, 147-149. A legrészletesebben Soós István munkája tért ki rájuk: Soós 1944,112-114. 56 Gyárfás III, 92.,98., 212-214., 235.,245.,4 86., 505-506., 591., 604-608.; Soós 1944,117-120. 57 Gyárfás III, 213., 296., 590-591, 674-675. 58 Ilyenre példa a kunoknál: AO V. 547., 608.; RA 2290.; Zichy 1.214-215. Utal rá: Németh Péter: Királyok, ispánok, jobbágyok. (Folklór és Etnográfia 48.) Debrecen 1988, 89-90.; Pálóczi 1993, 171. 332
