H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Szabó László: Guzsalyok és guzsalytípusok Jász-Nagykun-Szolnok megye múzeumi gyűjteményeiben
15. kép. Kakas és tyúkok ábrázolása guzsaly talpról (Jászberény, 1891. Itsz. nélkül) 16. kép. Tulipán, rozmaring, rozetta, csillag együttese tiszaszöllosi guzsalytalpakról. (DMNGY: 65.119.1., 65.250. 1, 61.118.1.) (Büdszentmihály a legközelebbi hely), annak magyarázata az, hogy a Nagykunság és a Hortobágy közbeékelődik. A Hortobágy e tekintetben vízválasztó; a puszta nem tette lehetővé e téren a kapcsolatokat, a falvak érintkezését. A Nagykunságban pedig - kivéve Kunmadarast és Kunhegyest - már több generációval ezelőtt megszűnt a kender fonása, a háziiparnak ez az ága. Karcagon, Túrkevén magam tapasztaltam, hogy a padlásról előkerülő, különben igen primitív megmunkálású s alkalmi használatúnak látszó guzsalyról 1967-ben sem tudták már megmondani az idős emberek, hogy mi lehet. Csak a rokkát, azt is mint a gyapjúfonás eszközét ismerték. Kisújszálláson néhány rokka ugyan van a helytörténeti gyűjteményben, de ezt az erdélyi menekültek hagyták ott az I. világháború után, illetve a szomszéd községekből betelepültek használták. Az egyik guzsaly kifejezetten rokon megmunkálásában és motívumaiban a szomszédos Kenderesről származó darabbal (KHGY: 59.25.1.-DMNGY: 63.248.1.). Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy megyénket a kétszárnyú talpasguzsalyok általánosan jellemzik a XVIII. század vége óta, s ha tipologizálnunk, osztályoznunk kell a guzsalyokat, akkor e típuson belül megállapíthatunk alcsoportokat. Megyénk egyértelműen az Északi-Középhegység, a Duna-Tisza köze és Csongrád megyékkel mutat rokonságot és kapcsolatot. E területekhez való viszonyát, illetve a belső tagolódást kell valójában feltérképeznünk. A guzsalyok, mint puszta munkaeszközök több tulajdonsággal kell hogy rendelkezzenek. Szükséges, hogy talpa és szára derékszögben találkozzék, mert így a rajta ülő fonó nő precízebben tudja rögzíteni. A 17. kép. Rozmaringos, rozettás, forgórózsás, tulipános motívumok jászsági guzsalytalpakról (A Jász Múzeum gyűjteményéből.) két résznek jól kell egymáshoz illeszkednie, mert ez is a stabilitást fokozza. Szárának teljesen sima felületűnek kell lennie, hogy a felkötött szösz ne akadjon bele, ne akadályozza a fonást. A felső végén valamiféle bevágásnak kell lennie, hogy arra erősíthesse rá a fonó nő a madzagot, szalagot, amelynek segítségével stabilan felkötik a szöszt. Végül a guzsaly szárának megfelelően kell aránylania a fonó személy méreteihez, magyarán testre szabottnak kell lennie, mert ez a munkát megkönnyíti. E követelmények mondanunk sem kell, olyanok, amelyek ha teljesülnek, tökéletes munkaeszközként funkcionálhat a guzsaly. Ezt a követelményt teljesen kielégíti a nagykörűi, a tiszaderzsi, a tiszaszentimrei durván faragott talpú, különösebb formálást nem mutató guzsaly, illetve ilyen a tiszaszöllosi guzsalytalp is (DMNGY: 62.363.1., 61.433.1-2., 61.144.1.a,b, 65.156.1.). Ám éppen ahonnan a legegyszerűbben megmunkált guzsalytalp bekerült (Tiszaszöllős), onnan valók gyűjteményeink legszebb darabjai is, amelyek művészi értékűek, s munkaeszközként is ugyanúgy funkcionálnak. Ahhoz, hogy a guzsalyok díszítésének okát megértsük, szükséges néhány szót mondanunk a kenderfeldolgozás munkáiról. A kender feldolgozásának valamennyi munkája kizárólag női munka. A férfiak legfeljebb az áztatásban segítettek, illetve a kender felszedésében, kocsin való hazaszállításában. A férfiak az Y alakú kendertörő taposásában is résztvettek, de még ez a nehéz munka is jobban a nőket terhelte. A férfiak a fonáshoz-szövéshez nem értettek. Egyedül a zsáknak való csepűt kallantyúzták a férfiak a Jászságban, illetve segítettek a szövőszéket felállítani, szétszedni. Ugyanakkor a szövést leszámítva alig volt olyan munka, ahol a nők egyedül lettek volna. A férfiak, legények mindig megjelentek, mert ezeket a gyakran fárasztó, máskor kínosan gépies munkákat a lányok, asszonyok is mindig társaságban végezték. Közben - a szövést leszámítva beszélgettek, énekeltek, meséltek, mert ezt a munka lehetővé tette. A munkát egyedül is végezhették volna, de a szórakozás és társas együttlét miatti igény társas formájúvá tette. A néprajz ezeket a munkaalkalmakat szórakozás miatt létrejött társasmunkáknak nevezi. 238
