H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Kelemen Éva: A téglakészítés régi mestersége

A téglakészítés munkafolyamata A régészeti ásatások eredményei, a korabeli metszetek, leírások és a néprajzi kutatások alapján a középkori téglakészítés munkafolyamata jól rekonstruálható (4. kép). A téglagyártás kezdetben kézi formázást jelentett, a sablonok fából vagy fémbó'l készültek (5. kép). A téglát vétó' ember a formázóasztalra került agyaggal kitöltötte a behomokozott formát, majd léccel lesimította. Ezután a nyers téglát egy homokkal felszórt helyre borította ki, ahol az megszikkadt, megkeményedett. Ezután máglyába rakva szárították a téglákat a szárító színben. A szárításnak és az égetésnek ez a módja, még a nagyüzemi gyártás időszakában is hosszú ideig megmaradt. A gyártáshoz elsó'sorban nagy mennyiségben előforduló, jó minőségű agyag kellett. Az első munkafolyamat az agyag kibányászása, amely tél végén történik. A téglavetéshez igen sok víz kellett (ezer téglára 1 m

3 vizet számíthatunk), ezért az agyagbánya víz mellé települt. A sár keverőhelyéhez közel a víz tárolására 1 m átmérőjű, 50-60 cm mély gödröket ástak. „A munka megindulása az időtől függ. Néha február közepén, illetve amikor az idő enyhülni kezd, kezdetét veszi az előkészítés. A tégla verés április 15. - május 1. között indul meg és tart, amíg az esős idő be nem áll, tehát kb. szeptember végéig. Októberben már nem szárad a tégla, a nedves tégla pedig, ha télre szárító színbe rakják, kiégetéskor megreped vagy ha nem reped meg, hangtalanul szól mint a repedt fazék. Télen csak a kemence munkások, a be- és kirakók és a tüzelők dolgoznak. A napi munka 5-6 órától este 19-20

30-ig volt. A tüzelés pedig éjjel nappal megszakítás nélkül. De a tégla verő már 3 órakor felkel, 7- 7

30 óráig früstüköl, 12-13 -ig ebédel, este 7 -kor megy haza, de van aki 20

30-kor is veri. Ruházata: dologban kötény, a cserépverők mellén bőr van, mely védi a ruhát. A nők egy szál ujjatlan ruhát használnak dolog közben. Szerszámai: talyicska, ásó, széles kapa, palincs, forma, csapófa a gyár tulajdona... A téglának való földet többnyire előtte való este, de máskor is előbb kapával összevágja, keveri egyenlően a munkás, aztán vederből vízzel locsolgatja. Régen ásott kútból hordta a vizet, 1890 óta artézi kútból folyik csatornán, mely körülveszi az összekevert földtömböt, hogy minden kéznél legyen. Aztán belemegy a sárba ás lábbal tapossa, majd kapával forgatja, vágja meg. Ezután meghúzza a sarat, vagyis apró részletekbe átszeli, húzza kapával egy másik helyre. A szikes talajú sárhoz kevés lángpolyvát vagy kőport kevernek, másként megrepedezik. Homokot akkor tesznek a sár közé, ha szeles idő miatt nagyon reped a száradó tégla, különben nem szabad homokolni. Az elkészített sarat szalmával befödik és locsolóból locsolják, 12 óra hosszáig érik a sár... A megmunkált sarat talyicskában tolják a tégla verő asztalra, egy öt méter hosszú pa/icson, melynek vége az aszta/hoz van kapcsolva és alátámasztva. Ez az asztal 1,5 méter széles, 2,5 méter hosszú és 70 cm magas, négy erős lábon nyugszik, a lábak alá szegezett deszka nem engedi, hogy mozogjon és a földbe fúródjon. A verés úgy történik, hogy az ember hordja a sarat, kettő veri a téglát. A verő előbb meghinti homokkal a formát, hogy ne ragadjon, majd két tenyérrel levág az oda vitt sárból, amiből galacsint csinál, vagyis megforgatja a homokkal behintett asztalrészen és úgy csapja bele a fenékkel ellátott formába, amit nyomban felemel, a fülénél fogva odaüti az asztalhoz, 5. ábra. Kézi téglavető szerszámok (Fodor József: A volt veszprémi téglamúzeum emlékére. 1979. 102. p.) hogy egyenletesen eloszlassa benne a sarat, aztán csapófával simára csapja a forma oldalával egyenlően és a formából lefordítja a behomokolt földre, a szérűre. Az egymás mellé hosszú sorokban kivert tégla nyolc óráig szikkad lassan, ekkor élére állítgatják és így van egy, néha két 24 óráig is az idő kedvező vagy kedvezőtlen voltához képest. Az élére állítgatott téglát fölmáglyázzák, vagyis a szérűről a mellette levő szárítószín alá kerül 300-400-as máglyákba rakva, úgyhogy a szél közé járjon... A férfiak csinálják a sarat, hordják az asztalra és verik a téglát, mely utóbbit a nők is szokták végezni. Gyors kéz és munka kell hozzá, hogy keresni tudjon a téglaverő. Naponta egy pár ember 700-1000 darabot ver ki. De ha látástól vakulásig mindig csinálják, úgy 1500-2000 db is elkészül. Egy héten három ember 20 000 darabot ver ki, s ezért 300 pengőt kap. A kissméretű tégla ezrétől négy pengőt fizetnek ma, a nagyért öt pengőt... Régen tábori- vagy mezeikemencében égették ki a téglát, mely öt méter széles és tetszés szerinti hosszú volt, de három méternél magasabbra nem rakták. Öreg téglagyári munkások mondják, hogy 60 000 tégla 14 méter hosszú kazalban volt összerakva. A téglák másfél centiméter távolságra álltak egymástól. A tüzelőlyukak három sukkra (93 cm). Az összerakás, mely igen felelős munka volt szakértő téglamester végezte. A téglákat élével rakta egymásra sok körültekintéssel, hogy össze ne omoljon, se a tűzcsatornák, se a fölötte levő kétméteres rész. Főleg arra ügyelt, hogy egyforma meleget fejtsen ki tüzeléskor. Az összerakott nyers téglát körülvették kiégetett téglával, beköpönyegelték, lapjára rakva a téglát betapasztották. Csak a tetejét nem. Hét nap, hét éjjel égett ki a tábori kemencében a tégla. Hogy meddig kell alátüzelni, a tűz színéről tudták, meg mely akkor: fehér izzó. Ekkor a tüzelőlyukakat betapasztották. Rendes körülmények között nyolc napig hűlt a tégla, hidegen 4 napig. Ha kihűlt, széjjelbontották. A téglát 250 db-ból álló csomókba rakták össze. A kiéget tégla 25 százaléka másodrendű, hangja nincs." (Kiss L. 1981) Egy 1743-as leírás szerint az égetés 5 napig tartott, más források szerint 7-8 napig égettek. Az első két napon melegítés és további szárítás történt. Ez kis tűznél, 120 °C körül kezdődött és felemelkedett 200--300 °C-ra, majd az égetés során 1000 °C-os hőmérsékletet értek el. Azt, hogy meddig kellett tüzelni, a tűz színéről állapították meg. Amikor fehéren izzóvá vált, akkor tapasztották be a tüzelőnyílásokat. Az égetés befejezése után általában 8 nap kellett a kemence lehűlésére, majd ezután szedték le a köpenyt, az agyagtapasztást a kiégett téglákról. (Valter 1.1989). 225