H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Langó Péter: Az 1323-as „Jász Kiváltságlevél" — (Megjegyzések a jászok középkori jogállásáról)

LANGÓ PÉTER AZ 1323 AS „JÁSZ KIVÁLTSÁGLEVÉL" (Megjegyzések a jászok középkori jogállásáról) A jász egy a steppei területről a 13. században a Kárpát-medencébe költözött népcsoport volt. Emléküket őrzi az a tájegység, a Jászság, melynek a nevét is ők adták. Először a jászokat a Kárpát-medencében, az eddig ismerté vált források közül, az 1323. március 8-án kelt királyi oklevél említi. A hártyára írt oklevél 18, név szerint említett jászt sorol fel. Az oklevél kérői, a felsorolt jászok, azért folyamodtak az uralkodóhoz, hogy Keverge fiainak joghatósága alól megszabaduljanak. Az azóta már megsemmisült oklevél nagyban meghatározta a já szók középkori történetét és múltjuk megítélését a magyar törté netírásban.

1 A Jászkun Kerületi Levéltár vasládájában őrzött okirat nem csak a jászberényi levéltár legbecsesebb darabjának számított hanem az 1422-re datálható jász szójegyzék előkerüléséig, az egyik legfontosabb forrásnak számított a jászok magyarországi történe tével kapcsolatban. Az újabb kutatási eredményeket figyelembe véve dolgozatomban, a jászoknak a középkori Magyarország területére való beköltözését és jogállását kísérem nyomon. 1. Az oklevél kibocsátásának oka Jászokra vonatkozó okleveles említés nincs a 13. századból. Kaprinay hatására a múlt században a jászokat kapcsolatba hozták Jászóval, valamint az „Abbas de Jaz" elnevezéssel. Felmerült az is, hogy az Árpád-kori oklevelek „herényi vendég" Lhospites nostri de Beryn") megnevezése utalna a jászokra.

2 Ezeket az elképzeléseket elvetette a kutatás, s más magyarázatot keresett a késői említés okára.

3 Az 1318-as említés már mindenképp a jászokra vonatkozik, azonban az oklevél nem a Duna-Tisza közti jászokkal hozható kapcsolatba, erre utal a jász nemzetiségű Elysabeth szolgai állapota.

4 A legkorábbi, az alföldi Jászsághoz kapcsolható forrás ezek nyomán az 1323-as „jász kiváltságlevélnek" tartott okirat.

5 Az oklevelet Fodor Ferenc, majd később Györffy György a Pilis megye határvidékén lakó jászokhoz kötötte és feltételezte, hogy csak később, a jászok átköltözésével került az is az Alföldre.

6 Az újabb kutatások azonban nem támogatják ezt az elképzelést, és inkább azt valószínűsítik, hogy az oklevelet a Jászságban lakók kapták. A rendelkezés szerint Károly Róbert több jász családot kivett Keverge jász főúr fiainak joghatósága alól és a királyi zászló alatt katonáskodó jászok közé emelte őket. Jelentőségét jól mutatja, hogy az udvar legjelentősebb tisztségviselői is hitelesítették azt: így többek között Druget Fülöp nádor és Lampért országbíró.

7 Az oklevelet részletesen elemezte Szabó László kandidátusi értekezésében. Az ő véleménye szerint a szöveg arról tanúskodik, hogy őfelsége a jász népet kivette a kunok joghatósága alól. A rendelkezést szerinte az magyarázza, hogy „Károly Róbert hogy a kunok időközben veszélyessé vált hatalmát csökkentse, s erejüket megossza" teljesítette a jászok kérését. A jászok ezek nyomán „a kunok kötelékében harcoltak korábban, de függetlenségük nem volt, ellenben a kunok módfelett »lealacsonyítva és elnyomva« tartották őket."

8 Szabó egyben elvetette Kring valamint Györffy interpretációját, akik a kunok és a jászok feudalizációjához kötötték az oklevelet.

9 Szabó úgy vélte, Az oklevél első kiadása hiányosan: Horváth 1802, 94-96; Horváth 1823, 104-106; teljes kiadása:CD VIII/2,472; (Fejér kiadását a benne szereplő nevek átírása miatt bírálta Gombocz 1938,81) Gyárfás, III. 463-465; ez utóbbi nem csak az oklevél szövegét, hanem facsimilijét is közli. Gyárfás bizonyos pontosításokkal újraközölte az oklevelet Jakubovich - Pais 1929,142-145. Az oklevél sorsáról Györffy György tudósít: Györffy 1990, 302, 203. j. A Jászóval és az JibbasdeJaz" kifejezésekkel már az korábbi részekben foglalkoztam. A Berény névről: Fodor 1942, 111. A név legkorábbi említése 1095-ből: Beryn alakban: AUO VI. 67. Az Árpád-kori oklevelekben gyakran előfordult még: Burin (AUO XI. 151), Buren (AUO VI. 392.) Béren (AUO VII. 42.) alakban. A Berény településekről: Lipszky, 51. Lipszky munkája mutatja, hogy a Berény név elterjedésének szórtsága nehezen magyarázható a korai jász beköltözésekkel. Szabó 1979, 28.; Györffy 1990, 314.; Selmeczi 1994, 4 Györffy 1981.; A propiusi függés alapján elképzelhető, hogy Elysabeth Moldvából került a Kárpát-medencébe. A servusok helyzetét jól megvilágítja: Bolla 1998, 81-85. 5 Az oklevél kiadásait lásd: 1. jegyzetpont. A jegyzetben közölt szövegrészeket Jakubovich-Pais 1929,142-145. alapján közlöm. Fodor tévesen említ egy 1320-as oklevelet is Hunfalvy alapján. Az említett oklevél a pilisi jászokra vonatkozó 1325-ös okirat. Fodor 1942,111.; Hunfalvy 1881, 28. Az oklevél helyes keltezésével kapcsolatban: Gyárfás III. 466-467. 6 Fodor 1942,165.; Györffy 1990, 312-313. 7 Druget Fülöp nádorságára lásd: Nyers 1934, 63; Engel 1996, 2. Lampért országbíró működésével kapcsolatban: Bertényi 1976, 64-67. 8 Szabó 1982,11.; Szabó 1979, 27-31. 9 Kring szerint: „Ez az első adatunk, amely arra mutat, hogy a kún és jász társadalom egysége megbomlott". (Kring 1932, 49.) Hasonlóan értelmezte az oklevelet Györffy György, aki a feudalizálódás mellett kiemelte, hogy: „Nem véletlen, hogy erre a fejlődésre az első adatunk a jászok köréből van, akik a földművelésben megelőzték a kunokat." (Györffy 1990, 292.) A jászok kunokénál korábbi földművelése azonban nem ilyen egyértelmű. 329