H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Madaras László: VII-VIII. századi avar temetőrészlet Berekfürdőről

birkacsontok voltak. Ez a megfigyelésünk egyáltalán nem meglepő, így van ez a VII-VIII. századi temetők túlnyomó többségénél az Alföldön. Összefoglalva mindazt, amit egy temető egymástól 80-100 méterre megásott két csoportjának temetkezési szokásai alapján megállapítható az, hogy egy átlagos avar kori falusi temető képét rögzíthetjük. Azt, hogy a korszakon belül a közösség hová keltezhető, a tárgyak elemzése után állapíthatjuk meg, mondhatjuk ki. Az előkerült leletanyag értékelése Mint azt már a temetkezési szokások ismertetése során egy mellékmondatban jeleztük, az előkerült leletanyag nem túl gazdag, mondhatnánk azt is, meglehetősen szegényes (mégegyszer hangsúlyozzuk azt, fenti megállapításunk a feltárt 27 sírra vonatkozik, s egyáltalán nem vagyunk abban bizonyosak, hogy minden elemében megfelel az egykori valóságnak!). Elemzésünk látóköréből eleve kiesett az a hat sír (13., 15., 17., 19., 23. és 25. sírok), amelyből semmiféle tárgyi melléklet nem került elő. A sírok között egyet leszámítva gyermekek temetkezéseit tudtuk rögzíteni. A 17. sír - ebben nem gyermek nyugodott - szintén egészen fiatal, de már a gyermekkoron túljutott, fiú vagy lány vázát tartalmazta. Talán azt a következtetést is megkockáztathatjuk, hogy közösségünk a nagyon korán elhunyt gyermekhalottak mellé nem tartotta fontosnak a tárgyak sírba tételét. Nem kizárt, hogy ez összefüggött a felnőtté válás, a teljes értékű nővé és férfivá avatás szokásával. Ugyancsak kiesik elemzésünk köréből az 5. sír. A női váz jobb lábfeje alatt alaktalan kis csontlemezt találunk, melynek rendeltetése - párhuzamok híján - ismeretlen, eredeti rendeltetése megfejthetetlen. Egy újabb csoportot alkotnak a 2., 4., 6., 9., 10. és 24. sírok. Ezekben csupán vascsatot, a 6.-ban kicsiny bronzcsatot találunk. A téglalap vagy trapénz alakú vascsatok olyan tömegtermékek, melyek elemzésre alkalmatlanok, viszont elárulják, hogy a halott felső ruházatát velük záródó övvel fogták össze. Nem segít a pontosabb időrend meghatározásában a 6. sír bronzcsatja sem (16. kép 6). Ez a sima paizs alakú csattestű, egybeöntött darab több száz évig volt használatban, ráadásul a nagy sírszámú temetőkben övcsatként, tegezszáj csatjaként, esetleg lószerszámhoz tartozva egyaránt előfordul. De nem jobb a helyzet a 20. és 22. sírok esetében sem. Ezekben a sírokban a vascsatok mellett egy-egy egyélű egyenes vaskést tártunk fel. Időrendi kérdésekben ezek a hétköznapi tárgyak sem adnak sok segítséget, azonban az nem lehet véletlen, hogy az egyik övről kések „lógtak" le, a másikról pedig nem. Elképzelhető, valószínűsíthető, hogy ezekkel a munkaeszközökkel már egy közösségen belül elfoglalt helyzetkülönbséget jelöltek a hozzátartozók. Ugyanebbe a csoportba sorolható a 11. sír, melyben a csat mellett csupán valamiféle egyszerű fatárgy volt, melyet kis vaspántokkal erősítettek meg. Talán ugyanennek a „közösségi szintnek" felelnek meg azok a női sírok, melyekben csupán egyetlen munkaeszköz, a szövés-fonás kelléke az orsógomb került elő (16. és 18. sírok). Mindkettőben bikonikus, díszítetlen darab volt. Szintén nem sokat segít az időrend meghatározásában a 3. sírban tett megfigyelésünk. Egy kis vaspánt és egy vascsat mellett egy „bőr melldísz" lenyomatát figyeltük meg. Az „ómega" alakú vaspánt talán a bőr mellvédhez tartozhatott. Mindezek után azokat a sírokat kell számba vennünk, melyek a feltárt temetőrészek pontos keltezését lehetővé teszik. Ezek között említhetők az 1., 7., 21. és 27. számú női sírok. Ezek szinte az egész avarkor női viseletének keresztmetszetét reprezentálják. A 27. sír nagygömbcsüngős fülbevalópárja, valamint gyöngysorának apró fekete- és szemesgyöngyei a korai avarkor második felének - VII. század második harmada - jellegzetes ékszerei. Ennek ellenpólusa a 21. sír kéttagú „aranygyöngye", amely a VIII. század legutolsó évtizedeiben bukkan fel a gyöngysorokban. A VII-VIII. század fordulójának kedvelt fülbevalóit és gyöngyeit az 1., 4., 7. és 8. sírok tárgyai között lelhetjük fel. A keletezést ezen tág határok között a 12. és 14. számú férfisírok tárgyai pontosítják. Mindkettőben ezüst véretekkel díszített övvel eltemetett nyugodott. A 12. sírra az alábbiakban még részletesen visszatérünk, elemezzük Jász-Nagykun-Szolnok megye avar kori anyagában elfoglalt helyét, itt és most csupán hármas lencse alakú övdíszeit emeljük ki. A 14. sír halottja mellett szintén ezüst övet találunk, ám ebben a sírben fegyverek is voltak, nyílcsúcs és egy vascsákány. Ezek a leletek azt sugallják, hogy a temetőnek ez a része inkább a VII-VIII. század fordulójára, semmint a század utolsó évtizedeire, esetleg a IX. század elejére keltezhető. Felhívjuk a figyelmet azonban ismételten arra, hogy egy több száz sírós temető időrendjének, esetleg belső struktúrájának pontosabb meghatározása 27 sír alapján alig-alig lehetséges. Éppen ezért nagy óvatossággal - ám nem minden alap nélkül - a temető feltárt sírjait a VII-VIII. század fordulójának évtizedeire helyezzük, hangsúlyozva, hogy szívünk szerint leginkább az „avar kori temető" meghatározás fedi a manapság ismert valóságot. Megjegyzések a temető sírjainak ismeretében Jász-Nagykun-Szolnok megye avarkorának ismeretéhez I. Trepanált koponya (17. kép 1) Az 1. számú sírban egy nő vázát bontottuk ki. Koponyáját a homloklebenyen, a jobb oldalon, a szemüreg felett nyitották meg. Jól látható a majdnem szabályos kör alakú nyitás szélein a mesterséges beavatkozás nyoma, miként az is, hogy a műtét nem volt igazán sikeres, a halál a trepanáció elvégzése után nem sokkal később beállt. Erre a csontsarjadás teljes hiányából következtethetünk. Az a tény, hogy a trepanáció szokásának gyakorlása az avarkorban is ismert volt, már az 1960-as évek leleteinek előkerülése óta tudtunk. Nemeskéri István által vezetett kutatócsoport négy koponyán azonosított jelképes trepanációt.

5 A jelképes trepanáció azt jelenti, hogy a koponyacsontból egy kisebb szilánkot „kipattintanak", de a koponyacsontot nem törik át. Egy ilyen „műtét" beleillik abba a sorba, mely az egyszerű varázslástól elvezet bennünket a koponya tényleges megnyitásáig. 176 5 Nemeskéri 1960,3-33