H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Füvessy Anikó: Iparoslányok férjhezadása Tiszafüreden

aztán bemutatkozott, hogy Rózsa Ferenc vagyok Tiszafüredről Ilyen fifikes volt az öreg. Meg így akarta megismerni a családot." A Scheffer-család nem nagyon kedvelte Rózsa Bertát, a fő kifogás az volt ellene, hogy igen alacsony, meg hogy másként öltözik, jobban, olyan kis „tipp-topp". Már édesanyja, apja is szeretett szépen öltözködni, ruhájuk polgári volt. A 70-es évek elején Éder Emilia, mint fiatalasszony, még krinolinba járt. „Le is van véve, és a kicsi gyerek, ami előtte van, az is krinolinban van. Akkor volt divat a krinolin, nagy, kifeszített abronccsal. Nagyapám meg rókafarkas kalapot viselt. Ez még igen fiatal korukban volt, és Nagyapámon rókaprémes kabát volt, ilyen kacagányféleség (1. kép). „A házasságuk jól sikerült, hála istennek, Apám nagyon jó ember volt, Anyuka dirigált, és én úgy érzem, meg úgy is tudom, hogy aztán nagyon megszerette Apukát. Igaz, hogy ő vezette, ő volt a pénzügyminiszter, minden Anyám volt, Apuka egy olyan csendes, jóhiszemű, egy olyan nagyon jó." Aniza (1883-1909) Mikor Berta hazajött Kondoréktól, Aniza ment helyette dolgozni. Már ő is 22 éves volt (5. kép). A másodunokatestvére, egy borbélysegéd volt a nagy szerelme, Rapcsók Sándor. Ő is önálló üzletet akart nyitni, ehhez kérte Aniza apjának a segítségét. „Alá kellett volna írni, hogy megvehessen egy borbélyüzletet. Azt mondta, Feri bácsi, csak egy aláírást kérek, semmi mást, mi kifizetjük később. Mondott egy csúnyát, és nem írta alá. Csak egy aláírás kellett, hogy egy üzletet megvehessen. Nem, nem adta. Feri bácsi, hát mire nősüljek? Hazajöttem a katonaságtól, nem tudok megnősülni, nem tudom eltartani a feleségemet mint segéd. Hát azért kellene, hogy üzletet nyissak, hogy magam ura legyek, de nekem pénzem nincs, most jöttem haza a katonaságtól. Az apám nem tud segíteni, hát Feri bácsi, hát írjon alá a váltónak, és mi kifizetjük együtt, ha megesküdünk. Nem írt alá. Akkor elment Aniza Kondorhoz, ez egy táblabíró volt Debrecenbe. Egy pici gyerek volt, egy kislány, amellé. (6. kép) Nagyon jó dolga volt ottan, hintóval jártak. Egy orvos volt az apósa ennek a Kondornak, és az lovakat tartott, meg minden, szóval, nagyon jól állt. Oda ment a gyerek mellé és ott bánatában kiment, megvette a marólúgot és hajnalban, reggel hat órakor megitta. Amikor öngyilkos lett és észrevették, rátörtén az ajtót, akkor még élt, és beszállították a kórházba, és kérdezték tőle, hogy miért tette. Csak annyit írt, mert beszélni már nem tudott, hogy rosszul bántak velem. Ennyit írt, rosszul bántak velem." Ekkor már három éve dolgozott Kondoréknál. Öngyilkosságának okát a család soha nem tudta meg. A temetést munkaadója intézte, kettős koporsóban szállíttatták haza Tiszafüredre. Annyi azért kiderült, hogy szeptember 15-én felmondott, ez 1909-ben volt, szeptember 17-én pedig kora reggel megitta a marólúgot. A felmondás után természetesen még nem mehetett el, a felmondási időt le kellett tölteni. Előtte a családjának, még nővérének, Bertának sem panaszkodott soha a Kondor-családra. „Pedig az egész élete egy panasz volt, mert azt mondta szegény anyám, ez egy rendkívül érzékeny, finom kis teremtés volt. De ő életébe erre a helyre, Kondorokra nem panaszkodott soha." 5. kép. Aniza 1901 ben Anizának még Kondoréknál dolgozva is volt kérője. „Elvitték a Tátrába, a család, a Kondor-család, a gyerekkel együtt. Nem tudom, milyen szállóba voltak, megkérte a fizetőpincér Kondortól, hogy ő feleségül venné ezt a kislányt. Nagyon szép volt, de ő azt mondta, neki senki nem kell, csak Sándor. Szerelem nélkül nem megyek férjhez. Azt mondta Kondor, hát hogy gondolja, Aniza, egyilyenpartit visszamondani, tudja, hogy ez az úr, ennek rengeteg pénz jár a kezin, ez egy úriember. Akkor volt, hogy elvitték megint másüve, Hévízre, ott is bejárták, mindenütt. Ott meg egy mérnök kérte meg, semmi nélkül. Nem megyek semmi nélkül férjhez, mert énvelem nem tudnak adni semmit, még egy inget sem, nem megyek! Csak Sándort szerette! Szerelem nélkül nem megyek férjhez! Ilyen volt." Aniza temetéséről a tiszafüredi újság szeptember 23-án számolt be, mert ez nem egy szokásos temetés volt. „Rózsa Aliz, Rózsa Ferencz tiszafüredi lakos leánya Debrecenben, hol szolgálatban volt, f. hó 17-én marólúgot ivott. A szerencsétlen öngyilkost Tiszafüreden f. hó 19-én temették el, állítólag kívánsága szerint cigány zeneszó mellett. Tettének oka ismeretlen."

5 A családi hagyomány szerint a „Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele" kezdetű magyar nótát játszották. Kondorék drága koporsót és igen szép szemfedelet vettek Anizának. „Két koporsóban szállították haza, egy érckoporsó, meg egy fakoporsó, és külön volt a szemfedél rátéve." Rózsa Ferenc igen 5 Tiszafüredi Újság, 1909. szeptember 27. 271