H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Langó Péter: Az 1323-as „Jász Kiváltságlevél" — (Megjegyzések a jászok középkori jogállásáról)
hogy az uralkodó az oligarchák legyőzését követően a kunok erejének megtörésére törekedett, „úgy, hogy szembeállította velük a közvetlenül nekik katonáskodni tartozó jászokat". Szabó érezhette feltevésének nehézségeit, mert így folytatta: „Nem bizonyíthatjuk adatok híján feltevésünk igazát, azt, hogy a jászok és a kunok szembeállítása, ezáltal az oligarchiához hasonló korlátozása volt az oka. Mindazonáltal a körülmények, az időpont, valószínűsíti feltevésünket. Ezért mondhatjuk el, hogy a jászok a kun nemzetségfők uralma alól kellő történelmi, belpolitikai helyzetben igyekeztek szabadulni". 10 Szabó elképzelését éles kritika érte Kiss József részéről, amely azonban nem kapott megfelelő teret a kutatásban. Maga Szabó nem revideálta elgondolását későbbi munkáiban, hanem arra építve további elemekkel bővítette azt. 1989-es dolgozatában már úgy vélte, hogy a jászok csak 1323-tól kapják meg azokat a privilégiumokat, melyeket a kunok 1279-től bírnak. A jászok ezek alapján csak a kiváltságlevél kibocsátását követően váltak egyenrangúvá a kunokkal. 11 Szabó az oklevél dispositiójához is fűzött megjegyzéseket. Következtetése szerint a jászok 1323 után „egyedül a királynak kötelesek hadi és egyéb szolgálatot teljesíteni", valamint „ettől az időtől jelenik meg Berény, mint önálló közigazgatási egység és önálló jász szék". A szabad bíróválasztásról szóló rendelkezés nyomán pedig azt feltételezte, hogy a jászoknak korábban „kun elöljárói és kun kapitányai lehettek". 12 Az oklevél jelentőségét jól mutatja, hogy a középkori jászok helyzetéről tényleg sok mindent elárul. Szabó László interpretációja azonban számos olyan elemet is tartalmaz, melyek alapján konklúziója sem tartható. Szabó nem építette bele elemzésébe Bolla Ilona eredményeit, melyek nyomán sokkal plasztikusabb képet kapott a medievisztika a középkori Magyarország társadalmi csoportjairól. Ezek alapján úgy vélem, nem érdektelen az oklevél részletesebb vizsgálata. Az oklevél narratiojában szerepel 18, név szerint felsorolt jász, akik maguk, saját maguk és testvéreik, legközelebbi rokonságuk nemzetsége és társaik nevében fordultak az uralkodóhoz. 13 Szabó az oklevélben említett jászok, illetve az okirat „que iidem Jazones et tota generáció" megjegyzése alapján úgy gondolta, hogy Károly Róbert végzése az egész jász etnikumot érintette, illetve, hogy a felsorolt 18 jász a jász nép egészét képviselte. Az elképzelés a „generáció" szó félreértésén alapult. A generáció (klán) kifejezés a középkorban az alapvető társadalmi egység megnevezésére szolgált és az egy őstől leszármazottak összességét jelentette. 14 Ezek alapján az oklevélben 10 Szabó 1979, 32. Szabó László állítását a kunok feltételezett hűtlenségével is igyekezett erősíteni. Szabó 1979, 31. Az általa említett 1306-os oklevél, amelyben Borsa Kopasz nádor a kunok bírájakent volt megemlítve azonban nem a kunok hűtlenségére, hanem a főúr hűségére utal. A nádor az uralkodó pártján volt ekkor még és így parancsolt a kunoknak is. Vö.: AO 1.107-108.; AO II. 217.; AKO II. 9., 442.; Gyárfás II, 459-460. Engel 1996, 147.; Bertényi 1987, 43. A Borsák csak 1315 után kerültek szembe Károly Róberttel. Vö.: Bertényi 1987, 56-57.; Kiss 1984, 551. 11 Kiss 1984, 549-551.; Szabó 1989, 4.; Pálóczi 1988, 181.; Selmeczi 1994, 30. 12 Szabó 1982, 24. 13 Jideles nostri, suo et fratrum cognatorum proximorum et sociorum suorum nomine de generacione ipsorum" 14 LMAeH V. 191 -192.; A generatio fogalmat Fügedi Erik a 'klán' szóval kapcsolta össze. A meghatározása szerint: „A klán - így foglalhatjuk össze - az egy őstől vér szerint leszármazottak összessége, de birtok esetén csak a leszármazott férfiak összessége, ők mindig az »az apa családját követik«.". (Fügedi Erik: Az Elefántyak. Budapest, 1992, 25.) Az Árpád-kori joggyakorlata kapcsán Bolla Ilona utalt a generatio jelentősségére: „a nemesítés sokszor a kiváltságolt személy széles körű rokonságára is vonatkozott". (Bolla 1983, 247,; Bolla 1998,181.) Az 1323-as oklevél esetében is hasonló joggyakorlatra utalnak a fentebbi kifejezések. A de genere - nemzetség szó kapcsolatáról felsoroltak nem a jászok összességét, hanem az egy-egy őstől leszármazott nagycsaládokat képviselték. Szabó állítása, hogy itt az egész etnikumról van szó, azért sem helytálló, mert az oklevélből kitűnik, hogy többféle jász jogállás volt. Voltak egyszer Keverge fiai, akik joghatósággal bírtak más jászok felett, ebből kifolyólag voltak olyanok, akik felett joghatóságot gyakoroltak, vagy legalább megpróbálták az ők vagy a hozzájuk hasonló helyzetűek; és voltak olyanok, akik már korábban a királyi felség mellett katonáskodtak, és akik közé kerültek az oklevél kiadását kérő jászok is. 15 A király mellett katonáskodó jászok joga is eltért azokétól, akik felett joghatóságot kívántak gyakorolni a jász vezetők. Ezeknek a jászoknak a szabadságjogai közé tartozott a szabad bíró vagy kapitányválasztás. 16 Keverge fiai nem tekinthetők kun főuraknak, mint arra már Kiss József is utalt, mert az oklevél a jászok közé sorolja őket is. 17 Ha pedig Keverget nem tekintjük kunnak, akkor Szabó egyik fontos érve veszik el, arra vonatkozólag, hogy a jászok a kunok alá tartoztak. 18 A Keverge név esetleges török etimológiája alapján sem állítható, hogy kun családdal kell számolnunk, hisz az oklevél is jásznak határozza meg a családot. A névre más magyarázat is adatható. A kunokkal beköltöző jászok között voltak olyan csoportok is, melyek nem kun, hanem más török nyelvű népekből kiszakadva csatlakoztak a mongolok elől menekülőkhöz. Az oklevél más nevei esetében is felmerült a török etimológia, ami szintén csak ezzel magyarázható. 19 Szabó az oklevélben elrendelt szabad bíróválasztást összekapcsolta egy keltezetlen oklevéllel. Az év nélküli okiratot Szécsényi Tamás erdélyi vajda állította ki Visegrádon. A rendelkezés Külső-Szolnok vármegye ispánjának („comitinostro de Zonuk exteriorí'), János fia Péternek, utóbbi helyettesének, Nagy Pálnak [„Paulo magnó") szólt. A dispositio szerint a Zekul (Székely) Pál és István kun közti lopási ügyben kell eljárnia a szolnoki ispánnak. Az oklevél említést tesz arról, hogy Pál Sándor jászkapitány szolgája {„Pauli dictiZekul seruientis Sandrini Capitanei Jazinorum"). A rendelkezést Gyárfás kronológiai sorrendben haladó oklevéltára az 1325 és 1328 közé eső időszakra helyezte. 20 A Wertner Mór által már a század elején, majd pedig újabban Engel Pál által összeállított archontológiai kézikönyv alapján tudjuk, hogy Tamás vajda helyetteseként Szolnok megyében Csaholyi Péter fia Nagy János comes nem az 1320-as években, hanem 1333 és 1335 között látta el feladatát. 21 Az oklevél is inkább erre az időszakra tehető. A későbbi keltezést erősíti Sándor jászkapitány 1355-ös említése is. 22 A helyes keltezés nyomán nem tartható Szabó elképzelése, összefoglalóan: Kristó Gyula: Néhány megjegyzés a magyar nemzetségekről. Sz (109) 1975. 953-967. 15 „Volentes vt ijdem Jazones et tota generáció ipsorum neonon eorundem heredes ab omni potestate, dominio et iurisdiccione aliorum Jazonum quorumlibet perpetuo exempti, ea semper gaudeant priuilegio libertatis, qua Ceteri Jazones nobis exercituare debentes gaudent prebemniter et fruuntur." 16 Jtem concessimus eisdem, quod capitaneum seu Judicem quemcunque voluerint Regié tamen maiestati fideiem eligendi liberam habeant facultatem." 17 Kiss 1984, 550.; Tatai 1937, 34.; Gyárfás III. 45. 18 Szabó 1979, 29. 19 Pálóczi Horváth András ilyennek tartotta a Chamaz és a Kalhen nevet.(Pálóczi 1988, 183.) Gombocz Zoltán a Kurman névről vélte azt, hogy kun eredetű. (Gombocz 1938,81.) Németh Gyula a jász szójegyzék kapcsán kitért a Kurman névre, oszétnek meghatározva azt, azonban utalt arra, hogy a név az iszlám térhódítása után terjedt el a Kaukázusban. (Németh 1990,204.) A Keverge nevet Gombocz magyarnak tartotta , amely szerinte az ómagyar Kevereg, Keverug (Keureug) névre lenne visszavezethető. A Keuerug név előfordul az 11 38-as dömösi összeírásban. Vö.: MonStrig. I. 88-97.; RA, 63. A Keuereug név Bata településnél szerepel. MonStrig 1.91. Pálóczi, valószínűleg Szabó nyomán Keverge nevét kunnak tartotta. Pálóczi 1989, 57. 20 CD VI1I/3. 170.; Gyárfás III. 468-469. Az oklevelet már Fejér az 1326-os évhez kötötte, valószínűleg tőle ered Gyárfás tévedése. 330
